„Kibéleltük jól magunkat mesékkel…”

Dióssy hangosít
Fel tíz lehet, amikor ismét visszaérünk a színpad elé, ahol a Kiscsillag rövid hangolás után a húrokba csap. Az első szám a „Holding”, amely alatt meglepődve vesszük észre, hogy a keverőpult mögött a Kispál és a Borz billentyűse, Dióssy D. Ákos áll.

A szám végével Lovasi András az új – és egyben első – lemezt marketingeli egy kissé, majd meghallgatjuk a slágergyanús „Fekete Mosó”-t. (A dal egyik sora – „Én vagyok a WC-ben a lidérces tánc” – alighanem a magyar zenetörténet egyik legjobban sikerült darabja. Tényleg.)

Kisvártatva Leskovits Gábor és Lovasi együtt énekli el az „Állnak a férfiak”-ot (Lecsó ezúttal nem „csupán” vokálozik, mint a Kispálban), így hamar megállapíthatjuk: kiválóan összeillik a két zenész egyébként nagyonis eltérő jellegű énekhangja.

Saját közkívánatukra
„Jávor Pál, Jávor Pál!” – kiabálnak páran, és akár azt is gondolhatnánk, hogy a dal közkívánatra érkezik – ha nem tudnánk jól, hogy a számok sorrendjét ezúttal is előre, pontosan meghatározták Lovasiék.

Kilenc-tíz szerzemény – tehát a koncert fele! –, is lemegy, mire újból észbekapok: bizony, a nóták kiválóan össze vannak rakva – és meglehetősen rövidek is –, így gyorsan repül a koncertre szabott időmennyiség.

Orosz: nem értitek, értitek?
A „Tűkön táncol” előtt Lovasi egy apró kulisszatitokba is beavatja a nagyérdeműt, így megtudhatjuk, hogy annak „első felét Lecsó írta 1993-ban, míg a második részt én (természetesen Lovasi András, és nem a cikk szerzője – a szerző) 2006-ban.”

Néhány számmal később a „Russian in the School” következik, amely arról szól, hogy miért nem tud Lovasi – és nemzedéke –angolul énekelni. A magyarországi orosz nyelvoktatásáról szóló eposz után Lovasi a fiatal közönséghez fordulva azért hozzáteszi: „de ti ezt már nem érthetitek.” Valószínűleg nem téved…

„Baja az egy város”
A párszáz rajongó legnagyobb örömére hamarosan a Kiscsillag egyik legviccesebb száma, a „Búcsúzó nap” következik. Lovasi természetesen ismét elemében van: a „Mi a baja…” kezdetű sorra improvizálva földrajzi tudásáról is választ ad, mikor közli: „– Baja az egy város.”

A koncert utolsó számaként Lecsó elénekli az elmaradhatatlan – és megunhatatlan –„Vackolj belém”-et, majd a Kiscsillag fellépése véget ér. („Tulajdonképpen kár…” – konstatáljuk.)

A Kiscsillag fellépése után a büfében, illetve az OMK színháztermébe szervezett közönségtalálkozón hangolódhatunk a PUF számaira, mi ez utóbbit választjuk. (Az esemény részleteiről keretes írásunkban olvashatnak)

Lecsó nem fárad
Talán a fent említett programnak köszönhető, talán páran elfáradnak, mindenesetre a Kiscsillagnál valamivel kevesebben kíváncsiak a Pál Utcai Fiúkra, akik a „Nagy rohanás”-sal kezdenek.

Az első pár szám alatt kissé visszafogott hangulat, a közönség is szolidabban táncol. A „Bilincs” alatt aztán Anikó, a zenekar énekesnője is a színpadra lép, ahol így már hat zenész muzsikál.
Közülük főként Leskovits Gábor érdemel dicséretet, ő ugyanis már a második koncertjét nyomja, és egyáltalán nem tűnik fáradtnak: lelkesen gitározik és énekel.

Pörgés, majd pihi
A PUF-tól megszokott depressziós, illetve pörgős számok szépen sorjáznak egymás után, és kifejezetten jót tesz a koncert hangulatának, hogy nincsenek átvezető szövegek, így a dalok szinte „összeérnek.”

Szerencsére kiváló gitárszólamokban is részünk van ezen az estén, így a közönségnek is megjön a táncolhatnékja. A buli egyre inkább felpörög, annak köszönhetően, hogy a banda mind gyorsabb számokat játszik.

A „Gyilkos szerelem” után Lecsóék aztán be is iktatnak egy „pihentetős, kísérleti, félig kész számot”, hadd fújja/csókolózza ki magát a fiatalság.

Slágerblokk a végén
A jó hangulatú buli végén egy blokkban megkapjuk a PUF „best of”-ot: a legismertebb számok sorozata a „Fiatal lányok”-kal kezdődik, majd végigénekeljük a „Csak úgy csinál”-t, és a „Szerelemharc”-ot, illetve tombolunk „A bál”-on.

A zenészek bőséges ráadást játszanak, így a közönség elégedett. Persze olyan is akad, aki már nem a zenére összpontosít: „Álljunk neki keményen inni” – nyögi be egy láthatóan már nem túl szomjas koncertlátogató, majd a büfé felé veszi az irányt…