A WALL-E nem az a tipikus rajzfilm, amiben pár perc múlva kiderül ki a rossz, ki a jó és mi lesz a story.
Az első 10-15 perc igen csak lehangoló. A Föld tiszta szemét, sehol senki csupán egy igen csak ismerős kis robot végzi a munkát, amire beprogramozták. És, hogy honnan is ismerős? WALL-E ( a név egyébként a WATT-takarékos Lánctalpas Limlom- és hulladékkezelő, E-sorozatot takarja) aligha nem unokatestvére a Rövidzárlat című film mesterséges „személyének”. Túllépve a főszereplő családfáján.
A sztori lassan indul be, néhány gyerkőc nem is nagyon bír magával mit kezdeni a mozi székein. Ha azonban sikerül elkapni a ritmust a film nyomban magával ragad. Hamar kiderül, hogy robotunk igencsak érzelemgazdag. A szemétből gondosan kiválogatja az ő kis kincseit, és barátja is van: egy csótány. Egy nagyon szerethető, estelen kis lény, aki folyamatosan rácsodálkozni a világra.
Nem az a szószátyár típus
Minimális a szöveg, a gesztusok és a zene viszi az egész cselekményt. Többször is előfordul, hogy csak szimfonikus zene szól hosszű perceken át, bugyuta dalszöveg és idióta tánc nélkül. Az alkotóknak egyébként ez is volt a szándékuk, hogy olyan mély érzelmekkel átitatott színészi játékot is képesek legyenek előállítani a számítógép grafikával, ami szöveg nélkül is megállja a helyét.... és ÉVA
A Pixar stúdió filmjei tele vannak utalásokkal, ez alól a WALL-E sem kivétel. A mi kis ütött-kopott hősünk nagyon magányosnak érzi magát, vágyik már egy társra. Amit aztán a történet végén meg is lel, egy a bolygóra érkező felderítő robotban, aki az ÉVA ( Élőhely és Vegetáció- Analizáló) nevet viseli. Nem nehéz tehát felfedezni a bibliai motívumokat.
Az űrben játszódó jelenetekben pedig olyan történelmi tárgyakkal találkozhatunk, mint a Szputnyik, az első Holdra szállás kellékei, és persze ha már a világűrben vagyunk, jöhet egy kis 2001: Űrodüsszeia utóérzés is. A stúdió egyébként ebben a filmben szakít azzal, hogy csak és kizárólag animált szereplőket vonultasson fel. Néhány jelenetben ugyan is hús-vér színészeket látunk a vásznon.
Vásárolni, vásárolni, vásárolni!
A szerelmi történet mellé kapunk egy jó adag társadalomkritikát is. A nem túl távoli jövőben a mértéktelen fogyasztás teszi tönkre a Földet. Az egyetlen globális vállalatot is a Buy in large (Nagy bevásárlás) névre keresztelték. Az emberek pedig annyira a kényelem rabjai lettek, hogy a Föld megtisztulását egy hatalmas űrhajó luxus körülményei között várják, ahol életüket egy nyugágyban töltik, amiből satnyultságuk miatt még kikelni sem tudnak. Helyettük a robotok végeznek mindent.
Azt persze a gyakori rajzfilmnéző kollégák már gondolom kitalálták, hogy WALL-E felbukkanása ezen is változtatni fog, és a zombi állapotból kizökkentett humanoidokba sikerül újra érzelmeket pumpálni.
Hagyd otthon a gyereket nyugodtan!
Inkább a felnőtt mesék közé sorolnám a WALL-Et. Bár a gyerekek számára semmi rémisztő nincs benne, még is kell egy érzelmi érettség ahhoz, hogy megértsünk bizonyos dolgokat. Hiszen egy tipikus tanmesét alkottak a Pixar mesterei, ami nem csak könnyet csal a szemünkbe, de el is gondolkodtat.
Persze, alibiből jöhet a gyerkőc is, de lehet, jobban tesszük, hogy amíg mi mozizunk, addig ő otthon újra megnézi a L'ecsót DVD-n.
