Szerkesztőségünk idei hagyományait követve a délelőttben a legkevésbé árnyas programot, a Ferences kerti viadalokat választottuk. Leolvadt rólunk a szandál, legszívesebben a közeli szökőkútba menekültünk volna. A rutinosabbak esernyőkkel vértezték fel magukat, nekünk jobb híján maradt az ingyen osztogatott karneváli papírsapka.
A harc a mentősök bejövetelével ért véget
A Csallóközi Lovasíjászok - Északi Gárda Legio I Adiutrix hun-római
összecsapása sok vérrel, tüzes-istennyilával és válogatott kínzásokkal teli
produkciója némileg megmosolyogni való volt. Persze ötven fokban, bőrhacukában vagy
több kiló vasba burkoltan harcos kedvet mímelni hát
A konferanszié minden
látványbéli hiányosságért kárpótolt, szakszerűen és bőbeszédűen festette le,
mit is kellett nekünk itt végigizgulni. A látszólag veszélytelen jelmezes
haddelhadban kijutott a valódi sebesülésből is, egy fiatalember vérző homlokkal
hagyta el az arénát.
A Magor és Aja-Gur Hagyományőrző Egyesületek - nomád életmód- és harci
bemutatóját már sokkal elevenebbnek láttuk. Majd a Legio XXX Ulpia Traiana alaki
gyakorlattal szórakoztatott, a produkció történelemórának se kutya. Az egyik lovas
itt is csúnyán megsérült, a műsorszám a mentősök bejövetelével ért véget. A
közönség együttérzően tapsolt a távozó bokasérültnek.
Számunkra a leglátványosabb, valóban lenyűgöző előadást a nomád lovasok
harcmodorát bemutató Kelemen Zsolt és csapata prezentálta. És ahogy már
megszokhattuk, magával ragadó volt a sokadszorra látott Kassai Lajos lovasíjász
bemutatója is.
Szerettünk volna elcsípni egy Isis-szertartást, azonban helyette csak a hastáncos lányok közepesen dilettáns műsorát figyelhettük volna a csatatéren. Két perc után inkább valami ehető élvezet után néztünk.
Gasztronómiai körsétánk
A borsos árképzés az idei karnevál egyik legrázóbb élménye volt. Persze nem
kötelező a bódé-kaját kóstolgatni, de mégiscsak mellbevágó, ha egy fél literes
ásványvíz háromszáz forint. 250 alatt ennivalót sem találtunk: ennyi egy főt
kukorica, egy szimlpa lángosért 400-at, a kemencés lángos szeletéért 500-at, volt
ahol a frissen sült kürtőskalácsért egy ezrest is elkértek. Tán nem véletlen, hogy
a Thököly utcai éjjel-nappaliban állandósult a sorban-állás.
A minőség a piaci-strandos szintet hozta, legalábbis ami a kolbászos lángosos,
kemencés hagymás tejfölös langallós felhozatalt illeti. Az ezresért kínált
Királyi kürtőskalács viszont tényleg pazar volt. Volt aki a csülökre és a házi
rétesekre, más a Mátyás király csemegéjeként beharangozott pitaszerű tésztába
töltött csülkös lepényre esküdött.
Az idei év felfedezettje a Borok utcája nagyszínpada tövében álló konyha lett,
ahol igazán extra sültek közt csemegézhettünk. Kóstolhattunk juhtúrós puliszkát,
rozmaringos csirkét és cukkinis gombás sült zöldségeket (ez lett a nyerő). Fél
adagokból is jóllakhattunk.
Igazi gasztronómiai színfoltnak ígérkezett a Fő téri bódéváros rengetegében a
sajtoson kívül a házi szörpentő is, ahol emberi árakon valódi málna- akác- és
ribizli-szörpöket kóstolhattunk.
Jó ebédhez szólt Boban
Kora délután, úgy kettő tájékán több százan keringtek a Fő téren, ahova a Boban Markovic Orkestar felbukkanását jelezték. A rezesbanda nem okozott csalódást, hangosítás és színpad nélkül is percek alatt elvarázsolták a körülöttük ácsorgókat. Először a Szentháromság szobor tövében próbálkoztak, aztán egy árnyékosabb térségben kötöttek ki. Becsületükre legyen mondva, legalább egy órán át fújták. Találkoztunk olyan győri ismerőssel, aki kizárólag e miatt utazott száz kilométert. Az örömzenét sokan hallhatták, azonban csak a kiváltságosok láthatták, mi is egy székről próbáltuk meglesni őket. Mégse lett volna rossz egy kis színpad
Hát nem egy riói karnevál - vérszegény közönséggel
A délután másik nagy durranása, a felvonulás csöppet másnaposra sikeredett. A felvonulók megfogyatkozott serege is fáradnak tűnt, ahogy a közönség is. Hiába próbáltuk tapssal és kurjongatással kedvre deríteni a bámészkodókat, még egy mosolyt sem igen lehetett az arcokon látni. Lehet, rossz helyre álltunk.
Itt jegyeznénk meg: már a szombat esti felvonulás után is jócskán lehetett a
városban elégedetlenkedő hangokat hallani: többen úgy vélték az idei fáklyás
vonulás jóval vérszegényebbre sikeredett, mint a sokévi átlag. Többen kevesellték
a zenés elemeket, nagyobb csinnadrattát, több fényt, fáklyát és tüzes betétet
szerettek volna látni.
Másik észrevételünk szintén a szombati napra szól: a felvonulás után az ott
kóválygó több tízezer embernek az estére csupán egyetlen nagy koncertet szerveztek.
Azt is a Borok utcájába, ahol gyakorlatilag még éjfélkor sem lehetett megmozdulni,
nemhogy s színpad elé jutni. A Fő téri Fórum-színpad pedig üresen állt.
Bazsarózsás teliholdas este a Bor utcában
A vasárnap délutáni és esti felhozatalra már nem lehetett panaszunk. Igaz, az újdonság erejével csak a Kerekes Band betyáros világzenéje hatott. Az ismétlés a tudás anyja, mondják: a bevált nevek most is, mint az elmúlt években annyiszor, sikert hoztak.
A Borok utcájában megtáncoltatott és megénekeltetett az elbűvölő hangú és
mosolyú Elsa Valle. A fesztivál-hangulat a Ghymes koncertjén sem maradt el. A
színpadhoz közel a tömött sorokba rendeződött nézősereg közé alig lehetett
beférkőzni. Hálásak voltak minden számért, különösen a régiekért, a
Bazsarózséért, a Regéért. Vegyesen kaptunk az új lemezből, a Messzerepülőből is.
A nyolcra a Fórum színpadra meghirdetett BeshO droM koncert azonban még háromnegyed
kilenckor sem kezdődött el, úgyhogy annak hangulatáról (mivel a Ghymest
választottuk) nem tudunk számot adni
Mire átvergődtünk egyik koncertről a
másikra, a Városháza előtt már csak mutatványosok és dobosok szórakozattak.
Fesztiválos jókedvünk az estében is kitartott volna, ám miután egy idős néni akciós áron, háromszázért ránk sózott hat darab kutyás kardos lufikölteményt, kénytelenek voltunk menekülőre fogni. Éjféltájban még úgy tűnt, a Borok utcája vasárnap hajnalig elvigad .
