Pünkösd a húsvétot követő ötvenedik nap, mozgó ünnep, neve a görög pentekosztész, azaz ötvenedik kifejezésből származik. Eredete a zsidó szokásokig nyúlik vissza: a Pészah szombatját követő ötvenedik napon ünnepelték, hogy Mózes a Sínai hegyen megkapta Istentől a törvényeket tartalmazó kőtáblákat.
A keresztények hite szerint Krisztus mennybemenetele után, az ötvenedik napon, amikor az apostolok összegyűltek, hatalmas zúgás, és szélvihar támadt, majd a szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra. A keresztény ünnepkörben a Szentlélek kitöltetésének és az egyház születésének ünnepe. A protestánsok ilyenkor tartják a konfirmációt, a katolikusok a bérmálást.
Magyarországon és Európa több országában a Pünkösd ünneplésében keverednek a keresztény és az ősi pogány szokások, időnként még az ókori elemek is fellelhetők. A népszokásokban elsősorban a termékenység, a nász ünnepe. A legények közül ilyenkor választották ki a legügyesebbet, ő lett a pünkösdi király, a legszebb lány pedig a pünkösdi királyné, aki fülé sárat tartottak és akivel virágszirmokat szórva járták körbe a falvak portáit.
A csíksomlyói búcsút is hagyományosan pünkösdkor tartják. Messze földről érkeznek a katolikusok a székelyek nagy ünnepére. A zarándokok búcsújának története 1567-re nyúlik vissza, amikor a székelyek legyőzték János Zsigmond seregeit a Hargita Tolvaj-hágójánál. Ennek a győzelemnek az emlékére kezdtek el a hívek a Mária-kegyhelyre járni. Az idén is több százezer zarándok vett részt a csíksomlyói búcsún, ahová vonattal, gépjárművekkel, lóháron, fogatokkal és persze gyalog érkeztek a hívek.
