Megriadva a honfiúi agyak nemzeti ünnepen újabban biztosra várható megbuggyanásától, úgy határoztunk, az ide március 15-ét a túloldalon, az osztrák lobogók árnyékában töltjük. Eretnek gondolat? Mindenesetre szabadnapos, kirándulással egybekötött bevásárlósdinkkal nem voltunk egyedül. A virtuális terület-visszafoglalás sikerrel járt: ha egész Burgenlandot nem is, Felsőőr, azaz Oberwart bevásárlónegyedét egy napra magyar területté nyilváníthattuk. Gyakorlatilag nem találtunk olyan négyzetmétert, ahol ne Petőfi nyelvén beszéltek volna a lődörgő bevásárlószatyrosok
A vulkáni csúcson
Első utunk a határ menti Güssing, azaz Németújvár fellegvárába vezetett. Burgenland legrégibb vára - mely sokáig a Batthyány család tulajdonában volt - magasan, egy vulkáni sziklán trónol. Őrült nagy tumultus, a belvárosi szűk utcákban alig találni parkolót, viszont parkolójegyet nem kell váltani. Kellemes séta, míg a csúcsra érünk, fent csodaszép panoráma. A várba viszont nem jutunk be: nem készültek a magyarok kora tavaszi kalandozására, csak a hó végén nyitnak. A csúcson honfitársak kerülgetik egymást, meg se lepődünk azon, hogy mindenki magyar: van, aki biciklivel rohamoz, mások urasan, gépkocsival kaptatnak fel a dombra
Jó itt, frisslevegőzni
Visszavettük Burgenlandot!
Oberwartban már a fogyasztásra szorítkozunk, a városszéli utcahossznyi bevásárlós negyedbe gördülünk be. Magyar magyar hátán, a pénztáraknál vízágyúkkal sem lehetne szétoszlatni őket. Az üzletekben szatyros honfitársaink téblábolnak, fröccsöntött csúszdáknál magyar gyerek lökdösi a magyar gyereket. A parkolóban, a bolt előtt körös-körül szendvicsező, tolakodó, zajos seregek
Gatyarohasztó meleg az üzletekben, tikkasztó napsütés, por és benzingőz a betonplaccon, fullasztó levegőtlenség mindenütt.
Ez nem a mi napunk, négyórás kujtorgás után mindössze három pár zoknival leszünk gazdagabbak, ennyit sikerül levadásznunk. A butikokban nincs nagy leárazás: a tavaszi kollekció darabjait kínálják, hazaihoz hasonló vagy valamivel húzósabb árakon Szombathelyi ismerősökkel is összefutunk, akik szintén csalódottan mesélik: Itthon a Familyben ugyanez van. Ők is csak azért költik a pénzt, mert váltottak. Üzletről üzletre járva mindenütt ugyanez a tapasztalat: nem nagyon akadunk kirívóan olcsó, ám jó minőségű potya cuccra. Persze a fogasokon vevőcsalogató az ár: mindössze két és fél euro, és tied a trendi felső, ám ha belelapozunk a kínálatba, a sorokban többnyire ennél drágábbak lapulnak. Persze azért így sem vészesen drága, sőt a helyieknek bizonyára szemtelenül olcsó. Tavaszi kabátra is hiába vágyódunk, szegényes a kínálat, orkános műanyag vagy kekiszínű katonai zubbony, extra szűk vállal.
Intersparban
Az osztrák Interspar még mindig más, mint a hazai. Jóval gusztább a tálalás, elég csak a húsos és sajtpultokat szemügyre venni. Zöldségből és gyümölcsből is színesebb a választék. Majdnem veszünk egy csomag nyers spárgát, de nem tudjuk megfejteni a mérlegelő gépezet titkos jelrendszerét, eladó meg sehol. Tényleg, mi a spárga németül? Hagyjuk inkább. A biotermékeknek is nagyobb keletje lehet, a választék össze sem hasonlítható a hazaival. Olcsóbb is, persze fejben nehezen váltunk
A magyarok kosaraiban többnyire húsvéti nyulak csücsülnek. Nem véletlenül: míg az osztrák vörös nyakkendős és csíkos inges 150 grammos tapsifülesek 0,79 euróba, a magyar verzió, a honi Intersparban (125 grammos) 349 forintba kerül.
Az osztrák intersparos szórólapot lapozgatva felfigyelünk arra: sokkal kevesebb terméket kínálnak akciósan, vagy nem hívják fel rá a figyelmet. Míg a hazai majd harminc telezsúfolt oldalon kínálja a leárazott, húsvétra feltétlenül beszerzendő terméket, addig az osztrák verzió alig tizenöt oldal, és jóval szellősebb is. Olcsóbb most a dobozos fél literes Gösser, csak 0,59 euro, vagy a Zipfer, szintén fél literes 0,67 euro. Akciós a sonka is: 100 gramm 1,49 euro. Egy tábla Milka most csak 0,55 euro. Az akciós Eduscho kávéból 3, 12 euroért három csomagot is kapsz, és egy kiló biokrumpli mindössze 1,19 euro. Lehet osztani-szorozni
Tán kicsivel jobban jártunk volna, ha napunk második felében Bécs felé vesszük az irányt. Állítólag a belvárosi ténfergők harminc százalékát ott is honfitársaink tették ki egy jó kávéért már megérte volna a kiruccanást...
