Vörös Máté ezúttal nem tanárként, hanem gyűjtőként és kiállítóként került a reflektorfénybe.
Ritkán fordul elő, hogy egy hétköznapi tárgy köré szerveződik kiállítás, még ritkábban, hogy ez a tárgy a ceruza. A szombathelyi Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium és Technikum Társalgó Galériájában azonban most pontosan ez történt: GRAFIT! Ceruzatörténeti kiállítás címmel nyílt tárlat szerdán, amely egyszerre szól ipartörténetről, rajzművészetről és egy szenvedélyes gyűjtő munkájáról.
A kiállítást Torjay Valter festőművész, az iskola rajz, festés és művészettörténet tanára nyitotta meg, aki rögtön egy személyes vallomással indított: „zökkent vele a világ”, amikor felkérést kapott ennek a ceruzakiállításnak a megnyitására. Mint mondta, gyűjtőként nem áll távol tőle a téma — ő maga például székeket gyűjt, bár gyorsan hozzátette: a ceruzák jóval praktikusabbak, hiszen kisebb helyen is elférnek.
A gyűjtés kapcsán egy 1930-as évekbeli budai boltos történetét is felidézte, aki még verset is írt szenvedélyéről — a csattanó szerint azonban végül leginkább adósságot sikerült felhalmoznia. A történet jól mutatja: a gyűjtés egyszerre szenvedély és kockázat, még akkor is, ha ezúttal ceruzákról van szó.
A tárlat alapját Vörös Máté (rajz, festés, grafikus szakmai elmélet és gyakorlat tanár) gyűjteménye adja, aki mindössze három évvel ezelőtt kezdett el ceruzákat gyűjteni, eredetileg szakmai érdeklődésből. Ehhez képest mára egy kifejezetten gazdag kollekciót hozott létre, amely főként az 1880 és 1940 közötti időszakból származó darabokat mutat be.
A kiállítás nemcsak tárgyakat, hanem egy technikatörténeti ívet is felrajzol. A ceruzát megelőző rajzeszközök, mint az ólom- és ezüstvessző, még nem tették lehetővé azt a finom fény-árnyék játékot, amelyet a grafit hozott el. Az áttörést a francia Nicolas-Jacques Conté kísérletei jelentették, aki grafit és agyag keverésével hozta létre a különböző keménységű ceruzákat — innen erednek a ma is ismert B és HB jelölések.
A grafitceruza nemcsak vázlatkészítésre, hanem önálló műalkotások létrehozására is alkalmas és ettől olyan különleges igazán. Ennek egyik legismertebb példája Edgar Degas munkássága, aki a rajzot nem pusztán előkészítő fázisnak tekintette.
A kiállításmegnyitón Torjay Valter egy szemléletes példával érzékeltette a minőségbeli hanyatlást, amit a ceruza is átélt az évszázadok során. A régi darabokhoz jó minőségű grafitot használtak, a ceruza vázát pedig teljesen kiszáradt fából, jellemzően hajódeszkákból és tetőgerendákból készítették. Ezeknek köszönhető, hogy ami az 1970-es években egy 8B-s ceruzával megoldható volt, arra ma már egy 15B-st kellene használni.
A múlt eszközei azonban nem maradtak pusztán vitrinekbe zárva. Az iskola diákjai közül néhányan lehetőséget kaptak arra, hogy ezekkel a régi ceruzákkal dolgozzanak. Az elkészült rajzok most a kiállított eszközök mellett, tablók formájában láthatók.
Vörös Máté elmondta: a felkért diákoknak nem szabott szigorú kereteket, csupán a saját stílusukhoz illő ceruzákat választotta ki számukra. A cél az volt, hogy a múlt eszközei kortárs látásmóddal találkozzanak.
A Társalgó Galéria falain elhelyezett tablók rövid történeti leírásokkal egészülnek ki, így a látogatók nemcsak esztétikai, hanem ismeretterjesztő élményt is kapnak. Egy külön sarokban vitrines bemutató is helyet kapott, ahol további rajzeszközök láthatók.
A GRAFIT! kiállítás így egyszerre idézi meg a rajzolás múltját és mutat rá arra, hogy egy egyszerűnek tűnő eszköz mögött milyen gazdag történeti szál húzódik.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
