A hőhullámok mellett egy másik extrém időjárási jelenség is egyre nagyobb teret nyer Magyarországon: a villámlással, jégesővel és viharos széllel kísért nyári zivatarok. Az ELTE Meteorológiai Tanszék és a HungaroMet Zrt. kutatói – Szabó Péter, Lakatos Mónika, Pieczka Ildikó és Pongrácz Rita – azt vizsgálták, hogyan alakult a zivataros napok száma az elmúlt évtizedekben, és mire számíthatunk a jövőben a klímaváltozás hatására – írja a másfélfok.hu.
Az 1991 és 2024 közötti időszakban a társadalmi észlelők által jelentett zivataros napok száma május és szeptember között egyértelmű növekedést mutat. Július a legzivatarosabb hónap, ezt követi június, míg szeptemberben a legkevésbé gyakoriak a viharok – feltehetően az alacsonyabb napállás miatt. Országos átlagban 2018 júniusa, valamint 1999 és 2002 júliusa emelkedik ki a legtöbb zivataros nappal (egyaránt 8 nap).
A nyári zivatarok kialakulásához meleg, nedves, labilis levegő és valamilyen emelő hatás szükséges – ezek a feltételek pedig egyre gyakrabban teljesülnek. Idén például a második legmelegebb és legszárazabb június után, július 7–8-án heves viharok csaptak le az országra, 130 km/h-s széllökésekkel, jégesővel és helyenként villámárvizekkel – miközben másutt alig néhány milliméter csapadék hullott.
A kutatás egyik kulcsfogalma a „zivatarpotenciál” – egy olyan mutató, amely a hőmérséklet, nedvesség és légköri labilitás alapján becsüli meg, mennyire kedvezőek az adott körülmények a zivatarok kialakulásához. A vizsgálat nemcsak a múltbeli adatok elemzésére terjedt ki, hanem éghajlati modellezéssel a jövő lehetséges forgatókönyveit is feltárta.
A pesszimista szcenárió – amely a jelenlegi kibocsátási trendek változatlanságával számol – szerint a század végére akár évi 34 zivataros nap is lehet Magyarországon, szemben a jelenlegi évi 18 nappal. Egy kedvezőbb forgatókönyv – amely a párizsi klímacélok teljesülését feltételezi – esetén viszont csak mérsékelt növekedés várható.
Fontos azonban kiemelni: önmagában a zivatarpotenciál növekedése nem garantálja a zivatarok számának emelkedését. A légköri feltételeken túl a megfelelő időjárási helyzet és elegendő nedvesség is szükséges. A klímaváltozás e tényezőket is átalakítja: a melegebb levegő több párát képes megtartani, ez kedvezhet a zivataroknak, ugyanakkor a hosszabb száraz időszakok és a kiszáradó alsó légrétegek csökkenthetik is a kialakulás esélyét. A változások nemcsak a zivatarok gyakoriságát, de intenzitásukat és térbeli eloszlásukat is módosíthatják.
Területileg jelenleg az Északi-középhegység és a Tiszántúl számítanak a legzivatarosabb térségeknek, míg Északnyugat-Magyarországon a legritkábbak a viharos napok. A jövőre vonatkozó modellek szerint, különösen a pesszimista forgatókönyv alapján, a Duna–Tisza köze, valamint a nyugati és délnyugati országrészek lehetnek a jövő zivatar-gócpontjai.
A zivatarok társadalmi-gazdasági hatásai sem elhanyagolhatók: a villámcsapások tüzeket és áramkimaradásokat okozhatnak, az intenzív csapadék villámárvizekhez vezethet, különösen városi vagy hegyvidéki területeken. A jégeső és a viharos szél pedig a mezőgazdaságot és az infrastruktúrát is egyre súlyosabban érinti.
