Szeretkezz, ha már háborúztál – Sok hűhó nélkül

Az ősziesen hűvös nyári estén a langymeleg Shakespeare-vígjáték pokróc nélkül is melegen tartott. A vasárnap esti telt ház jelezte: a Kőszegi várszínház 25. jubileumi évadára azt kapta, amit érdemelt: egy könnyű, nézőbarát komédiázást. Jordán Tamás Shakespeare-átirata korrekt iparosmunka, erős közép. Áthallásoktól mentes, fesztelen Shakespeare-adaptáció, megspékelve némi spontán szellemeskedéssel. Sok hűhó nélkül, kedves és ötletes díszletek közé rajzolva. Villámgyorsan emészthető, és pillanatokon belül el is felejthető. Legfőbb erénye, hogy olyan színészek játszanak benne, akikért érdemes autóba szállni: Epres Attila, Verebes István, Mertz Tibor, Bezerédi Zoltán és Molnár Piroska.

Shakespeare Globe-jában sem történhetett volna másként…

A jelenetek közben fel-felcsattanó tapsokból és gördülő kacajokból arra következtethettünk, hogy Shakespeare színpadra álmodott ármánykodása és szerelmes szellemeskedése (vagy szellemes szerelmeskedése) ma úgy hat, ahogy kell, gyarló mivoltunk közepébe talál. Magam sem hittem volna, ha saját fülemmel nem hallom: az első felvonás alatt, miközben a civakodós szűz, Beatrice bohókásan kacérkodik a Herceggel, a hátsó sorokból egy idős hang megbotránkozva kiáltott fel: ezt a kurvát… A korabeli Globe-ban sem történhetett másként…

Tehát Sok hűhó semmiért…

Mint ahogy a színházi brosúrából is kiolvasható: a helyszín töményen, elvontan olaszos, olyannyira, hogy már nem is olasz, nem is szicíliai Messina, hanem Szerelemország. „Szeretkezz, ha már háborúztál” – lehetne a komédia mottója. Hisz a lényeget tekintve csupán ennyi történt: a csatamezőről hazatérő fiatal hímek sorra beházasodtak, közben egy megkeseredett ármánykodott egy sort, a végeredmény pedig tényleg: sok hűhó semmiért. Szerelmes-kedésből viszont dupla az adag: szellemesebb párosnak ott van Benedetto és Beatrice, akik szócsörtékkel bolondítják és boldogítják egymás eszét és szívét, a romantikus sorozatok fanjainak pedig Claudio és Hero. Egy boldogabb Romeó és egy szerencsésebb Júlia. Vagy ki tudja. A darabban megvan minden, ami egy szabályos Shakespeare-komédiához kell, és mindenki: a Hercegtől a kisemberig (ezen a poszton itt a strázsamester áll, szeretnivaló együgyű kollégájával). Mégis minden másképp van, szabálytalanul, de ezt hagyjuk, tessék felfedezni…

Az omnipotens művész úr, Verebes István halványan domborít

Az ászok táborának leggyengébb láncszeme a mindenhol látható napkeltés művész úr, Verebes István: Leonato szerepében meglehetősen halványan domborított. Gyakorta kizökkent, hamiskás játéka valahogy nem passzolt a közös masszába. A dadogós szolga sem ütötte meg mércénket. Epres Attila, mint Benedetto viszont a legkellemesebb meglepetés: nagyon jó. Molnár Piroskának idén alig jutott szerep, egy énekkel kárpótolták az alkalmi „cselédeskedését”. A közönségkedvencek Lasponya (Bezerédi Zoltán) és Furkó (Spindler Béla) lettek, elég volt belépniük, már gurult a nézőtér. Örömjátékosokat láthattunk.
Persze egy-két helyen azért elbicsaklott a játék, de ne vessük ezt most senki szemére – ez egy nyári, alkalmi darab. És azt se, hogy például mennyire szerettünk volna a Herceggel hallgatózni, nem is értjük, miért hagyták ki épp az erkélyjelenetet… A lényeg: jól szórakoztunk.

Fotó: www.koszeg.hu