Akadtak különféle esetek eddig is, de Demcsák Zsuzsa óta tudhatja biztosan a széles nyilvánosság: ha valaki közéletileg szerepvállal, akkor ott magánszféra, az nagyon nem van, de legalábbis ingoványos talajjá nemesül. A hatályos magyar jogszabályok teret engednek annak, hogy közéleti személyiségeket jóval széleskörűbben lehessen verbálisan gyepálni bárki másnál, s ez rendszerint jól ki is van használva. Támadási felületté válhat minden: a politikus aktatáskáját az otthoni kanapéra vetve, játszósruhába bújva is politikus marad, nincs apelláta.
Gyurcsányra még a nemzetbiztonságiak is rászóltak
Azzal, hogy a blog azaz webnapló trendje számos politikusunk érdeklődési
körében is megvetetette lábát, egyúttal az offenzíva újabb fegyverét adta
ellenfeleik kezébe. Bár ügyes kampányhúzásnak indult, először kormánykörökben,
később már a Nemzetbiztonsági Hivatalnál is komoly migrénes panaszokat okozott,
amikor Gyurcsány
Ferenc webnaplója helyenként elsőszámú hírhordozóvá vált: hagyján,
hogy ebből tudta meg a fél világ, hogy a Magyarországon átvonuló hattyúk és
más vadmadarak közül jó néhány elpusztult, és minden bizonnyal a
madárinfluenzának estek áldozatul, de emlékezzünk csak a nem kis diplomáciai
felhördülést kiváltó arab terroristázásra.
A miniszterelnök nem fukarkodik a bötűvel, bő lére ereszti gondolatait, s igyekszik tisztán fogalmazni. Második bejegyzésében a kétkedőket nyugtatja, hogy a blog valóban az övé: diktafonra mondom a reakcióimat és mindazt, amit gondolok - ezt teszem ebben a pillanatban is. Ebből készül a leirat, ami felkerül a netre. Szóval a blog amolyan hangos naplóval indul és a végén internetes felületté változik. Igen, köszönjük Ferenc, mi azért kíváncsiak volnánk, milyen szűrőkön is megyen keresztül betűhalmazod, mert nehéz elképzelni, hogy nem ügyel egy-két tanácsadó a leírt szavakra, még ha a látszat az is, hogy mindez csípőből jön.
Gyurcsány egyébként értekezik politikáról s ahol csak tudja, villantja emberarcát, próbál közel férkőzni tamáskodó lelkünkhöz: leírja, hogyan vitte el kocsmázni a cseh kormányfőt a biztonsági emberek nem éppen kitörő örömére, hogy sajog az Achilles-ínja de nem bírja megállni futás nélkül, hogy lánya negyedikesként a mai magyar viszonyokra is oly jellemző Pató Pál urat tanulgatja, vagy hogy ember legyen a talpán, aki kiigazodik a költségvetés bonyolult számtengerében.
A díszzsidózó emeszpés a sokrétűség elkötelezettje
Dörzsöltük a tenyerünket, micsoda csemege lesz a szocialista Pásztor Tibor blogja:
ő volt az, aki íves magas labdát eresztett meg a narancssárga térfél felé azzal,
hogy Deutsch-Für Tamást a Fidesz első számú díszzsidójának kiáltotta ki majd
mondott le a vérmes visszhang miatt listás helyéről, noha saját bevallása szerint
antiszemitizmussal vádolni őt, bevallottan zsidó embert a képtelenség
kategóriájába tartozik.
Pásztor naplója kinézetre olyan, mint egy vidéki geek-é: minimál, puritán, viszont annál szórakoztatóbb. A lipótvárosi frakcióvezető fellazultan mosolyogja meg havercsajának szőkenős benyögését, kritizál filmet (égető szükség lett volna egy határozott vágóra és egy bazinagy ollóra), összeveti Boross Péter és Orbán Viktor jellemalakulását az árpádsávok lobogtatása kapcsán, nagy kerekezőként külön cikk-kategóriája van Bicikli címmel, de olvashatjuk nála saját gyermekének aranyköpéseit (jobbra dől, balra dől, tücök Kóka hegedöl!) vagy József Attila összes versét.
Gondoltuk, találunk majd hasonlóan hatásosan vezetett politikusblogot az ellentétes oldalról is, mert ha már tényleg olyan fiatalok ezek a demokraták, nyilván nem vetik meg a világi virtualitást sem. Meglepetésünkre nem lelünk nagy celebet, a leghangzatosabb név a jobbos bloggerek között Pelczné Gáll Ildikóé, aki azonban, hogy-hogy nem, a parlamenti választások előtti kampánycsend utolsó óráiban követte el utolsó, összesen negyedik postját. Másként ugyan, de kevésbé értelmezhető Lamperth Mónika oldala is: ehun a politikusasszony kitárulkozása helyett mások írásait olvashatjuk, balatoni turisztikai tervekről és chippendale-fiúról.
Fahumorral párosul-e a kereszténydemokrata lét?
Nadeviszont a kereszténydemokrata szárnynál szerencsére akad olyan, aki aktívan
blogol. Rétvári Bence legfrissebb bejegyzésben épp egy semmivel
sem azonosítható árnyalak megy át fűnyíróval egy ganjalevélen. Lekövetünk egy
linket, és hamar világossá válik, hogy az Ifjúsági Keresztrénydemokrata Szövetség
filmfesztiváljáról van szó, válaszul a Kendermag Egyesület és az SZDSZ
cinikus droglegalizációs törekvéseire. Hogy miért is cinikus egy ilyen
kezdeményezés abban a felvilágosult Európában, amelynek piciny magyar
territóriumában kétszázezernél is többen pöfögtetik a tréfás cigarettát
anélkül, hogy késeket hajigálnának családjuk tagjaiba, azt már nem tudjuk meg.
Van azonban hozzáfűznivalója Demcsák Zsuzsa kormányszóvivői posztról való lemondásához. Bár ne volna, emberünk ugyanis viccelni próbál. Ha már megürült a poszt, hadd javasoljam Kiszel Tündét. Közismert személyiség, jól kommunikál a bulvármédiában, fogalmazásmódja az emberek számára könnyen megérthető, nem túlbonyolított. Ha nem vállalja, Anettka vagy Uhrin Benedek is szóba jöhet. Rendben, enyhüljünk meg, végtére is minden nézőpont kérdése: ez a szint egy 1992-es Sas Kabaréban simán megállná a helyét.
Hogy teljes legyen a kép, egy liberálisra is kíváncsiak vagyunk. Kár, hogy Eörsi Mátyás február vége óta sem emberelte meg magát egy-két gondolat erejéig, pedig szép számban szólogatnak hozzá korábbi postjaihoz. Utoljára a vizitdíjról értekezett: ebben félvállról söpri le az ellenzék az egészségügy nem üzlet kezdetű állítását, merthogy az igenis az, gondoljunk a gyógyszergyártókra, berendezések forgalmazóira, etcetera. De ha még el is fogadnánk, hogy az egészségügy nem üzlet, azt semmiképpen sem állíthatjuk, hogy nem kerül rahedli pénzbe, fogalmaz könnyedén, argóul.
Tisztelt Minket Képviselők, Tisztelt Ház! Többet várnánk Önöktől. Mármint blogügyileg. Tessenek írni, tárulkozni, megosztani, leplet rántani le, mert ez így édeskevés. És ahogy a közhely is tartja: internet a barátunk nekünk pedig ismét lesz mi felett zsibonganunk. De addig is vigyázzanak a tojásokra!
