Alig tíz évvel a rendszerváltás után történt. Először otthoni konyhákban nyitogattuk a csipánkat meg az ilyen-olyan honlapokat, nagyokat gúvadva rájuk. Aztán egy akkora irodában, amekkora most az irodaház vécéje, ahol ütjük a billentyűt. Éjjeliszekrény méretű monitorok mögött, vállalhatatlan frizurájú emberekkel indult a Nyugat.hu. Az internet oldalait archiváló Wayback Machine szerint korhűen bénácska, táblázatos oldalfelépítéssel, ahol akkor még 800 x 600 pixeles felbontást javasoltunk, meg arról csináltunk szavazást az oldalsávban, hogy milyen stílusban írjon egy internetes újság. ( Itt rá lehet nézni az első lépésekre a 90-es évek végéről, a képek már elvesztek.)
Nyilván kérdeztük, hiszen nekünk sem volt még sok fogalmunk arról, hogyan érvényesül egy flekk a web végtelen felületein, vagy mennyire kell újragondolni a képszerkesztést. Hol volt még akkor az, hogy okosmobilra optimalizálni? Az első iPhone csak nyolc évvel később kacsintott be a kanyarba. És ma már az is egy elavult őskövület.
Elsők voltunk a megyében, és a legnézettebbek maradtunk akkor is, amikor új online magazinok és régi lapok internetes változatai tűntek fel. Közben alakult, mutálódott a csapat, nem álltunk meg, nem húzták ki alólunk a szőnyeget, pedig volt rá próbálkozás.
Ma pedig itt járunk a kétezertízesekben, még életben, az egyik utolsó nagy vidéki (online) lapként, amit nem vett meg oligarcha vagy einstandolt a szabad sajtót felforgató hatalom. Nem mondjuk, hogy még, mert ezekre nem is lenne sok esély, tekintve, hogy a tulajdonosaink voltaképpen mi magunk vagyunk, vagyis a Nyugat Média és Világháló Egyesület.
Ezért is számítunk az Ön segítségére, támogatásra, hogy továbbra is minél több és jobb cikket írhassunk. Kattintson ide 
Mindenről az igazat. Függetlenül. 2018. March 19. 15:15 a részletekért!
De most lekapcsoljuk az önfényt, a lényeg csak annyi, hogy tizennyolc. Folytatása következik... ;)
