„Azt szeretném, hogy a ruháimat megvegyék, és hordják.”– Szigeti Vanda divattervező iparművésszel beszélgettünk

A frissdiplomás divattervezővel, Szigeti Vandával az aktuális trendekről, pályáról és a modellek világáról is beszélgettünk.

Szigeti Vanda könnyed nőies kollekcióival nemrégiben egy divatbemutatóval egybekötött tárlaton, a szombathelyi Agora Pincegalériájában mutatkozott be. Mi most ettől az aktualitástól függetlenül faggattuk a pályáról, a divatról és a tervezők világáról.

Miként lesz valakiből hivatásos divattervező?
Pályája a szombathelyi Művészeti középiskolából indult. Bár ott az első évben még forgószínpad-szerűen minden szakot ki lehet próbálni, eleve úgy jelentkezett, hogy tudta, textiles lesz. „Gyermekkorom óra nagy szerelem volt ez. Mindig kedveltem a csinos ruhákat, a textíliákat, a színeket, és érdekelt a divat is.”




2000-ben érettségizett, majd felvételizett az Iparművészeti Egyetemre. Az első próbálkozás nem sikerült, így egy év kimaradt, de nem adta fel, egyetem helyett Budapesten textiles előkészítőre járt és rajzolni tanult. Másodszorra – maga is alig hitte – felvették: „Egy évig rózsaszín ködben jártunk, el se hittük, hogy nekünk összejött. Amikor felvételiztem, kétfordulós rostán kellett túljutni, most már háromfordulós felvételi van, akkora a túljelentkezés. Ami érthető is, hiszen ez az egyetlen ilyen jellegű textiles képzés Magyarországon.”

Az Iparon másodévtől lehet szakosodni, van szövő, kötő, ruha, bőr és nyomó szak. Azonban elsőben – a szakközépiskolával ellentétben – nem lehet a különböző szakokat előzetesen kipróbálni. A választásnak is különleges módja van: „Egyrészt te is választhatsz szakot, másrészt a tanárok is választanak diákot.”

Művészeti után a kötő szak következett
Vandát leginkább a kötő szak érdekelte: „Az Iparon a félévi értékeléssel egybekötött kipakolások nyitottak, az elkészült munkákat bárki megtekintheti. Elsősként mi is bementünk megnézni a felsőbbévesek vizsgamunkáit, akkor szerettem bele a kötősök dolgaiba. Tetszett, hogy saját magad megkötheted és előállíthatod az alapanyagot, nem kell méteráruboltban keresgélned. Hozzám hasonlóan sokan szerettek volna ide jelentkezni, mert a ruha szakhoz hasonlóan itt is meg tanultunk tervezni, szabni és varrni, emellett viszont elsajátíthattuk a gépi kötés fortélyait is. Persze, amikor először odaállítottak a kötőgéphez, azt hittük, soha az életben nem tanuljuk meg.”

Az Iparon még népszerű a bőr szak is: elsősorban azok körében, akik kiegészítőket szeretnek készíteni. „A szövősök és a nyomósok, pedig a lakberendezés irányába szoktak elmenni. Van egy cserefélév, amikor áthallgathatsz egy másik szakra: én a nyomószakot választottam. Kötősként ugyanis csak olyan színekből gazdálkodhatsz, amiket az üzletekben találsz, nyomó szakon viszont imádtam, hogy bármilyen színt használhatsz, nincsenek korlátok.”
Vanda iskolai munkáinak jó részét, ahogy a többiek is, géppel kötötte: „Kézzel inkább utólagos munkákat szoktam elvégezni: gyöngyözgetni, applikálni, egyéb kiegészítőket, motívumokat és mintákat ráhelyezni.”

Egy-egy kollekció elkészítése nem kevés anyagi ráfordítást igényel
A félévet vizsgamunkával zárták. Adott tematikában egy-egy kisebb, két-három ruhából álló kollekcióval kellett előrukkolniuk. Bár az iskola kötőgépét ingyen használhatták, az anyagköltségeket természetesen a hallgatónak kellett állnia. Ez komoly anyagi megterhelést jelent – utal rá Vanda -, szülői támogatás nélkül nem is nagyon lehet az Iparon létezni. „Csak kevesen dolgoztak, nem is lehetett igazán a kettőt, mármint az iskolát és a munkát összeegyeztetni. Tényleg úgy voltunk, hogy amíg ki nem raktak bennünket a műhelyből, addig bent dolgoztunk a kötőgép mellett. Szabadidő nem is volt, de nem is kellett!”

