Nagy várakozással és erős céltudattal érkeztünk az idei Őrségi vásárba. A fő cél: egy fali sótartó vásárlása egy fazekastól. A korábbi évek tapasztalatai azt suttogták a fülembe, itt biztosan nem kell csalódnom és megtalálom, amiért jöttem.
Az Óperenciás tengeren és az üveghegyen is túl...
A városba érve már megszokott látvány volt az útonálló polgárőrség. Pontos útbaigazítást és egy elég profi parkolójegyet is kaptunk - kvázi a vásári belépőnket. A parkoló ezúttal Városszer felső végében, a temetővel szemközti réten kapott helyet. Árnyék sehol, a talaj kissé süppedt a lábunk alatt - nem hiába épültek dombokra az Őrségi szerek- nem szerettem volna látni hogy egy nagyobb eső milyen hamar készít mocsarat a parkoló helyén.
A parkolóból beérni a vásárba jó negyedórás séta volt, nekünk meg sem kottyant (vagy csak alig) de jöttek nem messze bottal idősebbek, és családok totyogós kisgyerekekkel. Mondanom sem kell, a forró beton még tornacipőn át is sütött.
Falu végén kicsi templom, csuhajja!
Az igazán bájos őriszentpéteri templomocska mellett már javában zajlott a folklórműsor. A hegedű szívet és fület tépő hangjait igyekeztünk a hangosítás számlájára írni, bár nem egészen sikerült. A vásár tetejéről már láthattuk, a nagy hőség ellenére idén is szép számmal érkeztek vásározók az Őrség szívébe.
Ahogy elkezdtünk ereszkedni a központ felé, nekiálltunk felmérni a kínálatot. A széki nénik megbízhatóan állnak az árokparton, árulják a portékájukat évről évre. Alaposabban megnézve, azonban kicsit elszomorodtam - a népviseletek, szőttesek között fel-felbukkannak osztrák drindlik, a vörös és kék hímzett terítők között neonszínű keresztszemes madárka fütyül.
Venni, kenni, ennivalók
A megszokott kis ételudvarokban a szokásos vásári ételek készültek - lángos, limonádé, palacsinta, sültkrumpli. A kürtöskalácsos előtt rendes sorok álltak - ahogy az lenni szokott. Ha a levegőbe szagoltunk, a füst és az olaj szaga keveredett a levendulaillattal - minden harmadik standon a lila virágokba ütköztünk. Szappanok, levendulaszörp, levendulával töltött plüssmackók, koszorúk díszek, textilek... Allergiásoknak totális no go zóna.
Eleinte még reménykedtem, hogy a vásár végére kiűzött bóvlik után a központban már dúskálhatok a megszokott autentikus vásárfiákban. Sajnos csalódnunk kellett - bár ott voltak a régi nagy vásárosok, de egyre több lett körülöttük a 100% kézműves 90% ragasztópisztoly jellegű stand.
Én elmentem a vásárba fél pénzzel
Megtaláltunk pár autentikus mintákkal és színekkel dolgozó keramikust a pöttyös bögrék mögött. A fazekas standok között volt szemetgyönyörködtetően egységes, szép kínálat, és voltak olyan asztalok ahol mintha csak a boltbezárásból maradt termékek lettek volna kiszórva. Egy kis zöldes, egy kis csipkés, pár pöttyös egy virágos... Ami maradt, hadd vigyék.
A vásárban három késest találtunk, egy helyen az army shopok kínálatát vonultatták fel, a másik két stand a Belencsák család neve alatt futott - be is szereztük az első két vásárfiát egy szalonnázó és egy Balla bicska képében.
Kalapost egyet láttunk, de nem szavaztunk bizalmat neki. Klasszikus értelemben vett bőrössel nem találkoztunk - öveket két helyen is árultak, de ez vajmi kevés volt a megszokotthoz képest. A kosaras stand a megszokott helyén és minőségben állt, famunkákat is lehetett vásárolni egy sarokkal arrébb. Kakasos nyalóka nem volt.
Szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi?
A vásározó tömeggel együtt végigsodródtunk Őriszentpéter főutcáján, aminek a végén kicsit tanácstalanul néztünk össze. A vásár megvolt, a hőség megvolt, a tömeg stimmel, de valami mégis hiányzik. Talán a bizonyosság arról, hogy az Őrségi vásár még mindig egy hiteles hely.
A parkoló felé haladva egy fazekas standjánál megtaláltam, amiért jöttem, a fali sótartót. Mindössze három darab közül tudtam választani, de hálás voltam, igazán szép alkotásokat találtam. Az egyik bódénál vettünk egy lángost, és szép lassan hazafele indultunk.
Az operett előadás dallamai szerencsére már csak az autónkhoz közel értek el minket. A katlanná forrósodott kocsiba beülve kicsit csalódottan indultunk hazafelé. Bár megtaláltuk amiért jöttünk, egy jó élményt nyújtó eseményt úgy tűnik, ismét elveszítettünk.
