Sodró lendületű balkáni - szerb, román cigány ritmusok és dallamok tíz fúvósra és egy énekesre: ez a Boban Marković Orkestar. Ők a hazai világzene sztárjai, nincs fesztivál, ahol az egykori Kusturica-legények ne fújnának ébresztőt. Akik azzal a muzsikával lettek azok amik, amit évtizedekkel ezelőtt még a szerb lakodalmakon játszottak.
Boban Marković, alias Balkán Lajcsi maga a két lábon járó trombitás mulatós. Zenéje mindenhol ott van, úgy kell nekünk, mint a falat kenyér. Ő lett a hazai értelmiségi réteg elsőszámú világzenésze, legfőbb hazai Dáridósa. Belénk ivódott.
Boban nincs, ha Emir Kusturica történetes kőművesnek áll. A forróvérű filmes nagy spiller, kameratöltőtollával olyan ízig-vérig emberi meséket gyárt, amiket csak imádni lehet. Ő sem élhet muzsikaszó nélkül. A mozi, ha ő készíti nemcsak kép-, hanem zene-orgia is. Filmjei már két zenekart is az égbe emeltek. Itt vannak a Macska-jaj és a Cigányok ideje zenészei: a No Smokingos legények, és az Arizonai álmodozókból, illetve az Undergroundból megismert Goran Bregović zenét játszó Bobanék.
A trombitás a Balkánon valóban király: a vidék legnépszerűbb embere. Más kultúrákkal ellentétben ők nem amolyan trottyos-zenészek, sem gyász-huszárok, ezerféle más szerep 
adatik nékik. Biliárd közben, vonaton, temetésen, lagzin, békében és háborúban, klozetok oldalában, mint a levegő, kísérik az életet.
A szerb-roma Boban karrierje Gucsában indult, ahol a trombitások bajnokságán (Dragacsevoi Száboron) a kilencvenes évek elején először lett király. Ő és csapata utcahosszal volt jobb a többieknél, hangszerbeli tudása az akkori szerbiai fúvószenekarok történetében új dimenziókat jelentett. További díjak, lakodalmak, majd fesztiválok, cd-k és filmek sora következett. Az utóbbi években Magyarország a második otthonuk, ahol a fesztiválokon túl új zenei kísérletekkel is próbálkoztak. Például a magyar vonós-fenoménnal, Lajkó Félixszel először társították a két, Balkánon igen fontos hangszert, a trombitát és a hegedűt. Nem sikertelenül.
