Már egy hete nem lehet tanítani az iskolában, mert folyton erről beszélnek a gyerekek. Megkérdezik minden óra elején, mikor jönnek a focisták, meg a biztonság kedvéért az óra végén is, nehogy lemaradjanak.
Ezzel fogadta a Haladás focistáit Lengyel Miklós "Mikibácsi", aztán előreszaladt elindítani a Haladás indulóját, amire bevonult a felnőtt csapat edzője, Mészöly Géza és a játékosai: Jagodics Márk, Rácz Barnabás, Rózsa Dániel, és Halmosi Péter.
Király Gábornak nem lehet csak úgy gólt lőni
A gyerekek tényleg őrjöngve fogadták a játékosokat, volt taps, sikoltozás, ugrálás. Az órára több osztály is átöltözött, mindenki játszani akart a focistákkal.
Először sor verseny volt - döntetlen lett -, aztán teremfoci következett.
Milyen jó, hogy van az iskolában egy-két férfi, legalább nem nekünk kell beállnunk.
- állapította meg egy tanárnő, mikor a Haladás csapata kiegészült az iskolában dolgozó tanárokkal.A Dési csapata folyamatosan változott, mindenki játszani szeretett volna, a többiek pedig hangosan szurkoltak nekik. A kissrácok pedig felszívták magukat, nem finomkodtak, folyamatosan támadtak.
Nem biztos, hogy tudnak gólt lőni, hát a Király Gábor áll a kapuban
- állapította meg az egyik kislány. Barátnője ugyan kételkedett benne, hogy Rózsa Dániel lenne Király Gábor, de hát Haladás játékos és kapus - meggyőzte.Mert nem mindegy ki dobja vissza a labdát
Ugyan a gyerekek minden gólnak örültek, a legnagyobb hangorkán a Dési góljainál volt.
A jelen lévő felnőttek persze akkor olvadtak el, mikor a legkisebbek léptek pályára.
Annyira aranyosak!
- kiáltott fel egy tanárnő.Szerintem is, mint egy csapat kis sáska.
A kisfiúk persze mindig ott voltak ahol a labda, a tanárnők meg is jegyezték, hogy úgy mennek a labda után, mintha cukorka lenne.
Ha a közönséghez került a labda, mindig szívesen dobták vissza, két kislány össze is kapott, hogy ki adja oda Halmosinak.
Közben már elkezdtek a pályán szélén is mocorogni, mentek volna aláírást kérni. A lefújás után egy emberként özönlöttek be a gyerekek.
De hát nálam nincs papír!
- szomorkodott egy kislány.Azt mondták, ne hozzunk semmit.
A focisták persze készültek kártyával is, de a tanárnéni azért elengedte a lányokat, akik jókedvűen szaladtak vissza a füzetlapokkal a csarnokba.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
