Szombathely lakossága ez sokéves tapasztalatunk nem kifejezetten fórumozó típus. Legyen szó bármilyen közügyről: új színházról vagy Fő téri rekonstrukcióról, témától függetlenül rendre érdektelenségbe botlunk. Nem történt ez másként a szerdán öt órára meghirdetett, az Iseum rekonstrukciós terveit bemutató diskurzussal sem, amiből lakossági fórum helyett szakmai érdeklődőkkel megspékelt sajtótájékoztató-féle kerekedett ki. A városháza házasságkötő-termében jó, ha tizenöten tébláboltunk. Az előadók kedvét az érdektelenség nem vette el, így is alapos, vagy két óra hosszat tartó tájékoztatásban részesülhettünk.
A diskurzus sok újdonsággal mégsem szolgált, hiszen alig egy hónapja, hogy az ásatás vezetőjével, Sosztarits Ottóval a témát már alaposan kiveséztük.Azért jegyzeteltünk
Egy sokéves történet vesz most teljesen új fordulatot
Első körben Lakézi Gábor, a Városfejlesztési és Üzemeltetési Osztály vezetője
szólalt meg, aki elmondta: az Iseum rekonstrukciójával Szombathely régi álma válhat
valóra. A Képtár oldalában a hatvanas években helyreállított Isis-szentély az
elmúlt időszakban már jócskán leamortizálódott, nemrégiben egy kényszerű
bontáson is átesett. Most úgy néz ki, hogy kapunk egy lehetőséget arra, hogy
az EU és a kormányzat támogatásával egy olyan újszerű régészeti bemutatást
prezentáljunk majd itt, amely az országban talán még ilyen formában sehol sem
valósult meg. Ugyanis olyan interaktív múzeumot terveznek ide, amely eredeti
formájában készül visszaadni azt a vizuális élményt, amelyet a szentélyben
kétezer évvel ezelőtt láthattak. Ahhoz, hogy ezek a tervek elkészülhessenek
hívta fel rá a figyelmet a kulturális örökségvédelemnek is szemléletváltáson
kellett átesnie.
Ciki Szombathelynek
Eztán a régészeti kutatás vezetője, Sosztarits Ottó részletes és alapos
áttekintést adott, amelyet egy digitális kivetítő segítségével, képanyaggal is
gazdagon illusztrált.
Mint elmondta, az Iseum kutatásával 2000 óta foglalkozik. Az ő története viszont egy
évvel korábbra datálható, amikor is a mostani terv készítőjével, Mezős Tamással
(akit nemrégiben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vezetőjévé választottak) az
OTP székház üvegpadlós oszlopos bemutatásán dolgoztak. E falak közt álmodoztak
először arról, milyen jó lenne, ha a városban egy nagyobb volumenű római emléket
is sikerülne egyszer helyreállítani.
Már akkor, tiszta elvi síkon is bebizonyítható volt, utalt rá a régész
hogy a hatvanas években Hajnóczy Gyula által tervezett iseumi műemléki
helyreállítás sok sebből vérzik. Több ponton nem felelt meg a római építészet
szabályainak. Sosztaritsék ezekkel a kifogásokkal és spekulációkkal a zsebben
először a Műemlékvédelmi Hivatalnál kopogtattak, akkor még eredménytelenül. Az
egyetlen biztos mankó, amibe bele tudtak kapaszkodni, a szentély fizikai állapota volt,
ami egyértelműen jelezte, ehhez előbb-utóbb hozzá kell nyúlni.
Első lépésként 2001-ben az eredeti márvány-domborműveket vették le. Aztán
maréknyi pénzből, a város és a kultuszminisztérium támogatásával a régészeti
kutatás is megkezdődött.
Az 1963-as helyreállítás mindezek mellett tette hozzá Sosztarits a maga nemében úttörő jelentőségű volt. Ez volt az első olyan magyarországi műemlék, amely kiszabadult a bokáig érő romok fogságából, és újszerűen próbálta a római épület homlokzatát visszaadni. A súlyos arány-problémák mellett a legfőbb hiányossága viszont az volt, hogy nem tudta kellően érzékeltetni a szentély valódi méretét.
