Pénteken vette kezdetét a háromnapos történelmi kaland, mi is ekkor kezdtük a mustrát. A program szerinti este hét órai megnyitó és a nyolc órai Rúzsa Magdi-koncert volt stábunk első célpontja.
Csak az ÉP karszalag
Rossz közérzetünk és a 38 fokos láz ellenére parkolásunk, melyet közvetlenül a Rába-parti kapuban sikerül megejtenünk, bizakodásra ad okot. A kaput elzáró talpig koromfeketébe öltözött három biztonsági ember azonban útunkat állja. Már rutinosan rántjuk elő a sajtóigazolványt, ám ez az urakat cseppet sem érdekli, jegyet kell venni. 2200 forint estére, 6100 három napra. 14 éven aluliaknak ingyenes.
Keserű szájízzel és a kétezer-kétszázas mínusszal hagyjuk el a díszes fakaput, melyen zöld dombok, árpádsávok és egy kettőskereszt jelzi az ünnepet. Tavalyról már ismerjük a járást. Balról a sógorok révén már-már világhírű Rába, partján jurták, sátrak, lángosos. Jobbról kerítéssel óvott nyaralók, előttük kirakodóvásár. Kicsit beljebb, szintén jobbra a színpad és a tribün: ide jön Rúzsa Magdi, a program szerint nyolckor. Rövid körút után itt táborozunk le, várva a koncertet.
Hajszárítós kürtős kalács
Valamivel fél nyolc után előkerül a fúvós zenekar, megcsúszott kezdéssel. Az örök klasszikusok hallgatása közben a közönséget mustráljuk. Szép számban gyarapodunk. A színpad mellett kürtős kalács is készül, amolyan ősmagyar módra: hajszárítóval. A hosszabb szünetekkel tűzdelt koncert negyed kilenckor a nagyérdeművel közösen előadott Himnusszal zárul, majd Jamie Winchesterék nekilátnak a sound-check-nek. A pontos idő fél kilenc.
Meglepően gyorsan beáll a zenekar, ám ugyanilyen gyorsan el is hagyják a színpadot. A közönség türelmetlen. Itt koncert még nem lesz, hacsak a színpadon hagyott plüss maci el nem kezd énekelni. Majdnem kilenc, mikor a technikusnál érdeklődünk, aki kérdésünkre, hogy miért nem kezdünk, hiszen nyolcra volt datálva a kezdés, egy vállvonás mellett csak ennyit felel: Nyolckor? Pff Hát nem tudom.
Kilenc után nem kis zaj- és fényeffektek közepette Rúzsa Megasztár Magdi a színpadon. A közönség hamar elfeledi a több, mint egyórás ácsorgást: tombol kicsi és nagy, a tribün pedig ürül, ülve ezt nem lehet bírni.
A délelőtti programok ingyenesek
Másnap a felvonulásra térünk vissza, ami nem nagy meglepetésünkre késik. Álmos a Rába-part. Csak néhány különleges sört áruló fiatal hangját hallani, akik jókedvüket bizonyosan az általuk reklámozott nedűnek köszönhetik. A tavalyi székely himnusz helyett Jean-Michel Jarre Oxygene-je szól a hangszórókból. Kárpátiát csak helyi szinten hallani, az egyik jurtánál.
A Busók csörömpölése próbál lelket verni a társaságba, ám ennek ellenére is akadnak olyanok, akik a hőség miatt inkább lemondják a felvonulást. A körmendi Batthyány Lovas Bandérium vezeti a történelmi sétát, mögöttük íjászok, középkori lovagok, gólyalábon járók, busók, szekerek és a csekély számú érdeklődő. A busók kolompolnak, az íjászok kürtje harsog, amúgy csendes, álmos a felvonulás.
Átesés a magyar ló túlsó oldalára
Tapasztalataink alapján a tavalyi túlzásokból idén az álmos nyugodtságba esett át a harmadik Rába-parti Magyar Ünnep. Igaz, mi csak az első két napon nézelődtünk. Reméljük a szervezők idén nem buknak, és jövőre mi is ott tudunk lenni minden műsoron, hogy teljesebb képet adjunk a negyedik körmendi Magyar Ünnepről.
Kapcsolódó anyagok:
Múltidézés vérszívókkal - Trianonozós Rába-parti Magyar ünnep