Emellett a portfóliókon szereplő modelleket és a fotósokat is nekik kellett fizetniük: „Ha tehettük lebarteloztuk, cserébe készítettünk nekik ruhákat. Persze volt, akit ki kellett fizetni.”

Mihez kezdhet egy frissdiplomás divattervező?
Mihez kezdhet egy frissdiplomás textiles? – kérdezzük Vandától, hiszen a rendszerváltás óta a hazai ruhagyárak sorra bezártak, az olcsó kínai dömping mellett alig van igény itthoni tervezőkre. Ráadásul a minőségi könnyűipari termékek zömét is a távol keleten gyártják, így Európa egyéb országaiban sem sokkal könnyebb piacot és vevőket találni.

Vanda most a saját bőrén tapasztalja mindezt. Amikor a textil szakot választotta, nem mérlegelt, aztán: „Egyetem után fogalmam sem volt, mihez kezdjek, hova menjek, mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt! Akkor döbbentünk rá, hogy öt évig burokban éltünk. Kicsit kétségbe is estem, Úristen, mi lesz?! Nyáron nagyot pihentem, most angolra járok, nyelvvizsgára készülök. Közben azért dolgozgatok is: egyedi megrendelésre saját tervezésű esküvői ruhákat készítek. Csináltam nyári, őszi- téli kollekciót. Budapesten ugyanis nyíltak olyan igényesebb ruhaüzletek, designerboltok ahol kifejezetten az egyedi tervezésű ruhákat keresik, beveszik és eladják őket. Most kilátásban van egy másfajta munka is: a napokban Szombathelyen alakítottunk négyen egy belsőépítészeti, lakberendezési céget, Deluxe Design néven. Egyelőre a városban szeretnénk dolgozni, ám az építészünknek ismeretsége miatt országos megrendelések is kilátásban vannak.”

Pesten sem könnyebb a helyzet
Vanda a belsőépítészeti munka mellett, saját bevallása szerint a ruhákat sem kívánja elhanyagolni, csak szeretne végre a saját lábára állni. „Akad egy-két iparművészek számára meghirdetett pályázat, egy év alkotói ösztöndíjat is lehet nyerni: ám ez nagyon rövid idő, és ha vége, akkor mi van? Inkább kipróbálom magam belsőépítészként, aztán, viccelődtünk egy barátommal, abból a pénzből, amit keresek, csinálhatok végre ruhákat, mert a ruhák, úgy tűnik, csak a pénzt viszik...”

Emellett esetleg tanításban is gondolkodik, de ezek már távlati tervek. „Nem gondoltam, hogy véglegesen itthon maradok, ám amikor végeztünk, Pesten sem szerettem volna maradni. Egyelőre ott sem lett volna könnyebb. Évente huszonnégyen-huszonöten végzünk, abból legtöbben Pesten maradnak. Ennyi állás a fővárosban sincs. A keleti országrészből érkező hallgatóknak pedig, saját elmondásuk szerint: esélyük sincs otthon munkát találni, ők ezért sem mehetnek haza. Szóval nem egyszerű…”

A hazai divattervezők a nagyobb volumenű tárlatok és divatbemutatók után sem bízhatnak abban, hogy bárki munkával keresi meg őket. A megvásárlás vagy egyedi megrendelés már gyakoribb: például a szombathelyi tárlat után volt, aki a barátnőjének, akinek nagyon megtetszett Vanda egy felsője, egy hasonlót rendelt ajándékba.