Helyenként 80- 100 cm-es eltérést is találtak
A régész eztán képi illusztrációkkal ecsetelte, a mostani feltárás során milyen
korábbi pontatlanságokra derült fény. Ennek lejegyzetelésére nem is vállalkoztunk,
csupán annyit jegyeznénk meg: hogy például az akkoriban helyreállított falak
keresztmetszete több helyütt nem egyezett az eredeti római falakkal, helyenként 80-
100 cm-es eltérést is találtak. Kiderült, a négyoszlopos verzió sem tartható:
valószínűleg hat plusz kettő oszlop állt itt.
Sosztarits külön kiemelte: a munkában a hatvanas évek ásatásának vezetője, a nemrégiben elhunyt Szentléleky Tihamér is nagy segítségükre volt. Egyrészt személyes tanácsaival, másrészt részletes dokumentációjával. Állítólag az idős professzor nem is sértődött meg azon, hogy át akarják építeni az Iseumot, hiszen a szentély hanyatlását ő maga is látta. Belátta, bármilyen Iseum is jobb, mint a semmilyen, és ha marad ebben az állapotban, előbb utóbb el fog fogyni.
A fontosabb paraméterek kisakkozhatóak
A mostani terveket pontos számítások előzték meg, a fontosabb támpontokat már a
2003-as ásatások után kisakkozták: a rómaiak ugyanis modulokban gondolkodtak,
állandó szerkesztési szabályrendszerük volt. A gerendák tagolásából és
méretéből például a homlokzat kiosztása száz százalékos biztonsággal
kiszámítható.
Az Iseum egy 72 x 42 méteres (több mint 3000 négyzetméter) épületegyüttes volt.
Méreteit tekintve a Romkertben álló egykori helytartói palotánál is nagyobb volt.
Nem csupán Savaria, hanem valószínűleg az egész tartomány, sőt talán a
Közép-Duna medence Isis tiszteletének is központi helye lehetett.
Sosztarits különböző építési periódusokat is felvázolt, amelyek közül a
negyediket emelte ki, a tervek ez alapján készültek.
Szentléleky idejében a terület egyharmadát tárták fel, ami szerencsének is mondható, hiszen most negyven év után újabb, jóval tökéletesebb technikai feltételek mellett dolgozhatnak. A régészetben egyébként tette hozzá alapvető szabály, gondolva az utókorra is, sohasem szabad kimeríteni, teljes egészében feltárni egy lelőhelyet.
A szentély majdnem teljes egészében látható lesz
Ezt követően Kutnyánszky László, Szombathely főépítésze a falra feszített
tervrajzok alapján próbálta az elképzelt rekonstrukciós épületeket bemutatni.
Középen a pódium-templom áll majd, előtte egy előcsarnok. A szentkerület
legszélén oldalkápolna-szerű cellák sora áll majd. A legbelső pódiumtemplomról
van a legtöbb információ, az teljes egészében megépül. Ellentétben a
csarnoképülettel, amelyről alig találtak valamit: itt csak az alapfalakat készülnek
megmutatni. A tervek szerint az oldalsó cellák sora sem épül meg teljesen.
A tervrajzon egy körforgalom (a Rákóczi és a Thököly utca kereszteződésében) is látható: és új útburkolat, járda is készül, a zeneiskola előtt is. Új fogadóépület is lesz: jellegében meghagyták Hajnóczy terveit: azonban mélységében kibővítik. Az alsó részbe kiállítóteret terveztek, ide szalad be majd be a Borostyán-kő út is. A földszinti részre teakonyhát, pihenőket és pénztárakat is terveztek.
Anyaghasználat kapcsán a főépítész elmondta: jó minőségű kő, műkő, acél és üveg lesznek az új épület alapanyagai.
Megtudtuk még: a helyreállítás után a szentély majdnem teljes egészében látható lesz, eredeti méreteit és tereit is érzékelni lehet, és a központi térség is teljes egészében bejárható lesz. Itt a látogatók képet kaphatnak egy római szentély külső-belső képéről, berendezéseiről, és az egykori vallási kultusz rituáléjáról is.
Miért is került a továbbfejlesztésre javasolt projektek listájára?
