Lapunk a kezdetektől fogva nyomon követi a Savaria Karneválokat és rendszeresen szóvá tettük a közönség egy jelentős részének passzivitását, ami természetesen nem csak erre a rendezvényre értendő. Tapasztalat, hogy a legtöbb fellépő csapat, társulat megszakadhat, mutathat világszámot, produkálhat addig nem látott, lélegzetelállító dolgot, a publikum egy szelete csak néz ki a fejéből.
Biztosak vagyunk benne, hogy belülről örülnek, tetszik nekik - mert nem feltételezzük, hogy birkaként végigülnek, végigállnak egy számukra pocsék mutatványt csak azért, mert jó helyet sikerült kifogni -, de tapsolni, ujjongatni, tetszéstnyilvánítani már nagyon nehezükre esik. Elméletünk szerint ezek az emberek egyszerűen bátortalanok, félnek kimutatni az érzéseiket és ha már 5 - 6 hasonló néző egymás mellé kerül, akkor a passzivitásuk átragad a mellettük lévőkre is, akik elbizonytalanodnak, valóban jó dolgot látnak, vagy csak nekik tetszik ez az egész?
Szintén tapasztalat, hogy ahol különlegesen vidám, lelkes társaság csapódott össze, ott fertőzésszerűen terjed a taps. Ha már egy csoport össze meri verni a tenyerét, akkor a mellettük állók sem érzik azt cikinek. A közönség boldogságérzete nő, a fellépők pedig még felszabadultabban adják elő a műsorukat. Elméletünk szerint tehát ha megerősítjük a tapsolók táborát, akkor sok ember gátlásait sikerül letörnünk, akik így már mernek tapsolni és rájönnek, hogy ebből semmilyen káruk nem származott. (Bármily furcsa is egyeseknek nem teszi szóvá a főnök, nem erről pletykál a fél falu, nem nevetik ki az ismerősök stb.)
Az általunk szervezett Tapskommandó kétféle küldetést teljesített
Maroknyi csapatunk arra járt, amerre a tömeg sodorta és ha valahol valami jót láttak,
akkor megálltak és tapssal, ovációval bíztatták a fellépőket. Nem azért, mert ezt
ukázba kapták, hanem mert így jól érezték magukat. A fújolást is bemutatták,
amikor a nekik éppen nem tetsző gladiátor győzte le az általuk favorizált hőst. Lássuk,
mit tapasztaltak tapsoló Tapskommandósaink:
- Vegyes élményekkel tértünk pihenni a Karnevál után és talán sikerült magyarázatot találni arra is, miért nem merik sokan kimutatni az érzéseiket. Amikor ugyanis nem csak lagymatagon ütögettük össze hang nélkül a kezünket - hogy a szomszédok lássák, mi is tapsolunk -, hanem keményen, ahogy kell, akkor bizony kaptunk megvető pillantásokat besavanyodott emberektől. Volt, akinek a tekintetéből lerítt: kik ezek az idióták? Pedig amit csináltunk az egy Nyugat-európai, afrikai, vagy ázsiai fesztiválon még mindig a Light-kategóriában lenne.
Számos külföldi országban vettem már részt programokon, ott vadászni kell a búskomor emberekre. Különös, hogy ha külföldön magyarokkal találkoztunk, ők mind felszabadultan szórakoztak. Amit akartunk, azt elértük, hiszen akiket zavart a taps, az ováció, azok arrébb húzódtak és magunkhoz vonzottuk azokat, akik szívesen örömködtek. Jópár új ismerősre is szert tettünk. Ha a méreteket figyelembe vesszük, akkor olyanok voltunk, mint csepp a tengerben, de már gyűlnek a felhők, úgyhogy a következő Karneválra szökőárként csapunk le!
A Tapskommandó - fotósaink segítségével - jutalmazott is
Azok, akik önfeledten tapsoltak, mulattak a karneváli látványosságokon kaptak egy
gratuláló adatlapot, amit a nyugat.hu karneváli faházában leadva sorsoláson vettek részt.
Szigorúak voltunk, ilyet tényleg csak az kaphatott, aki kiemelkedett a körülötte
tapasztalható "átlaghangulatból".