Divattervezők talán még stylistként tudnak elhelyezkedni
Vanda stylistként is dolgozik, a Stílus magazinban, illetve a Pannon termál nevű újságban jelentek meg munkái.
Külföldön sem könnyebb magyar divattervezőként elhelyezkedni, nagyon ritka, hogy végzett lányok kint próbálnak szerencsét. Vanda kevés ilyen esetről tud. Pedig az „iparosok” az Erasmus program keretében félévet külföldön tanulhatnak. Vanda például Athénban kapott ösztöndíjat. „Nagyon rossz volt hazajönni, imádtunk kint lenni. Ott rádöbbentünk, a többiekhez képest tényleg jók a magyarok. A tanárok is kedveltek bennünket. Sokkal jobban tudtunk rajzolni, mint az ottaniak. Amikor kivittük a rajzainkat, a tanár alig hitte el, hogy azokat nem valahonnan szereztük, hanem mi készítettük.”

Azt szeretné, ha ruháit megvennék, és hordanák
Vanda saját elmondása szerint arra törekszik, hogy az általa készített ruhák megfizethető áron, elérhetőek legyenek. A kiállításon, divatbemutatókon szereplő darabok természetesen drágábbak, de a pesti üzletekbe tervezett kollekciók valóban reális árakon a miénk lehetnek. "Azt szeretném, hogy ruháimat megvegyék, és hordják. Hogy elérhető legyen, ne kuriózumként, műalkotásként tekintsenek rá. De az elérhetőség nem azt jelenti, hogy tömegárut kívánok készíteni, kizárólag minőségi munkát szeretek kiadni a kezem közül, olyat, amely az első mosás után nem megy tönkre.”

Vanda két pesti osztálytársával azon is gondolkodnak, hogy Budapesten egy saját üzletet nyissanak, ugyanis ott tényleg van kereslet ezekre a ruhákra, főleg a külföldiek szeretik, mert nekik nagyon olcsó és szeretik az egyéni „cuccokat”. Olyan üzletet képzelne el, ahol alul lenne az üzlet, felül pedig a műhely, ahol egyből személyre szabottan korrigálni lehetne a ruhákat.

Nagyon nehéz jó varrónőt találni
Megtudjuk, anyagok tekintetében Szombathelyen jól állunk, a beszerzéssel nincs is gond: „Pesten ugyanezek az anyagok kétszer annyiba kerülnek. A mai napig a pesti osztálytársaim lejárnak ide vásárolni.” Problémásabb dolog viszont a városban jó varrónőt találni, akivel egy kollekció különböző méretű darabjait el lehet készíttetni.

Persze, állapítjuk meg közösen, a varrónőknek sem könnyű, hiszen ha vállalkozóként kívánnának dolgozni, alig kapnának megrendelést, a szalag melletti munka, pedig hosszútávon nem hoz szakmai fejlődést. „Régebben az emberek is jobban nézték a divatot, jobban ismerték az anyagokat is. Sokszor szembesülök azzal, hogy a megrendelőknek fogalmuk sincs arról, milyen ruhát szeretnének, milyen fazonok, színek állnak nekik jól."

A nőies, lágy, habos és elegáns ruhákat kedveli
Előkerül egy igényes kivitelű portfolió, benne megannyi tervezése, modellek által felvonultatott ruhaköltemények. Főként az egyetem évei alatt elkészült kollekciókba nyerhetek betekintést. A ruhák többségét – meséli Vanda – a szekrényben otthon őzi. Csak ritkán fordul elő, hogy később hozzányúl és átalakítja, de inkább, mint grafikus a képeit, műalkotásokként gondosan őrizgeti őket.

A kollekciók először általában a tervezőasztal mellett születnek meg: „Bármi inspirál, lehet egy film, egy fotó, egy utazás. Aztán az egyik ötlet hozza magával a másikat, majd szépen összeáll.”

Vanda – szinte az összes kép erről árulkodik - a nőies, lágy, „habos”, elegáns ruhákat kedveli. Férfiaknak csak ritkán tervez: „Néha kötök férfi pulcsit is, de nem jellemző. A stílusban a férfiaknál a lezserebb, sportosabb, visszafogottabb vonalat szeretem, de mindig belecsempészek valami extrát, például fordítva varrom össze, amitől mégsem lesz egy tucat-darab.”

Színekben a férfiaknál az erősebb, a nőknél a visszafogott, fehér, a mályvás rózsaszínes árnyalatok a kedvencei, magán szereti még a fekete-fehér párosítást is hordani. Divattörténetben pedig az ötvenes évek ruhái állnak hozzá a legközelebb.

