Otthon vettem egy szuper kávéfőzőt, amit meg szeretem volna később Franciaországban élő anyukámnak is vásárolni, amikor meglátogattam. Csak éppen ott majdnem a duplája volt. Így meg akartam rendelni interneten egy német boltból, de a rendszer automatikusan a francia boltba dobott a drágább áruért, érzékelve, hogy nem Németországban vagyok. Na ezt akarjuk megszüntetni
- mond Evelyne Gebhardt német képviselőnő egy példát, ami nemcsak az egységes európai digitális piac működését illusztrálja, hanem magát az Európai Uniót is. Mármint azt, hogy a legegyszerűbbnek tűnő probléma rendezése is megannyi érdekeket sért és megannyi aspektusa van.
De lépésről-lépésre mégiscsak előre jutunk egy kicsit.
És nem csak azért, mert olcsóbban tudjuk venni a kávéfőzőt.
Két nap a brüsszeli Európai Parlamentben tovább erősítette ama meggyőződésemet, hogy az Európai Unió az emberiség történetének egyik legbátrabb és legígéretesebb kezdeményezése, ami millió sebtől vérzik, de ahhoz képest, hogy még soha nem próbálkozott senki ilyennel, egész jól eldöcög.
Ahhoz képest meg főleg siker, hogy azok a népek, akik hagyományosan kardélre hányták egymást, lövészárkokban néztek farkasszemet vagy ne adj isten eltüzelték a nekik nem tetszőket, most a pulpituson vitatkoznak mikrofonok és tolmácsok hadától körülvéve.
De leginkább békésen együtt kávéznak a büfékben, ahol a kávé meglepően olcsó (1 euró körüli).
De az Európai Parlament nem az olcsó kávétól jó hely.
Hanem mondjuk attól, hogy a soknyelvű, soknemzetiségű és sokkultúrájú kontinens megmutatja, hogy ha csikorogva is, de talán felül tud emelkedni saját magán.
Mert végre - hogy ennél a kedves kis klisénél maradjunk - nem azt nézi, ami elválaszt bennünket, hanem azt, ami összeköt.
Nem értik Orbán Viktort
A két nap alatt a különböző városokból érkezett és különböző politikai nézetű tagokból álló újságírói csoportunk számos előadáson és háttérbeszélgetésen vett részt, amelyeknek egyik legfontosabb tanulsága, hogy irgalmatlanul nehéz bármilyen vitás kérdésben előrejutni, és a fent említettet kávéfőző csak egy nagyon könnyed példa.
Mert miközben Kínában a kommunista kormány eldönti, hogy a mesterséges intelligencia kutatása kiemelt terület, ahova elképzelhetetlen mennyiségű állami pénzt és szürkeállományt delegálnak, addig az EU „az emberi megközelítést” hangsúlyozza.
Amíg Kína mindent gátlástalanul ellop a Nyugattól, addig Brüsszelben már hosszú idők óta azon megy a pingpong, hogy mi legyen a szerzői jogokkal mondjuk a mémek esetén.
Szóval egyrészt az az érzésünk, hogy Európa addig tököl az emberi jogokkal és a kompromisszumkereséssel, amíg végleg lemarad a globális öldöklésben, másrészt viszont – tegyünk szívünkre a kezünk - mégiscsak Európa a legjobb hely a világon.
A másik nagy tanulság az, hogy miközben mindenki hajtja a maga érdekét, azért azt is szem előtt tartják nagyon keményen, hogy mi a jó ennek a keszekusza közösség egészének.
Amikor a megszólalók egymással vitatkoznak vagy éppen újságírói kérdésekre válaszolnak, akkor a tagállamok szempontja marginális. Egy európai robot, amely a demens időseknek nyújt társaságot, a klímaváltozás és a szőlőművelés kapcsolata vagy a fiatalok olvasási hajlandóságát segítő applikáció messze túlhaladja Németország, Belgium, Lettország vagy Magyarország gondjait és lehetőségeit - tapasztaljuk a helyszínen.
Ahogy az egyik felszólaló fogalmaz: a mostani kihívások mind globálisak, és csak globális válaszok adhatók rájuk.
