Magyar Nemzet
Liszkay Gábor főszerkesztő úr részére
Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Kedves Gábor!
A Magyar Nemzet 2003. július 9-i számában megjelent egy cikk "Mi a baj Hende Csabával?" címmel. Írtam egy válaszcikket, amit szeretném, ha teljes terjedelemben leközölnétek. Kérlek, hogy a közlés történjen meg július 14-ig. Amennyiben erre valamilyen okból nem tudsz lehetőséget adni, úgy kénytelen leszek az írást más napilapban megjelentetni, amit szeretnék elkerülni.
A szöveget mind faxon mind e-mailben elküldöm a szerkesztőségbe.
Budapest, 2003. július 11.
Üdvözöl volt tagtársad, a Budapest XI. kerületi MDF Szervezetből:
Szőke László MDF alelnök
Ezzel a levéllel fordult a Magyar Nemzet főszerkesztőjéhez Szőke László. Kérését nem teljesítették, a publikáció nem jelent meg, vagyis válaszcikk megjelentetésére a lap nem adott módot, holott az eredeti írás nyilvánvalóan egyoldalúan és elfogultan kommentálta az MDF döntéseit.
A válasz végül is a Népszava mai számában jelent meg (némileg rövidített formában) "Jobbágy" címmel.
A Részletek-ben olvasható a teljes eredeti írás és az MDF-es válaszcikk.
Néhány szó H.Cs. - ról
A Magyar Nemzetben néhány napja megjelent egy cikk, Balás Piri László tollából "Mi a baj Hende Csabával?" címmel.
A szerző, valószínűleg nem ismeri olyan mértékben Hende Csaba múltját mint jómagam, azért engedje meg, hogy kiegészítsem a róla alkotott képet.
Hende Csaba az 1998-as választások megnyerése után lett igazából ismert a politikai közéletben, amikor Dávid Ibolya az új kormány igazságügy minisztereként őt kérte fel a politikai államtitkári tisztségre. Tette ezt annak ellenére, hogy az MDF akkor még "erős" embere - Balsay István - egy másik személy mellett lobbizott erőteljesen.
1999-ben az MDF Dávid Ibolyát választotta meg elnökének, Hende Csaba elnökségi tag lett regionális listáról. Igaz, hogy volt a három megye - Vas - Győr - Komárom között egy megállapodás, miszerint ekkor Komárom megye delegált volna elnökségi tagot, de a miniszter asszony államtitkárának ezt sikerült felrúgnia.
Komárom - Esztergom megye MDF szervezeteiben, azóta sem szívesen látott vendég.
Ezután jött az újabb előrelépés. Az új elnök jóvoltából Hende Csaba az MDF alelnöke, a párt második embere lett. Sokat dolgozott. Munkája elsősorban nem a párt irányítására, hanem Dávid Ibolya elnöki pozíciójának megerősítésére irányult. Szó szerinti jegykönyvet kért be több megyéből (például Fejér megye), hogy a megyei választmányi üléseken elhangzott -e bíráló, kritizáló megjegyzés az MDF elnökére vonatkozóan. Ez az MDF-ben korábban nem volt szokás, az elnök sem igényelte, de Hende ezt is túllihegte. Velem is több alkalommal közölte, hogy nem az MDF-hez kell hű lenni, hanem az elnökhöz.
2001-ben megkezdődtek a Fidesszel a parlamenti választásokon való közös indulásról a tárgyalások. Az MDF Országos Választmánya 3 fős tárgyalódelegációt jelölt ki, Hende Csabát, mint alelnököt, Balogh Lászlót, mint parlamenti képviselőt, engem mint budapesti elnököt. Az első tárgyalásra a Fidesz Lendvay utcai székházában került sor. A tárgyalás szünetében kötetlen beszélgetés folyt a két delegáció tagjai között. A megbeszélés végén, amikor kijöttünk a Fidesz székházból ,Csaba odafordult hozzám.