Eredeti terveinkkel ellentétben a felvonulásokon nem osztottunk regisztrációs ívet, hogy ne tereljük el a nézők figyelmét. Megemlítenénk azonban azt is, hogy tapasztalataink alapján sokan a Karnevál idejére sem hagyják otthon az agresszivitásukat. Láttunk alattomosan elcsattanó pofont a Kereskedők utcájában, az ülőhelyért csaknem ölre menő, teltház előtt egymást az első sorban ordítva k*vaanyázó gyerekes apukákat a Ferences kertben, a bejáratnál egymást letaposó, félrelökő tolakodókat ugyanitt. A lábukat lilára térdelő fotósaink is megkapták az idei szidalomadagjukat a felvonuláson. Úgy tűnik, sokan nem bírják elfordítani a fejüket és kizárólag mereveven egyetlen irányba képesek nézni.
Ha valaki egy pillanatra megáll előttük, akkor azt már lehet is szidni, de a legdurvább keretek között. "B*i, f*fej, f*szopó" - hogy néhányat kiemeljünk a hátunk mögött elhangzott kifejezésekből, amiből természetesen minden sajtómunkásnak kijutott, annak ellenére, hogy a legtöbbször guggolva, térdelve fotóztak, hogy ne zavarják a közönséget. Meglepő, hogy kisgyerekek is vidáman bunkóznak, hülyéznek le náluk tízszer idősebbeket apuka és anyuka legnagyobb büszkeségére. Vélhetően ha ugyanezt nem olyan békés állatfajtának mondják, mint egy fotóriporter, akkor kijelenthetjük, hogy nem az élettől kapják majd az első pofonokat.
A meglepő szidalmakból azonban a fellépőknek is kijutott
A mozdulatlanságba dermedt leányzók rengeteg embert vonzottak, és mint ahogy az a világ más pontjain megszokott dolog, akkor váltottak pózt, vagy adtak elő hátborzongatóan félelmetes mutatványt a kötéllel, ha valaki pénzt dobott a kalapjukba. "Ja, pénzé' csinálják? Még ezé' is fizetni kell?" -méltatlankodott mellettünk egy férfi, mikor eljutott a tudatáig, hogy miről is van szó. A lányok egyébként rabszolgát is játszottak hasonló módon, a Fő téren haladva kötéllel voltak egymáshoz láncolva. A kiszemelt helyen aztán megdermedtek, a korábban ismertetett séma szerint. Természetesen volt, akinél ez is betette a kaput.
"Nem lehet itt menni. Mi a büdös francért kell ezt itt csinálni?" -sziszegte egy kedves úriember, miközben a hasával embereket taszított arrébb. Talán egyszer majd a Városi Televízió élőben közvetíti a Karneváli eseményeket, és akkor majd hősünknek sem kell igazi emberek között tolakodnia egy rendezvényen, kényelmesen a karosszékéből nézheti a fesztivált, egymagában.
Kesergéseink sorát egy szintén hazai sajátossággal zárnánk. A Vas Népe SMS rovatában fedeztünk fel egy üzenetet, amiben az üzenet írója panaszkodik, hogy hiába volt a sok karneváli program, magyar néptáncot sehol nem látott. Talán borítékolhatjuk, hogy ha a Karnevál szervezői jövőre 16.000 programot hoznak, akkor biztosan lesz olyan, aki a 16.001. programot hiányolja.
Na de térjünk vissza a Tapskommandóra
Sárvári hétvégét nyert a négy csillagos Park Inn szállodába Huszárné Móricz Katalin Szombathelyről. Ő másodmagával élvezheti a sárvári gyógyfürdőt és a szálloda számos szolgáltatását. Mint megtudtuk, ő a Savaria téren kapott tőlünk adatlapot.
Öt további tapsoló Magyar Turizmus Kártyával gazdagodik, amivel féláron utazhatnak vonaton, távolsági buszon, autópályán de számos kedvezményt kapnak éttermekben, fesztiválokon, taxitársaságnál, más közlekedési eszközökön.
A kedvezmények listája itt található
Dr. Bölcskey István - Keszthely
Csurgai Péter - Szombathely
Kassai Sándorné - Szombathely
Gadóczy Marietta - Szombathely
Kántor István - Székesfehérvár
A nyerteseknek gratulálunk!
Aki még a karnevál kapcsán játszani szeretne velünk, jelentkezzen fotópályázatunkra. Aki a legjobb képeket küldi elé a karneválról, szintén egy sárvári hétvégét nyerhet a város új, luxusszállodájába. A kiírás itt található!
