A csata elmaradt
Miként pénteken Phreek kolléga, úgy szombat
délelőtt mi is a Ferences-kertben kezdjük karneváli mustránkat, kiéhezve némi
véres csatajelenetre, miként azt a programfüzet beígérte.
Helyette legionáriusok díszszemléjébe botlunk, a kert egyetlen árnyat nyújtó
helyén, a nyilvános WC mellől türelmesen végignézzük a harci kedvet felfokozni
akaró csoportos táncot. Az Itáliából érkezett légió végül hiába tüzelte fel
magát a csatára, az ellenfél, az Alpokat védő kelta sereg nem érkezett meg időben,
útközben valószínűleg találkoztak Hannibál elefántos pun harcosaival.
Azért a rögtönzött történelemórán megtudjuk, hogy a római légióba 17-18 éves korban sorozták be a fiúkat, fél éves kiképzés után tehettek esküt, majd 20-25 évnyi szolgálat következett. Aki ezt túlélte, 30-40 hektárnyi földet kapott, és mint szabad római polgár gazdálkodhatott rajta. Mondjuk, a tölgyfaerdőkkel övezett Savaria városa mellett.
Házasodásra is ekkor kapott engedélyt, igaz, Ottó veterán elmesélte, hogy a táborban már többeknek is volt párja, gyereke, ezeket a vadházasságokat a leszerelés után hitelesítették. Többször előfordult az is, hogy mire a szülők összeházasodhattak, gyerekük már újonc legionáriusként szolgált.
Az áristomba csukatlak!
Közben a vásár megtelt, és be kellett ismernünk, Phreek kolléga igazat írt,
amikor azt fejtegette, hogy hiába is keresünk ismerős arcokat, Savaria polgárait
talán arról lehet megismerni, hogy tógában közlekednek.
A Savaria téren rövid ideig megcsodáljuk a kötélugró klub lányainak élőszobrait,
akik aztán fergeteges bemutatóba kezdenek. Hiába, ahhoz értenek legjobban. Kicsit
arrébb, az egyik teraszon pedig annak lehetünk szemtanúi, hogy az Ausztriából
érkezett legionáriusok mihez értenek legjobban, fotósunknak nem kell győzködnie
őket, hogy köszöntésre emeljék a söröskorsókat. Kár, hogy kelta földijeiket most
sem látjuk
A Fő téren megpróbáljuk átlépni a 100 méter per 10 perc sebességet, nem sikerül.
Útközben megállapítjuk, hogy minden kapható, mintha egy vásárban lennénk.
A volt Centrum áruház előtt a Pannon Piac bírája üdvözöl, felszólít, hogy viselkedjünk normálisan, különben az áristomba csukat. A fogda helyett inkább a szlovén vendégek által hozott tönkölybúzából készített süteményeket kóstoljuk, és elcsodálkozunk, mennyi minden készíthető a bioélelmiszerekből. A pálinkakóstolást egyelőre kihagyjuk, a lehetőséget agyunkban raktározzuk el, hosszú még a nap.
A Fórum színpadnál elcsípjük az Isis Big Band koncertjének utolsó perceit, a lelátók tele vannak, igazi hangparádét produlkálnak, még ha egy kicsit fenntartással is fogadjuk a zenekar vezetőjének kijelentését, hogy ekkora létszámmal bármilyen műfaj eljátszható.
Diavetítéses akasztás
Akasztófát hoznak a színpad előtti térre, a Kajárpéci Vízirevű fantázianevű
társaság nyilvános akasztásra készül, mivel elfogták Sobri Jóska egyik
betyárját, akit 165 évnyi előzetes letartóztatás után a Császári és Királyi
Stratáriális Bíróság azonnali kivégzésre ítélt.
A kivégzés közben, persze, megjelenik maga Sobri Jóska is, aki betyárját
westernfilmekbe illő módon, kötélellövéses módszerrel megszabadítja, aztán
tűzpárbajba keveredik a perzekútorral, közben lepereg előtte élete filmje.
Az interaktív diafilmes, azaz vászontovábbtekerős előadásban aztán
megismerkedhetnénk a híres betyár életével, mi azonban továbbállunk, a tűző napot
nehéz elviselni.
A Thököly utca felé vesszük az irányt, fotósunk egy katonabábukat árusító asztalt készül lefotózni, amikor egy ötéves forma kislány közli vele: Itt nem szabad fényképezni. A fotó, persze elkészül, de a biztonság kedvéért továbbállunk, hogy akaratunk ellenére belekeveredjünk egy utcszínházi előadásba, a Madzag Gólyalábas Csoport bemutatójába, egy szörny, vagy sárkány, vagy valami az egyik csinos járókelő lánynak próbálja meg tenni a szépet, ám a lovag közbelép. Mi pedig arrébb.
A lila tehén
A Kalandvár előtt az ismert csokimárka lila kamionja állja utunkat, a felirat
szerint európai kalandtúrán vannak. A lurkók
itt végigmehetnek a fergetes kalandokat ígérő, zárt folyosón. Többen is sorban állnak,
pedig néhány méterrel arrébb kézműves-udvarral, életmódtáborokkal, mesékkel,
gyerekelőadásokkal várják a kicsiket. A lila tehén egyébként nem szerepel a
programfüzetben, finoman szólva is, kilógnak a környezetből.
Elindulunk visszafelé, egy papírcsákós kisfiú nagyapját böködi a fakarddal. Ne
szúrd le a papát szól rá nagymamája.
Végigsétálunk a Borok utcáján, megegyezünk, ide majd estefelé térünk vissza.
