Valószínűleg senkit sem lep meg, hogy Magyarországon a kórházi étkeztetés messze elmarad a Nyugat-Európában megszokotthoz képest. A betegeknek gyakran maguknak kell megoldaniuk az étkezést, különben olyan körülményekkel szembesülnek, amelyek aligha nevezhetők emberségesnek.
Vasárnap reggel egyik olvasónktól kaptunk egy fotót a napi reggeliről: margarinszerű krém, extra dzsem, két szelet kenyér és egy bögre tea. Ez a menü aligha nevezhető bőségesnek vagy táplálónak, vállalhatónak pedig végképp nem. Ám, a betegek mégis ezt kapják, az államnak pedig mindez nagyjából 163 forintjába kerül fejenként.
A képen látható reggeli elemei közül kezdjük a Risso „krémmel”, amely 25 százalékos zsírtartalma ellenére híg, és mindössze 10 grammot nyom – még csak margarinnak sem nevezhető. Ez a kis adag 22 forintba kerül. Ennél drágább a Pacific Extra dzsem, amely 25 grammos kiszerelésével már komolyabb darabnak számít, ára ízesítéstől függetlenül 68 forint. A két szelet fehér kenyér szeletenként körülbelül 35 gramm, ára összesen 70 forint.
A bögrényi barna folyadék, vagyis a kórházi tea előállítása meglepően olcsó. A nem túl jó minőségű, nagy tételben vásárolt fekete tea ára 2,6–3,6 forint körül lehet grammonként, a kórházak pedig még ezzel is takarékosan bánnak: literenként csupán 1–3 grammot használhatnak. Ez literenként körülbelül 5–8 forint alapanyagköltséget jelenthet, ami egy 2,5 deciliteres adagban mindössze 1–2 forintot tehet ki.
A víz, az áram és a munkaerő költsége ilyen nagyüzemi főzésnél adagonként szinte elhanyagolható, így összességében egy betegtálcára kerülő 2,5 dl kórházi tea előállítása nagyjából 3 forintba kerülhet.
Így a reggeli összköltsége 163 forint körül lehet valahol. Tápértéke minimális, pedig a betegségek leküzdésében nélkülözhetetlen a jó minőségű tápláló ételek megléte. Persze a magyar egészségügy nem csak az étkeztetés szintjén küzd súlyos forráshiányokkal, de talán ez az egyik legszembetűnőbb rész az épületek és a kórtermek állapota után.
Eközben a munkabérekből levont járulékok között a bruttó bér 7 százaléka egészségbiztosítási járulékra, további 1,5 százalék munkaerőpiaci járulékra megy, amelyeket szintén a szociális és egészségügyi rendszerek kapnak. A munkáltatók 13 százalékos szociális hozzájárulási adót (SZOCHO) fizetnek az alkalmazottaik után, amelynek egy része szintén az egészségügyi és szociális ellátást támogatja, bár az eloszlás pontos aránya itt nem ismert.
Összességében tehát a bruttó bérek körülbelül 21–22 százaléka jut közvetlenül az egészségügyi és szociális rendszerekbe, a fennmaradó rész nyugdíjra és egyéb költségvetési célokra fordítódik. Ez jól érzékelteti, hogy bár a dolgozók és a munkáltatók jelentős része finanszírozza a közösségi ellátásokat, ez mégsem elég az ellátás minőségének javításához és fenntartásához.
Végül az apró részletekben ott van a rendszer minden sajátossága. Ízetlen tréfának beillő reggelik és ebédek és uzsonnák, rossz körülmények és a rendszerben dolgozók áldozatos munkája, amellyel a hiányosságokat próbálják kompenzálni. Persze ki lehet bírni, hiszen 20-30 évvel ezelőtt is ugyanez volt a kórházi menü. Közben meg talán majd valamikor utolérjük Romániát és Szlovákiát.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
