„Miattad iszom, te állat” – gyenge teljesítmény Junkies-tól

Sminkeletlen Riki, csinos basszeros lány
Este tizenegy tájékán érkezünk a Végállomás klubba (későn jövünk, mert tudjuk: bár a koncertet tízre hirdették meg, még így is koraiak vagyunk…), ahol épp ádáz Junkies – Rockerek csocsó meccs folyik, így lehetőségünk nyílik a sminkeletlen Riki Church alapos megszemlélésére. Bizony, a zenekar basszusgitárosának arca ritkán látszik ki a minimum három centi vastag smink alól.

Még épp elcsípjük az előzenekar utolsó számának végét, amikor a koncertterembe lépünk. A közeledtünkben az utolsó traktusok alapján „alvinosnak” ítélt muzsikát játszó zenekarból már csak a szőke basszusgitáros lány áll a színpadon, mire odaérünk. („Már miatta érdemes lett volna végignézni a koncertet – gondoljuk, miközben összekacsintunk a fotós kollégával.)

Előre kitervelt szervezői baki „bűntette”
Éjfél is elmúlik, mire a Junkies színpadra lép. A nem épp színjózan Szekeres András a közönségre nézve kissé hosszan ecseteli a „szervezői bravúrt”, minek következtében ugyanazon az estén játszanak Szombathelyen, mint a Depresszió. (Olyan érzésünk támad, mintha a szőke énekes előre elnézést szeretne kérni valamiért.)

A népszerű együttes látogatása valóban érezteti a hatását: míg az Oladi Művelődési Központban telt házas bulit tart a Depresszió, addig a szebb napokat is megélt Junkies-ra mintegy 150-200 rajongó kíváncsi…

Gyenge teljesítmény, rossz hangosítás
Az énekes sajnos ezen az estén éneklésben sem teljesít jobban, mint a szöveg terén, no és a hangosítás is hagy némi kívánnivalót maga után…

Miután mindezt megtapasztaltuk, maximálisan azonosulunk a „Vesztettél” címre hallgató dallal, és arra is csak bólogatni tudunk, hogy a bulit „Csak a R’N’R támaszthat”-ja fel, ez ugyanis valóban így van.

„Beszélgetünk itt minden hülyeségről”, mondja a Junkies énekese, és nem is tudja, hogy mennyire igaza van: a frontember zenélés helyett túlságosan is sokat szövegel, ráadásul láthatóan erősen kell összpontosítania a mondandójára.
Szerencsére azért előbb-utóbb abbahagyja, és ismét a zene kerül előtérbe: a „Szabad a pálya” közben elcsípem Szekeres egy-egy jobb pillanatát, s úgy némi túlzással azt érzem: „gennyes sebekkel szívemben kibírom ezt a kínt.”

…és szarul is néz ki
A szám végén Szekeres a hangmérnökhöz fordul: „Nem akarom túl sokat a fényeket fikázni, de úgy érzem magam, mint egy grillcsirke, és szarul is néz ki” – mondja, némi mondatszerkesztési hibával fikázódva.
Tény, hogy ez itt nem éppen a Sziget nagyszínpada (a hely fénytechnikája jóindulattal a hetvenes-nyolcvanas éveket idézi), így némileg jogos a kritika az intelligens lámpák vagy épp a füst hiánya kapcsán.

A rövid közjáték alatt alaposabban szemügyre veszem Rikit (aki immár kimeszelten, tupírozott séróval áll a színpadon), és konstatálom, hogy a gyönyörű fehér gitáron játszó amerikai-magyar srác rendesen szét van csúszva.
Talán nem véletlen, hogy épp a „Miattad iszom, te állat” következik, ami persze ugyanolyan gyengén szól, mint az azt megelőző számok.