2025. május 13-án nyújtotta be a kormány az új átláthatósági törvényjavaslatot az Országgyűlésnek. A javaslat célja a külföldi támogatásból közéleti tevékenységet végző szervezetek nyilvántartásának szabályozása, különösen akkor, ha a jogalkotó megítélése szerint tevékenységük „Magyarország szuverenitását veszélyeztetheti”. A nyilvántartást a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetné.
Hogy a jogi maszlagon túl kicsit tisztába tegyük a helyzetet, ez a lépés olyan, mintha az ablakot akarnák betiltani, mert túl sokat látni rajta. Orbán Viktor nagytakarítása egy tisztasági festéssel indulna – de nem a falakat festenék, hanem az ablakokat meszelnék le, nehogy valaki kilásson rajtuk. Azonban adódik a kérdés, hogy mi lesz így a szabad és kormánytól független sajtóval? A Rákosi- és Kádár-rendszerek után a sajtónak ismét bujkálnia kell majd? Újabb virágzásnak indul a titkos terjesztés, álnevek és Substack-linkek alatt?
Itt is leírjuk, ezért is címkézd nekünk az 1%-odat, hogy minél tovább tudjunk titeket a valóságról tájékoztatni! Nyugat Média és Világháló Egyesület - 18889332-2-18, Ide kattintva érheted el kitöltési útmutatónkat!
Mi az a Substack?
A Substack egy hírlevél-alapú publikációs platform, ahol bárki létrehozhat saját blogot, hírlevelet, podcastot. Ezeket akár előfizetéses rendszerben is lehet terjeszteni, így különösen népszerű lett újságírók, független írók és elemzők körében, akik ki akartak szakadni a hagyományos szerkesztőségi rendszerekből, és közvetlen kapcsolatot akartak kialakítani olvasóikkal.
A törvény új, a reflexek a régiek
A szamizdat kifejezés az orosz szamizdaty (самиздат) szóból ered, amelynek jelentése: önkiadás. Ez a fogalom a Szovjetunióban és más szocialista országokban terjedt el, méghozzá a hidegháború idején. Olyan írásos anyagokat értettek alatta, amelyeket a hivatalos cenzúra megkerülésével hoztak létre és terjesztettek.
A szamizdat célja az volt, hogy az állami kontroll által kiszűrt, tiltott, vagy tabunak számító gondolatokat, politikai véleményeket, irodalmi műveket, vallási szövegeket vagy épp emberi jogi dokumentumokat juttasson el a nyilvánossághoz.
Az egész a titkosságra és az önszerveződésre épült; a szövegeket írógéppel másolták, indigóval sokszorosították, végül pedig egy megbízható ismeretségi körön keresztül adták kézről kézre. Az ilyen illegális kiadványok fontos szerepet játszottak a rendszerkritikus gondolkodás terjesztésében is. Mivel ezek közösségi gondolkodásra és vitára is ösztönöztek, ezért nem csak az elnyomó, pártállami rendszer kritikájaként funkcionáltak, hanem a civil társadalom kialakulását is elősegítették.
Szamizdat 1.0
Magyarországon a ’70-es évek végén és a ’80-as években élte fénykorát a szamizdat, ekkor vált a pártállami sajtó alternatívájává. Az akkori médiát rendkívül szigorú cenzúra jellemezte, legálisan csak a párt által jóváhagyott tartalmak jelenhettek meg. A kritikus hangoknak tehát nem maradt hely, és erre kínált megoldást a szamizdat. Ezekben a másként gondolkodó filozófusok, írók, jogvédők szabadon elmondhatták a véleményüket, és így a társadalom valódi problémái is felszínre kerültek.
A legismertebb magyar szamizdat-kiadvány a Beszélő volt, amelynek alapítói közé tartozott Kis János, Haraszti Miklós és Demszky Gábor is, és olyan írók munkáit közölte, mint Konrád György vagy Eörsi István. A lap rendszeresen foglalkozott jogállamisággal, demokráciával, emberi jogokkal, és nemegyszer a nemzetközi figyelmet is felkeltette. A szamizdat-mozgalomhoz tartozott a Demokrata, az AB Független Kiadó, és számos rövid életű, sokszorosított füzet is. A kiadványokat általában lakásokban vagy titkos nyomdákban készítették, és konspiratív módon terjesztették.
Érdekesség, hogy a fiatal Orbán Viktor maga is olvasója és szerzője volt szamizdat-kiadványoknak. Visszaemlékezések szólnak arról, hogy az egyetemi évei alatt aktívan érdeklődött az ellenzéki eszmék iránt, sőt még másolt is szamizdatot.
