Riley B. King (B. B. King) hosszú évek óta 2-es típusú cukorbetegségben szenvedett, kiszáradás miatt is kezelték. Álmában érte a halál Las Vegasban, 2015. május 14-én. B.B King a legutóbbi időkig aktív maradt, évi száz koncertet adott. Minden idők talán leghíresebb bluesgitárosa volt, akinek tempóérzékét, ujjvibratóját, és az egész dallamjátékát egyedülállónak tartották.
Öt halhatatlan felvételével búcsúzunk tőle
B. B. King élete és zenéje
Egy ültetvényen született a Mississippi állambeli Itta Benában. 9 évesen kezdett gitározni, közben kórusba is járt, ahol énekelni tanult. 20 éves korában Memphisbe ment unokatestvéréhez, ahol kezdetben utcazenélésből próbált megélni, később a helyi WDIA rádióállomás lemezlovasaként dolgozott, amivel regionális szinten ismertté vált. Lemezlovasként kapta a „The Beale Street Blues Boy” becenevet, mely később „Blues Boy King”-re, végül csak B. B. Kingre rövidült. Egy idő után ismét gyerekkori szerelme, a gitár felé fordult, és a Modern Records kiadásában elkészítette első felvételeit.
1968-ban Johnny Winterrel és Mike Bloomfielddel koncertezett nagy sikerrel, aminek következtében a The Rolling Stones 1969-ben meghívta amerikai turnéjára. Ugyanebben az évben játszotta fel Rick Darnell és Roy Hawkins The Thrill Is Gone című dalát, mellyel már nem csak a blues, de a poplisták élére is felkerült. A dal sikereinek köszönhetően King egyre inkább a kommersz popzene felé fordult. Egyre keresettebb előadó lett, dalai megjelentek TV-reklámokban, TV-show-kban, ezzel együtt azonban egyre kevesebb lemezt adott ki.
Munkássága elismeréseként 1984-ben beválasztották a Blues Foundation Hall Of Fame-be, 1987-ben pedig a Rock And Roll Hall Of Fame-be. Minden idők legaktívabb zenésze volt, még 70 éves korán túl is évi 200 fellépése volt. Szenvedélyes szerencsejátékos lett, vegetáriánus volt, nem ivott alkoholt és nem dohányzott. Állítása szerint tizenöt gyermek apja volt, melyek mind más anyától származnak.
1992-ben játszott Gary Moore After Hours című albumán.
1993-ban részt vett a Blues Summit-on, 2000-ben pedig elkészítette az Eric Claptonnal közös, Riding with the King című lemezt. 2005-ben a University of Mississippi díszdoktorává avatták.
Zenéje
A kisgyerekkorától gitározó King soha nem járt tanárhoz, tudását teljes egészében autodidakta módon sajátította el. Az évek során folyamatosan fejlődött technikája, és pár év alatt a bluesvilág egyik legjellegzetesebb gitártechnikáját tudhatta magáénak. Stílusában érződik a delta blues lüktetése, de ezt a hangzást sikerrel vegyítette a kor más gitárosaira jellemző dzsesszes motívumokkal, így létrehozva az eredeti B. B. King-hangzást. Saját bevallása szerint az akkordjáték sosem volt az erőssége, de tempóérzéke, ujjvibratója és az egész dallamjátéka egyedülálló.
Forrás: wikipedia.hu
