A mókus aranyos. A mókust – általában – szeretjük. Ősszel leginkább, amikor a „kezével” fogja a diót, és úgy majszolja, akár egy kisgyerek. Voltaképp a mókust soha nem nő fel, a mókus az örök ugrándozó kisgyerek. És annak ellenére is szeretjük, belefeledkezve a cukiságába, amit mások mondanak: a mókus csak abban különbözik más rágcsálóktól, hogy jobb a sajtója.
Tessék, mutatjuk az érett diónak örvendező mókust, aki ezek szerint örök.