Nagy horderejű döntést kell hoznia majdan a februári közgyűlésnek: a politikusoknak fontolóra kell venniük, hogy egy új szabályozás bevezetésével a vidéki önkormányzatok nadrágszíját húzzák-e összébb, vagy hagyják, hogy a szombathelyi oktatási rendszert érje esetleges újabb intézménymegszűnés, összevonás, vagy egyéb hasonnemű hátrány.
Pillanatnyilag az államtól kapott normatív támogatás ugyanis nem elegendő arra, hogy az óvodások ellátási költségeit teljes egészében fedezzék, ezért az önkormányzat pótolja ki a hiányzó összeget az oktatási keretből ez 250 ezer forintot jelent minden egyes óvodás után. A szombathelyi intézményekbe azonban nem csak szombathelyi gyerkőcök járnak: a környező vasi településekről összesen 230-an íratták be a család szeme fényét valamelyik városi óvodába. Ez összesen 62,5 milliós teherként nehezedik a szombathelyi költségvetés vállára.
Ha a vidéki önkormányzat nem fizet, a szülőre hárul
Czeglédy azt szeretné elérni a szóban forgó vidéki önkormányzatoknál, hogy
legalább a költségek felébe szálljanak be. Meg is magyarázza ennek miértjét: azért
kényszerülünk erre a lépésre, mert már így is az utolsókat facsarjuk a
szombathelyi nevelési-oktatási rendszeren. Alpolgármesterként nem tudom azt
képviselni, hogy még tovább feszítsük. Ez nem mehet a végtelenségig
mondta el megkeresésünkre a városatya, aki szerint az említett szombathelyi
oktatási-nevelési érdekek kívánják meg, hogy minden lehetséges tartalékot
kiaknázzanak, így ezt is.
Balogunyomtól Táplánszentkeresztig
Míg az alpolgármester szerint a települési önkormányzatoknak egyszerűbb lenne
beszállni a szombathelyi költségekbe, mint óvodát fenntartani, az egyik legtöbb
bejárós ovissal rendelkező Balogunyom első embere, Németh Ottó másként
vélekedik.
Épp elég problémánk van azzal, hogy elviszik innen a gyerekeket, mint hogy
még fizetni is kelljen utánuk. Ha az a tizennyolc óvodás inkább itt maradna, az
utánuk kapott pénzzel könnyedén képesek lennénk megoldani az ellátásukat.
A polgármester szerint községük tökéletesen ismeri a problémát, ezért
példamutatással, családlátogatásokkal, műsorok szervezésével igyekeznek hatni a
szülőkre. Azt szeretnék, ha a faluban járatnák oviba a kicsiket.
Perl János, Táplánszentkereszt polgármestere úgy gondolja, nem rögtön a települési önkormányzatokon illenék elverni a port, hiszen a családok döntik el, mely intézménybe kívánják vinni gyermekeiket.
Ha azonban az a helyzet, hogy a helyi óvoda telítettsége miatt ami egyébként a művészeti beállítottságú iskolával egyetemben kimondottan jó hírű kényszerülnek rá a szülők arra, hogy szombathelyi intézménybe írassák a csemetét, akkor természetesen minden további nélkül hozzájárulunk a költségekhez, akár még az utaztatásukhoz is.
A legtöbb vidéki óvodás, szám szerint 44 Séből érkezik a vasi megyeszékhelyre. Őket követi Balogunyom 18, Táplánszentkereszt 15, Göngyösfalu 13 gyerkőccel, majd Torony és Gencsapáti 10-10 ovissal. Czeglédy úgy tervezi, hogy a következő hetekben-hónapokban végigjárja valamennyi érintett települést, és egyeztet az önkormányzatok vezetőivel a kérdésben.
| Ki hol lakjon? A jelek szerint itt egy régi probléma kúszik elő újra. Az emberek ugyanis elkezdtek kiköltözni nem csak Budapestről, hanem a nagyobb városokból is: a várost övező falvakban ugyanis olcsóbb a lakás, a telek, nyugodtabb az élet. Igen ám, de ott esetleg nincs óvoda, vagy nem olyan az általános iskola, amelyet elképzeltek maguknak, vagy csak egyszerűbb a gyereket is betenni a kocsiba és beszállítani a városba, ahová a szülők úgyis mennek dolgozni, aztán visszafelé ugyanígy összeszedni a családot. Vagyis a város környékre települők továbbra is használják a város infrastruktúráját, oktatási intézményeit, azonban ők már nem a város állandó lakóiű: a személyi jövedelemadóból így a visszatérítés már nem a város, hanem az új, állandó lakóhelyül választott önkormányzat kasszájába érkezik |