A háttérbeszélgetésekből az a kép rajzolódik ki, hogy ebből a szempontból (is) meglehetősen érthetetlen Orbán Viktor sajátságos attitűdje az unióhoz. A magyar miniszterelnök kétségkívül valós problémákat vet fel, csak éppen a nacionalista és populista felhangokkal nyakon öntött nézőpont nemcsak provincionálisnak hat, de az EU szempontjából sem túl előremutató. „Bajkeverő” – hallottuk többször is ezt a melléknevet.
Nem vagyunk egyedül
A magyar kormánynak valóban nem túl jó a híre Brüsszelben, az ország méretéhez képest elég sokat beszélnek rólunk, de aki azt hiszi, mi vagyok ez egyedüli rosszfiúk, mindenki más angyal, az téved.
Az EU – mint kiderült - tele van bajkeverőkkel, még olyan országokban is, amikről nem feltételeztük.
Egy spanyol újságíró szerint például az ottani kormány sem megy a szomszédba álhírekért vagy dezinformációkért, de az az est volt a legjobb, amikor néhány pohár bor társaságában az újságírók informálisan is véleményt cserélhettek.
Hamar kialakult egy szűkebb kelet-európai asztal, ahova a nyugatiak csak bekukkantottak és nem értették, miért nyerítünk jókedvünkben.
Pedig csak egy olyan versenyt rendeztünk, hogy kinek a kormányának vannak furcsább dolgai.
A részletektől szemérmesen eltekintenék, de annyit elárulhatok, hogy nagyon szoros volt a verseny. Egy fiatal finn kollegina egy darabig állt mellettünk, pohárral a kezében, arcán látszott a tanácstalanság. Valószínűleg nemcsak a példáinkat nem tudta hová tenni, de azt sem, hogyan lehet ezeken viháncolni.
Úgy, hogy megtanított bennünket a történelem – mondtuk volna, ha megkérdezi.
A küszöbön álló választás
A Brexit mellett Brüsszelben legfontosabb téma most a májusi választás.
Erre majd később részletesen visszatérünk, most legyen elég annyi, hogy a legújabb adatok azt mutatják, a két nagy hagyományos tömb, a Néppárt és a szocialisták nem lesznek többségben, és számos más új erő bukkan majd fel.
Ezek között vannak olyan jobboldali populisták, mint Orbán Viktor és barátai, ám – hallottuk az elemzést – nem valószínű, hogy túl nagy felfordulást okoznak.
Már csak azért is, mert az EU polgárainak többsége – különösen a Lajtán túl – nem igazán vevő ezekre a nézetekre.
Másrészt – és ez Magyarországról alig látszik – az utóbbi időben megerősödtek azok a kisebb pártok, akik a fent említett globális kihívásokra fókuszálnak. Főként a fiatalok gondolják úgy, ha a régi nagy pártok nem képesek kezelni például a klímaváltozást, ami az ő jövőjüket veszélyezteti, akkor jöjjön valami új. És nem feltétlenül a Fideszre vágynak.
A parlament első látásraÁltalában elég jól tájékozódom, de miután megveszem a jegyzetfüzetet a földszinti papírboltban és elindulok vissza a csoporthoz, meglepődve konstatálom, hogy fogalmam sincs, hogy hol vagyok: telefonos segítséget kellett kérnem a csoportvezetőtől.
Az Európai Parlament egy irgalmatlan nagy csupaüveg labirintus, elegáns urakkal és még elegánsabb hölgyekkel, akik folyamatosan sietnek valahová a süppedős folyosókon.
Egy folyosón összefutunk Navracsics Tibor EU-biztossal (Fidesz) is, aki néhány perc erejéig rácsodálkozik kis csoportunkra, aztán ő is fut tovább a dolgára.
Nyelvek és népek lenyűgöző találkozási pontja ez, ahol láthatóan mindenki igyekszik a jobbik arcát mutatni, akár valódi az, akár nem.
Egy alkalommal az általunk is használt tanácstermet – adminisztrációs hiba miatt - egy másik csoport is megkapta ugyanerre az időpontra.
Ez itthon valószínűleg jelentős konfliktust - vagy legalábbis mérgelődés - forrása lenne, ott viszont a csoportvezetők váltanak néhány halk szót, és hopp, máris megvan a kompromisszum.
Nos, ha első körben elkezdenénk megtanulni ezt, talán egy idő után nem egy külön asztalnál éreznénk jól magunkat.