A rendszerváltás után a műfaj okafogyottá vált, a demokratikus jogállam és a sajtószabadság megteremtésével megszűnt az a nyomás, amelyik korábban életre hívta. Legalábbis egy időre. A 2010-es kétharmad után fokozatosan szűkült a közéleti kontroll és egyre nehezebb lett információkhoz jutni. A törvények és a hatósági eszközök viszont szépen bővültek, az átláthatósági törvénnyel pedig megágyazhatnak a modern, felhőalapú szamizdatoknak is.
Orbán Viktor és a hatalmi szamizdat
2021-ben eljött a szamizdat 2.0 – méghozzá nem mástól, mint Orbán Viktortól, aki Szamizdat címmel kezdte publikálni saját eszmefuttatásait a kormany.hu-n, az állam hivatalos weboldalán.
Amiben persze van valami groteszk, amikor egy miniszterelnök – aki több mint egy évtizede irányítja kétharmados felhatalmazással az országot – szamizdatot ír... magának. Ez olyan, mintha az állami rádió adásában játszanák be a kalózrádió üzenetét, szignállal együtt, vagy mintha a belügyminisztérium adná ki a gerillamozgalmak kézikönyvét színes mellékletekkel.
De legalább megtapasztaltuk, hogy milyen az, amikor a szamizdatot már nem tiltják, sőt, közpénzből szerkesztik és terjesztik. Így végül nem üldözött lett, hanem hivatkozott, amelyet egy kommunikációs stáb felügyel, a kormánymédia pedig még idézi is. Az önkiadás ez esetben annyit tesz, hogy a NER kiszól önmagából.
Ezzel csak egy baj volt, hogy a szamizdat a hatalom eszközévé vált. Miután Orbán Viktor kiherélte az ellenállást, és már mindenki szamizdatot ír, hol marad az igazi ellenállás, és végül ki lesz az, aki indigót tesz a papír alá?
Egy új korszak hajnalán
A magyar független újságírás elég sok akadályt próbált leküzdeni az elmúlt 15 évben, mert először csak a válaszidők nőttek, majd a közérdekű adatokhoz is egyre nehezebben lehetett hozzájutni. Ennek ellenére azért ki-kiderültek a korrupciós ügyek, mutyizások, és mindig akadt egy-egy renitens, aki megpróbált szembeszállni a hatalommal.
Az új törvény viszont a független újságírást a finanszírozási oldalról támadja, azzal, hogy a legálisan megpályázható forrásokra mondja azt a magyar állam, hogy az az ő szuverenitását sérti. Ez pedig azért is problémás, mert az ilyen források elbírálása nem egy-két nap, hanem egy hosszabb folyamat, és ami ma még belefért, holnap már listázást, büntetést ér.
A törvényjavaslat szerint az elnyert támogatás 25-szörösét kell majd 15 napon befizetni a hatóságoknak. Bár, ez utóbbi akár még összhangban is lehet Orbán Viktor ígéretével, hogy minden forrást hazahoznak…
A cél tehát egyértelmű, aki valamilyen szinten működni akar, az vagy beáll az állami narratíva szajkózásába, vagy külföldre, esetleg illegalitásba kényszerül. És, egy határral arrébbról újságot írni nem megugorhatatlan feladat, de azért lényegesen nehezebb, mint a tűzközelből.
21. századi szamizdat a felhőkön
De, ha az újság megszűnik újságnak lenni, az írói kedv még nem biztos, hogy alábbhagy. Mert számtalan megoldás létezik már az interneten, amelyek lehetőséget kínálnak a független újságíróknak. Ilyen a fent már említett Substack, a Telegram-csatornák, zárt Facebook-csoportok, névtelen hírlevelek, felhőalapú megosztások.
És újra nagyot mehetnek az offline termékek is, nyomtatott fanzine-ek, szórólapok, gerillaplakátok, amelyek sokkal közelebb állnak az eredeti szamizdatokhoz. Emellett köztes megoldások is szóba jöhetnek, egymás között megosztoott PDF-dokumentumok formájában, vagy pendrive-on eladott újságok.
Az viszont szinte borítékolható, hogy a független újságok egyre inkább előfizetéses tartalmakat fognak gyártani, mert a fal mögé rakott tartalmak bevételt jelentenek. Persze, ettől még a listázást nehéz lesz elkerülni, de ez van.
Írd a benzinkúti mosdó falára!
Végül eljutunk a Mission Impossible világába, ahol a cikkek 3 másodperc után automatikusan megsemmisítik önmagukat, ahol a Szovjetunió újra kiterjesztené csápjait. Ilyenkor nehéz eldönteni, hogy a történelem loopolt be ennyire, vagy csak rosszul lett archiválva, az viszont nem kérdés, hogy az újságírásnak mindig meg kell találnia a maga platformját, még akkor is, ha ehhez kiskapukon át vezet az út. A kérdés csak az, hogy mit tanulhatunk a szamizdat korából és miként tudjuk használni a rendelkezésre álló technológiákat?