Meglepő, de Vanda, annak ellenére, hogy szeret igényesen, divatosan öltözködni, saját magánk nem igen varr: „Inkább megveszem. Úgy vagyok ezzel, mint az asztalos, akinek nincs saját bútora, vagy a cipész… A családnak már többet terveztem, anyukámnak vannak ruhái, egy-kettő.”

A modellekről
A divatfotókon egytől-egyig csak szép és vékony modelleket láthatunk. Gondolhatnánk, önmagában is esztétikus, tökéletes külsejű nőre könnyebb tervezni, hiszen bármi jól áll neki. „Az „iparon” sem szokás átlagos testalkatú nőkre tervezni? - faggatom Vandát. A válasz tömör: nem. A divat világában így szokás. Egyébként a modellekkel, vallja be Vanda, általában jó együtt dolgozni: sokan profi módon viselik a megpróbáltatásokat, persze van aki kevésbé bírja a gyűrődést. Általában azonban szeretik az extra dolgokat, a ruháiban jól érzik magukat. A ruhához a hajat és a sminket is Vanda tervezi meg, sőt az egyéb kiegészítőket, így a cipőket is maga szerzi be: „Régebben kifejezetten a lapos sarkú lábbeliket kedveltem, ezeket adtam a modelljeimre is, ma már szeretem a magas-sarkút is.”

Pesten mindenki stílusosabb, egyénibb próbál lenni
Vanda a divattrendekből is naprakész, interneten követi a nemzetközi divatbemutatókat és tudósításokat. Aztán, ha megteszik neki egy új forma vagy fazon, átülteti a saját világába. A színekben azonban nem szokott változtatni, az mindig állandó.
A mostani divatról még megtudjuk: télen a fekete-szürke lesz a két irányadó szín, de a egyes tervezőknél a piros, a harsány és a zöldes színek is dominálnak. Divatosak lesznek a kötött holmik, a nagy, túlméretezett sálak, és a vastag fonalból kötött lezser XXL- méretű pulóverek. Viszont a feszülő, magas derekú, amolyan „titkárnős” nadrág ill. szoknya is sikk. A testre feszülős felső helyett is a túlméretezett, oversize méretek lesznek a trendik. Nagy divat marad még a lábfej nélküli harisnya.

Megfigyelhető – állítja Vanda - hogy vidéken később kezdik el hordani a divatos holmikat, nehezebben váltanak, mint a fővárosban: „Pesten mindenki stílusosabb, egyénibb próbál lenni, mindenki önkifejezi magát. Vidéken visszafogottabbak az emberek, ha itt valaki extrábban öltözik, azt biztos megnézik. Európa nagyvárosaihoz képest Pest is lemaradásban van, de a divat területén úgy tűnik egyre jobbak leszünk.”

Szigeti Vanda ruháit október 20-án, szombaton este 21 órától láthatják a szombathelyi Café Molban rendezett divatbemutatón.

Szigeti Vanda
Divattervező iparművész (életrajz)

Iskolák:
1996-2000: Művészeti Szakközépiskola Szombathely textil szak
2000-2001: Budai Rajziskola, Corvin Rajziskola
2001: Magyar Iparművészeti Egyetem textil tanszék - kötő szak
2005: Technological Education Institute Of Athens

Kiállítások:
2000: MMIK – Szombathely
2003: KPMG-MIE kiállítás – Budapest
2004: Meo-Mie kiállítás – Budapest
2005: PON-TON Galéria – brit textil workshop, Budapest
2006: PON-TON Galéria – diploma kiállítás, Budapest
2006: Textiltriennálé – Szombathelyi Képtár
2007: Régió Art - Győr, Kőszeg

Divatbemutatók:
2004: Műcsarnok – Miénk itt a tér, Budapest
2004: Művészetek Völgye, Kapolcs
2005: Műcsarnok – Lakástrend és design, Budapest
2005: Tűzraktér, Budapest
2005: Merlin Színház - Budapest
2006: Gödör klub - képregény akadémia, Budapest
2006: Károlyi palota - diploma bemutató, Budapest

Publikációk:
2007/01-03: Stílus magazin (stylist)
2004-2007: Pannon termál magazin (stylist)

Díjak:
2006: textiltriennálé - textildesing kategória III. díj

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kultúra