„Kolbászos, paszulyos jóestét”… köszönt be az Öreg pásztor hétfőn a szociális otthonba. Hogy a Gagarin úti intézményben mit volt aznap a vacsora, azt nem tudjuk, de az biztos, hogy egy kisebb tornateremnyi idős ember énekelte a Brenner iskola 2. a-s osztályával a karácsonyi népi dalokat.
A gyerekeket felkészítő két pedagógus, Lőrincz Anikó és Nagyné Fekete Zita valamint a növendékek csapata a Szent Család járás hagyományát évről-évre feleleveníti. A közel hatszáz éves betlehemes játék bemutatásával csatlakoznak az Európai Magyar Fiatalságért Alapítvány „Áldást vinni – áldássá válni” felhívásához. Az iskola értékmentő munkájáért már többször kapott elismerést. De a legnagyobb elismerés talán az lehet, amikor a közönség nevetve veszi a pásztorjáték humorát, amit roppant komoly képpel sikerül előadnia az aprónépnek. És dallal kíséri ki a kisiskolásokat az a korosztály, amelynek még nem kedves műsor, hanem a karácsony valóságos része volt a pásztorjáték.
Nekik még nem kell elmagyarázni, hogy az almát annyifelé vágni, ahányan az asztalt körbeülik a családi összetartozás jelképe, és hogy maradjon is ez mindig így. Azt sem, hogy a mézes dió, fokhagyma azt jelenti, jó egészség is kísérje a családtagokat a következő évben. (Ezek az információk ügyesen voltak elrejtve a pásztorjáték dramaturgiában, azok kedvéért, akiknek ma már mást jelent a legnagyobb ünnep. Amely körül mindenkinek meg volt a maga dolga.)
A Szakosított Szociális Intézményben nem ez az első ádventi program, karácsonyi kézműveskedéssel kezdték, a múlt héten a Mesevár óvodások lepték meg az időseket, a hét végén Kiss Márton zongoraművész lépett fel a Lion’s klub szervezésében, a héten mennek még a bolyaisok az intézménybe. Csütörtökön az otthon énekkara ad verses-zenés műsort, ez lesz a közös karácsonyi ünnepség, sütizéssel, pénteken pedig mise segíti a karácsonyra hangolódást – tudtam meg Tóthné Fliegler Andrea mentálhigiénés csoportvezetőtől, miközben mellém gördíti Erzsikét.
Az idős hölgynek ez az első karácsonya az intézményben. Ha a szakember nem veszi ki szájából a szót, akkor maga mondta volna el a fentieket. Így viszont csak summáz: „Élmény volt, amit az elmúlt hetekben kaptunk a dolgozóktól, láttam, hogy mindenki nagyon igyekezett, hogy jól érezzük magunkat. Sok kis műsor volt, és sok szeretetet.”
Mit is kívánhatnák a sok szeretet mellé? Az Öreggel szólva talán egy kis kolbászos-paszulyos, szép karácsony estét.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
