Több próbálkozás volt már Szombathelyen egy állatvédő szervezet létrehozására. A sok bürokratikus akadály ellen az aktivisták úgy próbáltak tenni, hogy hivatalos szervezet helyett magánkezdeményezésekkel segítettek a kóbor és kitett kutyákon, macskákon. Az egyik legéletképesebb ilyen vállalkozásnak a Szombathelyi Kutyamentő Szervezet tűnt. Ők legutóbb a forgalomból kivont egy és kétforintosok gyűjtésével hívták fel a figyelmet magukra.
Egy ideje már Vas megyében is tevékenykedik a zalai illetőségű Fekete István Egyesület, ám a székhelye csak tavaly novemberben került át hivatalosan is Vasba. Az Egyesület minden addig működő kisebb kezdeményezést is magába fogadott, így az állatvédők már egyesített erővel gondozzák a kóbor állatokat.
Nem akarnak ivartalanítani
- Ha a gazdik egy kicsivel jobban odafigyelnének és egy-két berögzült rossz gondolatot el tudnának hessegetni, kevesebb gond lenne a kóbor állatokkal - mondta Csollányné Horváth Krisztina egyesületi titkár.
Az aktivisták ugyan is nem győzik elég sokszor hangsúlyozni, hogy a házi kedvencek ivartalanítása nagyon sok gondtól menthetné meg mind a gazdikat, mind pedig a lakókörnyezetet. A nem várt szaporulatok kizárásával ugyanis nagymértékben csökkennének a gazdátlan kutyusok és macskák.
Bár a tulajdonosok többsége nem a tenyésztésért tartja az állatokat, valamiért mégsem akarják ezt a beavatkozást elvégeztetni. (Én sejtem. Melyik férfi asszisztálná szívesen végig a fiú kutyák fiutlanítását? Szerk.) Épp ezért az egyesület és a szombathelyi állatkórház között született egy megállapodás, hogy az egyesülettől örökbefogadott állatokat a kórház kedvezményes áron látja el.
Megunt, túlvállalt, rosszul választott...
- Sok gazdinak egyébként még mindig könnyebb kirakni az egykori kedvencet az árokpartra mint elvinni a gencsi Kutyaparadicsomba. Pedig ott ellenőrzött körülmények közé kerülne a kutya, és gazdit is könnyebben találnánk neki - panaszkodik Csollányné.
A leggyakrabban egyébként mostanában kitett vizslákkal és beagle-kel találkoznak a kutyamentők. A gazdik ugyan is lebecsülik ezeknek a fajtáknak a mozgásigényét. A vadászkutyák pedig hamar kinövik a panellakásokat, így jobb híján kiteszik őket.
A másik probléma amivel az egyesület tagjai találkozni szoktak, hogy a kutyus gazdija meghal, a házi kedvencet pedig nem akarja senki sem örökbe fogadni a családban, így menhelyre kerül, vagy valamelyik ideiglenes gazdához. A tagok ugyan is rendszeresen fogadnak ideiglenesen örökbe kutyusokat. Saját költségükön gondoskodnak róluk addig míg valaki végleg magához nem veszi a négylábút.
Nehezebb a helyzet a macskákkal. A cicáknak ugyan is még csak menhelye sincs. Sőt a gyepmester az ő befogásukkal nem is nagyon foglalkozik. Egyrészt azért mert egy macskáról nehezebb eldönteni, hogy kóbor, vagy csak épp a szokásos vadászsétáján van, másrészt pedig a korábban a macskák befogására szolgáló csapdákat rendszeresen tönkre tették, így mára használhatatlanokká váltak.
Az egyesületnél is egyenlőre csak néhány olyan tag van akik befogadják a kóbor macskákat, így ez a kérdés még megoldásra vár.
Mi is tehetünk érte
A sok rossz tapasztalat ellenére azonban van fény az alagút végén. Legutóbb a Herényi Virágút alatt tartottak Örökbefogadó napot. Az érdeklődés pedig akkora volt, hogy még a gencsi Kutyaparadicsom kutyusai is gazdára találtak. Sőt 11 új taggal is bővült az Egyesület.
A támogatásra persze ezután is szüksége van a szervezetnek. Az igazi cél egy olyan központ megépítése lenne, ahol mind a kóbor állatok, mind pedig a sebesült házi vagy vadállatok ellátásban részesülhetnének. De addig is néhány kiló kutyatápnak is nagy örülnek már a pártfogoltak.