A mai szombathelyiek közül talán sokan hihetik, hogy ez a terület csak valamiféle nyúlványa a Fő térnek. Pedig a Savaria térnek önálló története és sajátos karaktere van. Amely valahogyan intimebb és a város történetét meghatározó korok szép egymásra épülését példázza. A kis tér hangulatát a középkori eredetű ferences templom és kolostor, valamint a vele szemben a barokk XVIII. században épített egykori Savaria-szálló (ma Pannónia étterem) együtt határozta meg a terecske északi oldalát egykor alkotó polgári épületekkel. Ezúttal ez utóbbi részekkel foglalkozunk.
Az 1945. március 4-i terrorbombázásig a Király utca és a terek közös torkolatában két meghatározó dualizmus-kori épület állt. Mindkettő a korszak legjelentősebb, legtöbbet foglalkoztatott szombathelyi építészének, Rauscher Miksának a munkája. A Léván született tervező 1887-től dolgozott és élt városunkban. Számtalan magánházat (elsősorban a mai Gagarin utca villasorán vagy a Kőszegi utcában), ipari és középület (például a Premontrei Gimnáziumot) köszönhetjük neki.
A Savaria tér északi oldalán az 1950-es évek jellegzetes szocreál stílusában újjáépített házak, a mai Claudia Cukrászda helyén állt az 1904-ben elkészült impozáns, tornyos Herczeg, hivatalos nevén Palace szálló és kávéház. Építtetője, Szakács Manó eredetileg lakóházként működtette (a források Gothard-bérházként is emlegetik). A Rauscher Miksára jellemző historizáló, eklektikus stílusú épületen is látszottak a tervezőjét ért bécsi és berlini hatások. A rá annyira jellemző törekvés, hogy az áttekinthető alaprajzot igyekezett a homlokzatokon is megjeleníteni.
A földszinti kávéház kedvelt polgári találkozó- és szórakozóhely, az elegáns és modern berendezésű emeleti szálló pedig a századelő legelitebb szombathelyi szálláshelye volt. 1923-ban az alsó szintet Gráf József vette bérbe Herczeg Ferenctől és az udvari kerthelyiséggel együtt minden eddiginél kedveltebb kávéházat és cukrászdát alakított ki itt. A szállodával szemközti, ma árkádos kiképzésű ún. Legáth-ház 1910-ben született meg. Eredetileg zárt, kirakatoknak helyet adó alsó szinttel épült és a német szecesszió akkor divatosabb hatásait mutatja.
A tér újjáépítésekor, 1955-ben, a város alapításának emlékére készült a terület fókuszában álló szökőkút. Déli oldalán Claudius császár profilban ábrázolt domborműve. Tetején Fortuna istennő megfelelőjének, Tychének a szobra, akit antik elődeink a szerencse és a véletlen megtestesítőjének tartottak. A kút és a szobor is Marton László munkája. A Szent Márton utca kiindulópontjába került a merész és kifejezetten izgalmas műalkotás, a fémlemezből hajlított Szent Márton szobor, amely a térnél a Claudia Cukrászdához, a szökőkúthoz hasonlóan most már évek óta az állandóságot képviseli, hiába változtak körülötte - létezése óta - többször a kisebb üzletek bérlői.
