„Mi ez, ha nem a nemzeti minimum?”

„Öröm, élet,igazság. Ezek a legfontosabbak.” – mondja Szili Katalin.

Szigorú ellenőrzés
Komoly biztonsági készültség jeleit láthattunk Szili Katalin programjának minden egyes helyszínén, és ami talán igazán szokatlan volt, ahhoz, hogy az elnök-asszony közelébe jussunk, többször is meg kellett mutatni a sajtóigazolványt.

Az Országgyűlés elnöke már délelőtt Szombathelyre érkezett, az ebéd végéig azonban nem volt nyilvános a programja. Délután két órakor a Berzsenyi főiskola előtt várjuk, itt már azért is igazolványt kérnek, hogy megállunk a bejárat mellett. A kollégákkal érdeklődve figyeljük azt a – láthatóan exhibicionista - rendőrt, aki pontosan koreografált mozdulatokkal, szinte tánclépésekkel irányítja a forgalmat, közben szorgosan fújja sípját. Meg is jegyezzük, hogy azt kellene írni: „Kifütyülték Szombathelyen Szili Katalint.”

Cél az információszerzés
A poén szerencsére elmarad, az elnök-asszonyt Gadányi Károly rektor fogadja, a megyei és városi politikusokkal együtt el is tűnnek a rektori hivatal titokzatos útvesztőjében.

Bő fél óra múlva a tavaly átadott tudásközpont előtt sikerül két szót váltani Szili Katalinnal, aki elmondja, bő két évvel ezelőtt kapott meghívást a Vas megyei önkormányzattól és a Vas Megyéért Egyesülettől. A látogatás célja pedig az információszerzés, ami ahhoz kell, hogy „megismerjem azokat a fejlesztési igényeket, amelyekre alapozva Vas megye egy igazi európai régió részévé váljon”. Igazi politikushoz illő szavak…

Aztán séta a tudásközpontban, közben Kovács Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke leválik a társaságtól. „Mi hívtuk meg, és az egyesület, erre Ipkovich lenyúlja.” - morgolódik egy sort, de aztán legyint: „Belefér”.

„Új hidak, új barátok”
Délután három óra után már a megyeháza nagytermében vagyunk (két igazolványellenőrzés után), teltház, István Lajos professzor, mint a Vas Megyéért Egyesület elnöke köszönti Szili Katalint, aztán kivetítős előadást tart a megyéről, a civil szervezetekről, az egyesületről. Mondandójának lényege, hogy olyan polgári társadalmat kell építeni, amelyben érvényesülnek az állampolgári jogok és kötelességek. Ehhez pedig „új hidakat kell építeni, új barátok kellenek”.

„Mi ez, ha nem a nemzeti minimum?”
„Magamnak adom meg a szót, mert így gyorsabb” – kezdi a mai hazai országgyűlésben edzett országgyűlési elnök. Gesztus István Lajos felé, „örülni fogunk, ha 85 éves korunkban ilyen gyönyörű előadást tudunk tartani”, és „a Jóisten tartsa meg nekünk sokáig professzor urat”.
Aztán közös gondolkodásra ösztönzi a jelenlévőket, és megemlíti, vannak, akik szerint „a frontvonal az emberek szíve közepén húzódik”. Erre pedig kitűnő cáfolat az, hogy „a mai napon pártállástól függetlenül tudtunk beszélgetni a megyei és a városi vezetőkkel”. „Mi ez, ha nem a nemzeti minimum?” fordul István Lajos felé.

A finomhangoláson van a sor
Kinyilvánítja, hogy nem akar kinyilatkoztatni, de gyorsan kinyilatkoztatja, hogy az elmúlt 17 évben „kiforgattuk sarkaiból a világot”. Hiszen volt egy rendszerváltás, NATO és Európai Uniós csatlakozás, így „17 év alatt többet tettünk, mint más demokráciák 40-50 év alatt”. Tehát a nagy változásokon már túl vagyunk, most „a finomhangolásokon kell gondolkodni”. Amihez figyelembe kell venni a globalizálódó világ kihívásait.

Néhány adat, „a világon 1,2 milliárd ember él havi hatezer forint alatti összegből”, miközben „az öt leggazdagabb ember vagyona több, mint az utolsó 47 ország éves GDP-je”. „Önök fűzzék tovább a gondolatot” – mondja, és erre kénytelenek leszünk, mert más témára tér át.