"Képzeld Laci - mondta - Áder idáig a köszönésemet is alig fogadta, most meg beszélgetett velem." S csillogott a szeme. Én megijedtem!
A 2001 július 20-i Országos választmányi ülés - joggal - nem fogadta el a tárgyalások addig elért eredményit és kicsit hevenyészve új feltételrendszert állított fel. Ezután már Hende Csaba csak egyedül tárgyalt. S a megállapodásba - minő véletlen - név szerint bekerült Hende Csaba neve, mint a közös országos lista előkelő helyezettje. 2001 őszén az Országos Választmányon többször szóba került, hogy szavazni kellene az Ő személyéről is. Hende magyarázkodott, izzadt, vöröslött a feje, bizalmi szavazást kért maga ellen (amit utána visszavont) de végül nem szavazhattunk a személyéről. Boldog lehetett, hiszen egyéni körzetben való indulás nélkül parlamenti képviselő lett belőle.
2002 nyarán Orbán Viktor felkérésére elvállalja a volt miniszterelnök titkárság vezetői tisztét. Úgy gondolom, ha valaki az MDF-ben kap egy ilyen felkérést és különösen, ha az ember a párt második embere, alapvető, hogy leülök a saját elnökömmel és tájékoztatom Őt a felkérésről, és csak ezután a megbeszélés után döntök. Hende a Parlament folyosóján egyszerűen közölte Dávid Ibolyával döntését.
Vannak általános erkölcsi szabályok politikától függetlenül is. Ezeket megtanulni nagyon nehéz, bele kell születni vagy érezni kell. Hendéből ez hiányzik. S akkor még nem is elemeztem, hogy mennyire helytelen az, hogy egy párt második embere egy másik párt meghatározó emberének lesz a titkárság vezetője, bizalmasa.
Az MDF az elmúlt időszakban több alkalommal markánsan más véleményt fogalmazott meg, máshogy lépett mint a másik ellenzéki párt. A polgári körök egy része leveleket, faxokat, e-maileket küldött az MDF Országos Központjába elítélve az MDF-et.
A levelek nagy része azonos séma szerint íródott. Öröm volt olvasni az interneten közzétett felhívást a polgári körök felé, hogy milyen tiltakozó levelet küldjenek az MDF-nek. A felhívás kiadója a polgári körök fő-fő koordinátora. Ezért övezze Őt tisztelet?
Az MDF-ből nagyon nehéz kizárni valakit. Az Országos Etikai Bizottság nagyon nehezen hoz meg egy ilyen jellegű döntést. Lehet, hogy nekik van igazuk. De ha valakitől az MDF Országos Választmánya és az Országos Elnöksége is megvonja a bizalmát, és Ő mégsem távozik el önként a pártból, ez megint csak önérzet, büszkeség, neveltetés kérdése.
A cikk azt sugallja, hogy a jó Hende elleni akció szellemi vezére a "frusztrált párt elit" egyik tagja Boross Péter. Ez nem igaz!
Boross csak egyetlen szót mondott Hendére. Igaz abban benn volt minden -lenézés, megvetés, sajnálat. A jobbágy! Igen Ő az akinek hűbérúr kell.
Ez az életeleme, csak így tud dolgozni. Korábban ez Dávid Ibolya volt, most Orbán Viktor. Ki lesz a harmadik?
Balás Piri László cikkében Rákosi Gyula labdarugóhoz hasonlítja Hendét. Kérem Őt, ne tegye. Rákosit (a focistát) egy ország szerette, tisztelte. Ha a "hendék" uralják el a jobboldalt, Ők lesznek a meghatározóak, a példaképek, úgy sokunk számára a politikai jobboldal elveszíti legfőbb értékeit, úgy mint erkölcs, tisztesség, becsület. S akkor nincs mit csodálkozni azon, ha Magyarországon ez az oldal kiüresedik, az emberek elfordulnak tőle, és a baloldal fogja az országot irányítani. Ez az, amit sem Balás Piri László sem én nem akarunk.
