A Tarantino Ponyvaregényét idéző nyitó kérdésre Árpa Attila azonnali és lelkes igennel felelt. Az Argo 2 létrehozásában részvevő lelkes csapatnak - akik közül tegnap este a forgatókönyvíró-producer-direktor mellett a Tysont alakító Kiss József és a Tatsumit alakító japán Kash Ganbold volt a Savaria Mozi vendége - ugyanis több dolog miatt is joggal van oka örülni. Egyrészről hogy majd’ 10 év után vászonra került az előző évtized közepén született, ízig-vérig a haza populáris kultúra ihletettségéből született, roppant szórakoztató mozisiker folytatása. Vagyis hogy elég sokan és elég sokáig akarták, hogy a menet közben vitathatatlanul kultuszfilmmé érett Argónak legyen folytatása.
Másrészről, hogy sem a várakozás és rákészülés, sem a hazai filmfinanszírozás nem feltétlenül mindig könnyű körülményei nem hagytak nyomot az új darabon. Hogy a sztori - ami ezúttal a világ első (naná, hogy magyar feltalálású) számítógépes lemezének megszerzése körül bonyolódik, és amiben Balogh Tibiék suttyó gengszterdúlása ezúttal a japán maffiával, a Kulka János által alakított nindzsával, a bosszúszomjas roma maffiával, egy devizahiteles informatikatanárral és a szlovák légierővel is nehezített pályán zajlik - működik, arra a tegnapi előadás végén kéretlenül is felcsattanó taps elég bizonyíték lehetett az alkotóknak. Az Argo 2 ezért kerülhetett a heti nézettségi statisztikák elejére a magyar filmnél rég látottan imponáló félszázezres nézettségével.
Mint kisgyerekek a cukorkaboltban
Ahogy Árpa Attila fogalmazott: ők rendkívül hálásak a cukorkaboltba beszabaduló kisgyerek öröméhez hasonlítható lehetőségért, amit részben a magyar filmgyártás művészfilmes irányultsága, másrészt pedig az igazán jó, eredeti ötletekből születő vagy globális trendeket ütősen magyarító hazai tömegmozik hiánya teremtett. Azoknak, akik még nem látták a filmet (az alkotók helyett) tegyük gyorsan hozzá, hogy ezúttal nem egy relatíve, éppen csak jól sikerült magyar akciós vígjátékról beszélünk. Hanem egy, a világ bármelyik részén elismerést kiváltó, vérprofin kivitelezett, látványos, elképesztően pörgős és magával ragadó, viccesen elrajzolt őrült karakterekkel spékelt másfél órás szórakoztatásról.
Ami - igen, tudják és vállalják is alkotói - egyáltalán nem akar finomkodni, ami néven nevezi a dolgokat, ami mosdatlan szájú és rámenős (mint ahogy indulatos és sokszor frusztráló mindennapjaink is azok kies e honban), de ami ugyanakkor hallatlanul vicces, nem is kevésszer groteszkül kiforgatott (néha az abszurditásig). Ami szembe tudja röhögni az összes kis- és nagyszerűségünket. Ami éppen annyira tiszteletlen csak, hogy ezzel az iróniájával adjon nézőjének egy élvezhető másfél-két órát. Ráadásul teszi mindezt a nyugati, főként amerikai filmekben megszokott minőségben. Úgy, hogy közben vígan vadászhatjuk a popcorn-mozis és más popkulturális utalások garmadáját - vagy éppen a kortárs magyar közállapotok és patetikus történelmi emlékezet szemtelenül pofátlan körberöhögésére ingerlő kikacsintásokat.
Hogy Árpa Attila és stábja mennyire találta telibe a hazai közönség ilyenfajta szórakoztató filmre való igényét, arra a legjobb példa, hogy a bő félórás ankét végén szinte minden dramaturgiai finomságra, az Argo 2 legtöbb tömegkulturális utalására és idézetére vonatkozó, a film reklámanyagaival jutalmazott kérdésükre gyors válaszokat kaptak a találkozó közönségétől. Büszke, szórakoztatóan vicces és szemtelenül szókimondó, jól sikerült árujukat vérprofin és mégsem tolakodóan képviselő magyar filmesek jártak tegnap Szombathelyen. És bár távozásukkor már gyülekezett a Bosszúállók új epizódjára érkező közönség - erős a remény, hogy akik tegnap este az Argo 2-nek szavaztak bizalmat, osztatlanul jó hírét keltik majd a legújabb magyar közönségfilmnek...