Ezen a ponton a közönség vehette át a szót, helyesebben mi kérdezhettünk. W. Farkas
László nyitotta a sort, aki arra volt kíváncsi, hogy mit is jelent az, hogy a terv
nemrégiben a Nyugat-dunántúli Operatív Programban a támogatott és
továbbfejlesztésre javasolt projektek listájára került. Lakézi Gábor válaszul
elmondta: az EU-s pénzek elosztására kiírt projektben a kormány temérdek
pályázatot értékelt. Az anyagoknak azonban mindössze 6-7 százaléka volt kész,
ezeket engedte tovább a kormány. Néhányat elutasított, a többit pedig
továbbfejlesztésre javasolta.
A hiánypótlást még ebben a hónapban be kell nyújtaniuk, azonban bíztató, hogy nem kértek olyan pótlást, amit ne tudnának teljesíteni. Nem a tervek hiányosak emelte ki főként a költségvetéssel, üzemeltetéssel kapcsolatban voltak még mulasztások. Ez a műhelymunka fejeződik be nemsokára.
Messze elkerülik a betont
Egy hölgy kérdésére adott válaszból megtudtuk, hogy az építkezés egyik fő
alapanyag a kőhártya, amely olyan mesterséges kőlap-burkolat, amit egy
acélszerkezet fog hordozni. A mostani helyreállításnál messze elkerülik a betont,
fontos szempontnak tartják a visszafordíthatóságot, hogy a terület bármikor
kutatható legyen.
Az ásatásról szólva Sosztarits még megjegyezte: a régészeti feltárást három
hónapja kezdték meg. Kitért rá, hogy a jelenleg folyó kutakodás elsődleges célja,
hogy az építkezés előtt feltárják a területet.
Avatni és alapkövet letenni mi nagyon tudunk
A Városfejlesztési és Üzemeltetési Osztály korábbi vezetője, Balogh Péter arra a
kérdésre kereste a választ, hogy ha megépül az Iseum, ki fogja azt üzemeltetni? Mert
mint megjegyezte, avatni és alapkövet letenni mi nagyon tudunk, de működtetni,
karbantartani, ahogy a régi Iseum példája is mutatja, annál kevésbé.
Lakézi Gábor közölte: a korábbi Iseum egyik fő baja az volt, hogy szabadtéri
múzeumként funkcionált, ezért is lett egy idő után gazdátlan. A mostani
rekonstrukcióval egy múzeum jellegű épületegyüttes létesül, állandó őrizettel,
és interaktív kiállításokkal. Mindez intézményi formák között működik majd.
Persze az épületegyüttes üzemeltetése ismerte el erőforrásokat fog
lekötni, de a kultúrára mindig is áldozni kellett. És ez a látványosság kitörési
pontot jelenthet a város számára.
Egy másik felszólaló, gyaníthatóan szintén szakmabeli, az interaktivitás lehetőségeire hívta fel a figyelmet. Szerinte vonzó látványosság lehetne az is, ha digitálisan bejárható lenne nemcsak az Iseum, hanem korabeli környezete is. Jó lenne, ha a város megterveztetné az egész ókori Savariát.
Egy másik építész a hazai újdonság, az üvegbeton felhasználására hívta fel a tervezők figyelmét. Szerinte ezzel is egy újabb kuriózum kerülne az Iseumba, amiért sokan ellátogatnának ide.
Valódi beavatási helyszín legyen Isis titkaiba
Végezetül még megtudtuk, az oldalsó cellákba kiállítótereket terveznek - olyan
múzeumot gondolnak ide, amely nem csak az Isis kultuszt, hanem Pannónia
vallástörténetét is bemutatná. A pódiumtemplomot a rangjának megfelelő
látványosságokkal szeretnék turisztikailag vonzó célponttá tenni. A templom előtti
tér pedig, folytatva a régi hagyományokat, szabadtéri színházi előadások
helyszíne is lehet (természetesen mozgatható lelátókkal).
Az Iseum rekonstrukciójának tervezői azt remélik, aki a szentélybe belép, úgy érezheti majd, egyfajta beavatáson esik át. Divatos szóval élve: egy valógságshow részese lehet. Megtapasztalhatja, milyen lehetett a római időkben egy keleti eredetű, zárt misztériumvallás követőjének lenni. Belepillanthat abba, mi is történhetett a falak között. Ide ugyanis nem léphetett be akárki: fontos, hogy a turista is átérezhesse, olyan világba pillanthat be, amelybe a római korban a papokon kívül senki sem láthatott bele.