A hőmérő 30 fokot mutat, tűz a nap és ezúttal nem a szombathelyi Tófürdőben vagyunk, hanem a budapesti aszfalton. Első olvasatra a Jégbüfé elnevezés megmosolyogtató ilyen időben, akárcsak azok a római kori páncélba öltözött marcona férfiak, akik bevállalták ezt az egész programot. Hajnalban, motoros szekéren eljönni a fővárosba, és bizonyítani, hogy a Savaria-beli virtusnak helye van az újdonsült huszonegyedik században is, azaz meghódítani a várost.
Pedig a fagylalt korai formáját már a rómaiak is ismerték, így autentikus lenne lemérni a Jégbüfé teljesítőképességét, de hát ugye, ők most szolgálatban vannak. A menet megindul, a főkolompos, azaz centurió(?) latinul kántálja az egy-két-há-t, a feltűnően szép római hölgyek pedig - apró hiba - fatálakból osztogatják az aszalt gyümölcsöket.
Aztán valahol az Ypsilanti áruház környékén megállnak és amolyan őrségváltás szerű aktust bonyolítanak le. Hogy miért éppen itt? Ki tudja. Ypsilanti ugyan a török elnyomás ellen harcoló görög szabadságharcos volt, de az 1800-as évek elején működött. Bár a tér-idő komplexum...ki tudja. A nagyérdeműn mindenesetre a klasszikus ujjongás jelei tapasztalhatóak, bár van olyan tősgyökeres ultra, aki csak annyit jegyez meg: Nagy az Isten állatkertje! Ekkor már a legmultibb-multi bolt eladója is az ajtóban figyel karbafont kézzel és fütyül a cégimage-re. Erre utoljára talán száz éve volt példa - legalábbis a fényképek tanúsága szerint - az akkori, valóban polgári Magyarországon. Nos, aki ma délelőtt ott járt és jó mélyet szippantott a levegőbe, valami ilyesfélét is belélegezhetett a mindennapi szmogadagján kívül.
Szűk tíz perc, vagy mondjuk inkább 500 vízcsepp elteltével a menet a Vörösmarty térre érkezik, ahol még a mogorva tőzsde is tiszteleg a menetnek. Ablakok nyílnak és világoskék inges, csíkosnyakkendős brókerek - itt kell megjegyezni, hogy eme öltözködési mód a brókereknél talán már a római kor óta változatlan - néznek le a térre, elfelejtve magát Dow Jones urat meg az összes mobil kommunikációt, így kivételesen face to face mondják el egymásnak véleményüket.
Szóval a téren Szabó Gábor SZMJV polgármestere (a rómaiak imádták a rövidítéseket) köszöntötte a csapatot, ekkor a partinak lett egy kis Szombathely vs Szombathely jellege, de ezt hamar kinőtte a rendezvény, amikor a vezér (?) röviden bemutatta a légiós mindennapi felszerelését. Hiába keresnénk itt kevlárt, GPS-t meg egyéb bonyolult szerkentyűket, itt kérem csak olyasmi van, amihez nem kell elem. A meglévő harci eszközöket azonban a fiúk nemcsak jól forgatják, hanem ismerik is, így bármely kérdésre - egy világbirodalom katonájához méltóan - összeszedetten és hozzáértően válaszolnak.
Látvány után szavak
Közben a hölgyek is teszik a dolgukat, a lakhelyükön, Colonia Claudia Savariában komoly kulturális missziót betöltő munkatársak ezúttal egyszerűen bájosak és segítőkészek. Aztán megkezdődik a sajtótájékoztató, Szabó Gábor történelmi bevezetővel készült, Szommer Ildikó a fesztivál igazgatójától pedig megtudhattuk: a múltra épít, de a jelenben szeretne gyökeret ereszteni. Mármint a karnevál. A polgármester többek között azzal invitálta az összegyűlteket, hogy a teljes szombathelyi képviselőtestületet láthatják majd római divatba öltözve a karneválon. Ezúttal csak Sákovics Csaba képviseltette magát, bár ő ezúttal a sportos-ifjú szerelést választotta a XX.-ik század végéről, a lehetőségek széles skálájáról.
Budapesti kalandozások alkalmával szinte elkerülhetetlen, hogy a "közeg" ne jelenjen meg előbb-utóbb minden lényeges pillanatban. Őket a szervezők próbálták meggyőzni, hogy: igen, ők kértek engedélyt a felvonulásra. A rend őrei végül tisztelegtek és megjegyezték: "szépek a jelmezek." És itt ismét feltolult bennünk a sokat emlegetett századfordulós hangulat.
A légió jött, látták és augusztus 23-án, a Savaria Karnevál megnyitóján majd kiderül: győzött-e? Ezt a csatát azonban mindenképpen megnyerte, hisz bátran elmondhatjuk: megérte. Szombathelynek ezúttal sikerült polgári hangulatot teremtenie a Váci utcában. Egyelőre Budapesten.
További képek a felvonulásról >>
Fotó: Pointer