Szőke László
MDF alelnök
FORRÁS: Nyomtatott sajtó, 2003. 07. 09. Magyar Nemzet
A magyar labdarúgás ezüstkorában volt a Ferencváros csapatának egy középpályása, úgy hívták, Rákosi Gyula. Nem tartozott a nemzetközileg is jegyzett csillagok közé, nem ő rúgta a sorsdöntő gólokat, de a hátára vette a pályát, s ha a sztárok gyengélkedni méltóztattak, megmentette a csapat becsületét.
A szurkolók szerették, mert tudták, hogy az ő fáradhatatlan loholása nélkül nincs csillogás se. Van a Magyar Demokrata Fórumnak egy politikusa, úgy hívják, Hende Csaba. Nem szerepel a napilapok népszerűségi listáján, holott mindig maximálisan megfelelt a várakozásnak azon a poszton, ahová pártja delegálta. Nem vezérkedett azonban sohasem, nem tartott dörgő hangú beszédeket, és nem frakciózott. Dolgozott, és a sajtó erre nem vevő. Az elmúlt hetekben viszont sűrűn találkozhattunk nevével a napilapokban, mert saját pártja hajtóvadászatot indított ellene, és ez már eladható téma. Nem szeretnék itt végigmenni azon a jogi procedúrán, pontosabban azokon az eljárásokon, amelyek ellene irányultak, az olvasó számára ezek nem lebilincselőek. A lényegre térve fölteszem a kérdést: mi a bűne Hende Csabának? Nem a Fidesz - Magyar Polgári Párt (azóta már: Szövetség), hanem Orbán Viktor személyes felkérésére elvállalta a polgári körök mozgalmának koordinálását. Embert próbáló, rendkívüli feladat - úgy látszik, egyesek szemében árulás is. Ha már itt tartunk, jellemezzük néhány mondattal ezt a mozgalmat. Vannak, akik tudatlanságból vagy nagyon is tudatos politikai céllal a Fidesz 'rohamosztagainak' tartják a polgári köröket. Tévednek. Annyi igaz, hogy többnyire konzervatív, nemzeti érzelmű emberek alkotják őket, de összetételük igencsak vegyes. Jönnek a MIÉP felől, de a mérsékelt (és kiábrándult) baloldal felől is. Dávid Ibolya, az MDF szép múltú elnök asszonya a televízióban úgy nyilatkozott (július 2., Napkelte), hogy gyakran jár polgári körökhöz. Ez esetben tudnia kell, milyen sok az MDF-szimpatizáns közöttük. Mindent egybevéve ez a mozgalom sokkal mélyebben és sokkal nagyobbat merít a társadalomból, mint amire bármely párt képes lenne. Hende Csaba bűne tehát, hogy egy kicsiny, de ambiciózus politikai párt helyett egy szellemiségben hasonló, de az egész országot átfogó mozgalomra szenteli minden erejét. Miért nem övezi tisztelet és elismerés ezért? Egy frusztrált pártelitnek talán szüksége van egy prügelknabéra, megvesszőzhető belső ellenségre, hogy a többiek tanuljanak a példáján. A háttérben pedig kirajzolódik egy idős úriember alakja, aki már évekkel ezelőtt bejelentette, visszavonul az aktív politikától, arca már nem való a képernyőre, de mégis, ma gyakrabban láthatjuk, mint miniszterelnök korában. Igaza lehet abban, hogy hetven éven alul mindenki forrófejű és tapasztalatlan, mégis arra kérem, ne engedje, hogy bolsevik módon 'kinyírják' azt, aki eltér a pártvonaltól - jelen esetben Hende Csabát
BALÁS PIRI LÁSZLÓ
A szerző a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör tagja
Forrás : www.mdf.hu
