Egyik olvasónk a minap betért Szombathelyen a Hefele Menyhért utcai SPAR üzletbe. A pékáru osztályon nem volt az a termék, amit vásárolni szeretett volna, ezért a „tigriscipó” feliratú kosárból vett egyet.
Elmondása szerin az önkiszolgáló pénztárnál érte az első meglepetés, mivelhogy a masina nem tigriscipót, hanem kovászos cipót írt ki, ára pedig nem 149, hanem 299 forint volt.
Olvasónk nem bánta, mondván; 150 forint nem számít, biztos ez is finom lesz.
Otthon érte a második meglepetés, amikor kicsomagolta a cipót. A 299-ért vásárolt „kovászos cipó” címke alatt ugyanis a 149 forintos „tigriscipó” felirat nevetett vissza rá.
Olvasónk az esetet megírta a SPAR vevőszolgálatának, azzal a felkiáltással, hogy elég kicsinyes és aljas módja ez annak, hogy a vásárlókat megtévesztve profitot maximalizáljanak.
Megkerestük a Hefele utcai üzlet vezetőjét is
A szóban forgó üzlet vezetője elmondta, hogy a reklamációt megkapták, a mellékelt fotók alapján megállapították a hibát, elnézést kérnek és a vásárlónak természetesen visszafizetik a különbözetet.
Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a szándékosság vádja alaptalan. Az üzlet soha nem tévesztette meg a vevőket termékek szándékos átcímkézésével, egyszerűen annyiról van szó, hogy „itt is emberek dolgoznak, az emberek pedig hibáznak”.
És mi áll a diplomatikus válasz sorai között?
Ahhoz, hogy hiteles legyen, amiről írok, mindenekelőtt muszáj elmondanom, hogy dolgoztam már SPAR üzletben, méghozzá többször, többen is.
Mint minden multinacionális szuper- és hipermarketben, a SPAR üzleteiben is épp csak elegendő alkalmazott dolgozik.
Ez azt jelenti, hogy az üzlet még épp megfelelően működik, de a dolgozók a kis létszám miatt feszített ütemben dolgoznak, magas elvárásokkal.
Mire észbe kap az ember, egyik kezében egy karton mosószer, amit ki kéne tölteni a polcra, a másikban egy árleolvasó, amivel ötven terméket kéne beolvasni, lehetőleg tíz percen belül, de ha elsétál a kiömlött kóla mellett és nem takarítja fel, a szőnyeg szélére állítják, a kedves vevő pedig mindenekelőtt, szóval gyorsan keressük meg neki azt a kis kék csokoládét, aminek nem emlékszik a nevére, de a múlt hónapban itt vásárolta.
És igen, ilyen munkavégzés mellett ember legyen a talpán, aki soha nem üt félre egy gombot se a mérlegen és nem ragaszt rossz címkét a termékre.
Vélemény arról, hogy miért nem szeretjük a multikat
A közhangulat szerint a multik felzabálják a kisebb, hazai vállalkozásokat, rengeteg olcsó és rossz minőségű terméket forgalmaznak, személytelenek, sok munkahelyet adnak, de szarul fizetnek, bezzeg azoktól a marketingesektől nem sajnálják a pénzt, akik tökélyre fejlesztették a mi manipulálásunkat.
Így hát az sem megy csodaszámba, hogy egy rosszul ragasztott címke valakinek az utolsó csepp a pohárban és összeesküvést kiált.
Előtte azonban próbáljunk meg kicsit empatikusabbak lenni egymással. Higgyük csak el, hogy az a dolgozó, aki a cipókra ragasztgatja a címkéket, 150 forint nem sok, de annyit se lát viszont a különbözetből.
A kedvenc kutyahajápoló samponunk sem azért nincs a polcon, mert a spárosok maguknak akarják megtartani, a pénztáros sem azért ad vissza rosszul, mert már csak 649 forint hiányzott a máltai nyaraláshoz és nem azért nem mondja meg, hogy hol van a kis kék csokoládé, mert élvezi, hogy kiszúrhat velünk, hanem azért, mert nem tudja.
Emberek, akik nem sok pénzért úgy meg vannak hajtva, mint a versenylovak. Gondoljunk bele ebbe is, amikor legközelebb hisztizni készülünk az egyik multi üzletében. (Horváth G. Martin)
