No tenim por!
Azaz, nem félünk, két nappal a merénylet után lépten-nyomon
Újabb gázolásos támadás Spanyolországban, a rendőrök négy embert lelőttek 2017. August 18. 08:44 ez olvasható Barcelona bevásárló- és sétálóutcájában, a Las Ramblason. Itt történt csütörtök délután öt óra tájban a gázolásos merénylet, ahol 13-an meghaltak és több mint százan megsebesültek. A merénylők, bár azt olvasni a hírekben, hogy Barcelona, csak B-terv volt - azért viszonylag biztosra mentek.
Én még kedden voltam a Ramblán és meg is fogadtam, hogy nem megyek többet, ha nem muszáj
Szörnyen zsúfolt volt, mozdulni alig lehetett és méterenként pénzt akarnak kihúzni belőled:,a Souvenir boltok, a Tapas-bárok, a sonkázók, a kávézók és az FC:Barcelona mezeket és kütyüket áruló boltok tömkelege csábít vásárlásra és pénzköltésre. A St. Josep La Boqueria piacon szintén egy gombostűt sem lehetett volna ledobni, nem csoda, hogy a barcelonaiaknak is tele e hócipője a turistaáradattal, több tüntetés is zajlott az elmúlt hetekben, sőt egy turistabuszra is rátámadtak: Élhetetlen és hangos a város, felnyomják a szoba- és étteremárakat, elkomercializálódnak az értékes dolgok.
Ezen most jó ideig nem fog rágódni Barcelona, most gyászol, de lassan ébred a sokkból
Először péntek este merészkedem a utcára, viszonylag a központban lakom egy barátnőm lakásában, közvetlenül a Picasso Múzeum mögött. A Las Ramblas 10 perc séta, a Placa de Catalunya, ahonnan a furgon a járókelők köze hajtott 7 perc. Ide érkeztem meg alig egy hete a reptérről az Aerobusszal.
A merényletről Berlinből értesültem, egy távolabbi strandon voltam épp, telefont nem vittem magammal
Mindenki, aki üzent és elért arra kért, ne menjek az utcára. így is tettem péntek estig, amikor is születésnapom kihajtott az elefántcsonttoronyból.. Az utcán, itt a környéken semmi sem látszott, egy utcával arrébb a Picasso Múzeum utcáját rendőrautó torlaszolta el, nehogy bárki behajthasson, mint a Ramblara. A tengerpart éttermein sem látszódik semmi, viszonylag tele mindegyik, főleg turisták, szemmel láthatóan mindenféle nációból, esznek-isznak, a pincérek is ugyanúgy sürögnek, mint bármelyik nap..
A tenger felől, nem onnan, ahonnan a furgon a tömegbe hajtott, merészkedem a Lambrala. Már sötét van, nem lehet nem észrevenni a mécsesek fényét a Placa Boquera magasságában. Itt ütközött a furgon egy oszlopnak, itt ért véget az ámokfutás, innen menekült az azóta sem talált merénylő. Mindenki virággal vagy mécsessel érkezik meg éjfél tájban is. Néma csend lengi be a teret és az utcát, csak halk szipogások hallatszanak. Ami történt, nem közvetlenül velünk történt, és mégis... Bárki, aki most mécsest gyújt potenciális áldozat lehetett volna, ha rosszkor van rossz helyen.
Világosban, a Catalunya térről közelítem meg a helyszínt, ahogy a támadók is tették
Ma, szombaton, már nem tudnák megtenni, két páncélautó zárja le jobbról és balról is a teret, megakadályozva a behajtás lehetőségét. Itt is, mint ahogy minden fa- és lámpaoszlop tövében végig a Ramblán gyertyák égnek, plüssállatok hirdetik emblemetikusan, hogy gyerekek is haltak meg, virágokból kirakott békegalamb jelzi, hogy nem gyűlölni és háborúzni kell.
Pár méterrel arrébb krétával írnak az aszfaltra, mindenki egy szívet és országa vagy városa nevét vési a macskakövekre.
Két helyen is nők és lányok állnak, akik öleléseket osztogatnak a Peace and Love jegyében.
A fák közé madzagokat akasztottak, arra pedig papírokat üzenetekkel és szívecskékkel. Itt is hemzseg a Love, a Peace és a nem félünk. Egy virágbolt falára öntapadós cetliket ragasztanak, főleg gyerekek, rövid üzenetekkel, rajzokkal.
600 méter után, ami iszonyatosan soknak tűnik annak tudatában, hogy ilyen hosszú szakaszon sodort a furgon maga előtt embereket- érkezek meg a merénylet helyszínére, ahol a furgon megállt. A mécsesekből álló kör tegnap óta még nagyobb lett, a virághalom is, csak origója változatlan: egy síró női fej: Peace for Barcelona felirattal és Micimackó. Ő is ott ül pocakjával és piros kis pólójában. A megrendült arcokat látva azon tűnődöm, melyik bölcsességét szánná ezen alkalomra?
A
Van úgy, hogy nagyobbnak és borzadályosabbnak látszanak a dolgok, ha egyedül vagyunk és félünk.
VAGY:Ha te száz napot élsz, én kilencvenkilencet akarok, mert nem akarok nélküled élni.
Mindkettő szívbemarkolóan helytálló. És Barcelona, akárcsak Berlin, ahol élek, a merénylet után példaértékű. Nem szabadultak el az indulatok, mindenki gyászol és az életet; a szeretetet és a békét hirdeti… Kell ennél erősebb fegyver?
A cikk szerzője, Szabó Ágnes Berlinben élő magyar újságíró és némettanár, nem mellesleg évek óta foglakozik kint menekültekkel. Korábban, pár éve interjút is készítettünk vele: Hogyan bánnak Berlinben a menekültekkel címmel.
