Hajléktalanok, munkanélküliek, munkakerülők, kényszernyugdíjasok múlatták azt időt nap mint nap az élelmiszer- és hírlapbolt közötti átjáróban. Nemcsak a jóérzésű embereket – főként a nőket és gyerekeket - riasztották el hangoskodásukkal, viselkedésükkel, de az italozással, dohányzással, szemeteléssel a környéket is csúfították. Néha még természetes szükségletüket is ott végezték.
Rendkívül zavarták a környéken dolgozókat is, az egyik üzletből több bejelentés is ment a rendőrségre a leginkább szombaton délelőttönként jelentkező állapot megszüntetése érdekében – mindhiába. Állítólag a rendőrség tehetetlen volt. (Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a lejmolás nem volt jellemző a csoportosulásnál, de az is igaz, rendőrt sem igen lehetett látni arrafelé.)
Nos, úgy tűnik, mégis volt (lett volna) megoldás. Amióta ugyanis felszerelték a térfigyelő kamerát, a korábbi dorbézolás és szemetelés szinte nagyrészt megszűnt, sokan eltűntek, nem egyszer néptelen és tiszta a terület. Akiknek még ez a találkozóhelye, igyekeznek visszafogni magukat, vagy félrehúzódnak a kamera látóköréből. Ja kérem, még ők sem örülnek neki, ha „képben” vannak. A kérdés csak az, miért kellett ennyit várni a megoldásra?