Nem foglalkoztatja a múlt

- Egyre inkább az az érzése az embernek, hogy nagyon kevés kompromisszumra képes a siker, a népszerűség érdekébe. Soha nem hallottunk arról, hogy haknizna, sörsátrakba lépne fel.
- Az indok nagyon egyszerű: nem éri meg. Az ember csak önmagához képest lehet sikeres. A mai rendezvények teljesen alkalmatlanok arra, hogy igényes zenét lehessen produkálni. Így volt ez régebb is, hiszen az egyetemi klubokba, ahol felléptünk a fiú és a lány WC közé ékelt színpadok szintén nem számítottak ideális környezetnek. Rutinnal sokkmindent meg lehet oldani, ez természetes.
Én azonban úgy döntöttem nem azt az utat választom. Maradok az igényes dolgoknál. No és a mai napig tanulok énekelni. Egy élsportoló se érhet el sikereket, ha nem edz.
- Tegyük hozzá gyorsan, hogy így is nagyon sok sikert ért el...
- Valóban jónak mondhatom az elmúlt évet. Számtalan örömben volt részem. Jól sikerültek a koncertek, nagyszerű volt a lemezem fogadtatása is. Külön meglepetés számomra, hogy a év végi koncertem után folyamatosan pozitív visszajelzéseket kapok. Ez pedig éppen fordítva szokott működni. Meglepett, amikor mesélték, hogy mennyi zenész kolléga ült ott a nézőtéren a koncerten.

- A Fekete gyöngy című album után nagyon sok idő telt el, mire elkészült az új album. Mi volt ennek az oka?
- Kerestem saját helyemet. Igyekeztem rájönni arra, hogy jelen helyzetbe, kihez, hogyan, mi módon lehetne szólni. Hiába volt meg már régóta a felkérésem, vártam a megfelelő alkalmat. Majdnem másfél évig dolgoztam az anyagon. Minden dalnak van egy kis külön betűjele. Ez embereket jelöl, akik fontosak nekem. Így minden dalnak külön története van, külön kis emlék kapcsolódik hozzá.
- Katona Klári ma már nemcsak előadja, hanem jórészt ő maga is szerzi dalait.
- Hobó azt mondta, az a legcsodálatosabb, amikor egy ember készíthet magának egy saját albumot. Egy olyant, amilyent ő írt és ő is ad elő. Vagyis az az album olyan lesz, amilyent az ember úgy istenigazából akar.
- Miért lett az album címe Most?
- Nekem nagyon szép pályafutásom volt. Rengeteg élmény és csodálatos sikerek vannak mögöttem. Engem mégis a jelen izgat leginkább. A Most.

- Soha nem tűnt még fel politikai rendezvényen, ez is unicumnak számít túlpolitizált életünkben.
- Nem érdekel a politika. Nem is értem, egy művész mit keres pártrendezvényeken - tőlem távol áll az ilyesmi. A rendszerváltás idején se értettem, hogy egyesek miért mennek el fellépni ilyen eseményekre. Mit reméltek ott? Évtizedes barátságok mentek tönkre. Két ember fiatalon, őszintén, teljesen jól gondolkodva, zenéjével és szövegével éltette a reményt egy országban - és most nem szólnak egymáshoz, mert az egyik erre a másik meg arra húz.
- Beszélgetésünk elején már szó volt a kompromisszumokról. Nem érzi úgy, hogy a hallgatók, újságolvasók kedvéért több helyen és többszőr kellene elénekelni, elmondani, hogy mit is gondol a világról valójában?
- Ez egy nagyon nehéz kérdés. A látszat valóban az, hogy alig-alig szólok a hallgatókhoz. Az előadók többségének ez nagyon könnyen megy, szinte mindent megtesznek a sikerért. Én mást gondolok az életről. Tudom, hogy egy csomóan várnak rám, de nekik megvan a lehetőségük, hogy betegyék a CD-met a lejátszóba és hallgassanak. Saját munkatársaim, úgy hívnak: árboc. Én szeretnék továbbra is az maradni.
- Beszélik, különösen odafigyel a vidékre. Fontos Önnek...
- Valóban. Egyrészt, mert én is vidéki vagyok, másrészt, mert úgy gondolom, hogy Magyarország egy "egyvárosú" ország. Ezért is megyek szívesen Szombathelyre. Terveim szerint felcsendülnek majd a régi dalok, de természetesen az új albumról is elhangzik egy-két szerzemény.