Megválaszolatlan konfliktusok?
„Európának meg kell határoznia, merre halad tovább”, mivel „a tőke oda viszi az élőmunkát, ahol gyorsan, olcsón termel magas profitot”. „Nekünk pedig bele kell helyeznünk magunkat ebbe a világba”, mert ha nem, „olyan konfliktusok keletkeznek, amelyekre nem tudunk válaszolni”.

Ismét témaváltás, már Vas megyénél tartunk, ami, ugye, „szerencsésebb helyzetben van”, mint az ország keleti része. Hiszen a schengeni határok megszűnése után „a megyét ki sem lehet kerülni”, ezért is fontos a közlekedési infrastruktúra fejlesztése.
De, mivel a konferenciát közéletiként aposztrofálták, át is térünk az országos politikára, és megtudjuk, hogy most nincs kampány. Így hagyni kell a társadalmat, hogy „élje kiegyensúlyozott, hétköznapi életét”. Mert – egy közmondás szerint – „a társadalom éjszaka fejlődik, amikor a politikusok alszanak”

Kompromisszumkultúra
Aztán gyorsan vissza vidékre, ahonnan „azt üzenhetjük, hogy félre kell tenni a nézeteltéréseket”, hiszen „nem vezet sehová az, ha ellehetetlenítjük a másik oldalt”. A különbségeket persze „meg kell mutatni”, de „a társadalom akkor hálás, ha kellő kultúrával közelítünk a kérdésekhez”. Ez a kultúra pedig a „kompromisszumkultúra”.

Szili Katalin emlékeztet minket arra, hogy 140 évvel ezelőtt volt a kiegyezés, igaz, „más körülmények, hangulat” mellett, de „ma egy belső kiegyezés kellene”. Természetesen „az ország nagy kérdései mentén”. Hiszen, ha „helyi szinten megtalálják a közös nevezőt, országosan is meg kell tudni találni”.

„Öröm, élet, igazság. Ezek a legfontosabb dolgok.” – mondja. És egy oldalcsípés a megyei közgyűlés elnökének: „Nem mondok szeretetet, elnök úr, legyen helyette, mondjuk megbecsülés.”

A lefelé mutató spirál
Néhány perc múlva aztán Pusztay János professzor hangoztat súlyos szavakat, szerinte a politika „megnyomorítja az oktatást, a tudományos kutatást, tönkreteszi a jövőt”. A felsőoktatásban bevezetett bolognai rendszer pedig káros, mivel „visszaszorítja a bölcsészképzést”, ezzel „romlik az ország morális állapota, „a tanárképzés lefelé mutató spirálba kerül”, már most tapasztalható, hogy „az értelmiség elfordul a politikától”. Gazdasági értelemben is kettészakad az ország, egyszer fővárosra és vidékre, aztán Alföldre és Dunántúlra, majd Észak- és Dél-Dunántúlra.
Igaz, hogy a Nyugat-Dunántúlon „komoly gazdasági erő van, viszont elmaradott a tudományos kutatás és a felsőoktatás. Vas megyében és Szombathelyen pedig az a fő probléma, hogy rövid távon gondolkodik a politika, „legfeljebb egy ciklusra épülnek a tervek”.

Folytassuk a vitát
Kovács Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke fejezte be a konferenciát azzal, hogy köszönetet mondott a városvezetésnek azért, hogy „hosszú évek után el tudták fogadni a közös intézmények fenntartását”. Megjegyezte, hogy nem mindenben ért egyet az elhangzottakkal, de udvariasan megköszönte Szili Katalin látogatását, és a megyei közgyűlés által alapított Batthyány emlékérmet adta át az elnökasszonynak, két üveg kőszegi bor kíséretében.

Szili Katalin pedig megígérte, hogy visszajön még Szombathelyre, és kérte, hogy más módon ugyan, de folytassák a vitát.

A szerkesztőség felé bandukolva vesszük észre, hogy az MSZP irodánál ugyanaz a biztonsági készültség van, tehát valószínűleg ide távozott az Országgyűlés elnöke. De nincs kedvünk még egyszer megmutatni a sajtóigazolványt.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu
Google Favicon
Itt állíthatod be, hogy a Google elöl hozza a nyugat.hu-s találatokat!

Közélet