Globál közösség alakul
Laptopok az ölben, padlón, billentyűkopogás az alapzaj. A terembe lépők ismerősöket, majd azonnal dugaljat keresnek. Különben mindenki a monitoron réved és épp valamelyik cset, blog, twitter, wiki, kép-, video megosztó, avagy élő blog közvetítés oldalon időzik. A pulpituson feltűnik egy pakisztáni fogorvos, valaki más molekuláris biológusként határozza meg magát Madagaszkárból.
Így fest egy blogger csúcstalálkozó, és egy online közösség, amelyik évente egyszer offline, személyesen is találkozik. Ezt a 150 országot magába foglaló közösséget a Global Voices projekt koordinálja, amelyik 2004-ben indult a Harvard Egyetem berkeiből néhány online aktivista közreműködésével.
Az online aktivitást felmérő nemzetközi kutatásokból az derül ki, hogy a világban terjedőben van az úgynevezett hálózati polgár típusa. A fogalom olyan állampolgárt jelöl, akinek amellett, hogy rendelkezésére áll a korszerű számítógépes informatikai háttér, civil öntudattal rendelkezik, toleráns, közügyek iránt felelősséget vállal. Van önálló, mások előtt vállalt véleménye az állammal szemben. Egy brit vagy egy USA-beli netező jó eséllyel felelhet meg ennek a leírásnak.
A hétvégi budapesti blogger csúcs több tucat résztvevője a világnak azt a részét képviseli a globális nyilvánosság előtt, ahol az online aktivitás nem csupán a technológiai ellátottságtól és az információközlő elszántságától függ. Nekik sok esetben kell szembenézniük a hatóságok cenzúrájával, a rendszert kritizáló oldalak blokkolásával. Nem egy blogger számolt be arról, hogy a hatalom túlkapásait bemutató írások, videók miatt megfenyegették, börtönbe zárták, megverték a hatóságok (különösen az afrikai kontinens, Dél-Kelet Ázsia társadalmaiban jellemző).
A netes társadalmi nyilvánosságra a cenzúra különféle formái jelentik a fő veszélyt – állítja a Reporters Without Frontiers szervezet beszámolója. Az egyik résztvevő elmondása alapján Iránban például 2006-ban milliós nagyságrendben szűrtek, tiltottak le internetes oldalakat. Megjegyezte, hogy ott főként a nők által írt blogokat minősítik különösen veszélyesnek a cenzorok (teljesen függetlenül attól, milyen témában születik a bejegyzés). Mindezek ellenére a Global Voices világszerte egymillióra teszi azoknak a számát, akik vállaltan civil újságíróként rendszeresen közölnek írásokat a neten.
Civilek a nagypályán
A civil (nem hivatásszerűen) újságíró sok esetben a profiknál nagyobb kockázatot kénytelen viselni önkéntes tényfeltáró munkája miatt. Nem áll mögöttük egy jól kiépített háttérintézmény, érdekképviselet, az újságírás fortélyait is egymástól és a netről tanulják. Cserébe sokszor nagyobb hatékonysággal, leleményességgel dolgoznak, és civil újságíró mint állampolgár mindenhol ott van, ahol valami történik, ő részese, adott esetben elszenvedője az eseménynek. A Global Voices szerepe, hogy összegyűjti és közzéteszi ezeket az értesüléseket saját weboldalán egy adott térség blogszférájának híreiből. Ezen információk többsége más úton aligha juthatna el a világ közvéleményéhez.
A kezdeményezés célja éppen az, hogy felhívja globális szinten a figyelmet azokra a hírekre, nemzetekre, amelyek amúgy kimaradnak a bejáratott tudósítói hálózatra és témákra épülő tömegmédia figyelmének homlokteréből. Mindemellett a tevékenységüket folyamatosan bővítik. Volt már példa arra, hogy a szervezet sikeresen gyakorolt nyomást a kínai hatóságokra egy ottani blogger bebörtönzése ellen.
A kelet-közép-európai térség nagyon szerényen képviselteti magát ebben a híráramlásban. Magyarországról és a térség országairól mindössze néhány bejegyzést találhatunk, egyelőre nincs is az oldalnak magyar tudósítója. Minden bizonnyal a sajtószabadság szempontjából térségünk már a nyugati, fejlett társadalmakhoz sorolódik. A World Internet Project felmérései szerint hazánkban bár évről-évre növekszik az internet-lefedettség, egyelőre azonban az online aktivitás iránt szerényebb az érdeklődés, a felnőtt társadalom csupán harmada mutat fogékonyságot az online szolgáltatások, lehetőségek iránt, míg két harmada nem érdeklődik vagy elutasítja az információs társadalom eszközeit. A hálón azért már találhatunk egy-két civil média kezdeményezés (civilmedia.hu, fn.hu tudósító, indy.media.hu)
Webkettő, avagy mi vagyunk a média
Adott egy demokratikus médium, amit bárki elérhet, olvashat, írhat, ezáltal korlátlan szabadságot biztosít felhasználóinak, sőt nagy üzleti lehetőségeket is kínál – vélekedett sok társadalomkutató, üzletember a kilencvenes években, amikor megjelent a www, vagyis a világháló. Ez akár igaz is lehet, de azóta kiderült, hogy a globális térben néha legalább olyan nehéz láthatóvá válni, mint annak idején bekerülni a tévébe. A hétköznapi embernek ismét, mint annyiszor a történelemben, maradt az a szerep, hogy nézheti (fogyaszthatja), amit a „nagyok” alkotnak. Az új média szervezőelve azonban kezdetektől (1970-es évek) a részvétel, a tudás megosztása, a visszaszólás lehetősége, decentralizáció. Éppen az, ami miatt a hagyományos médiát (újságok, rádió, televízió) gyakran érte kritika az elmúlt évtizedekben.
A web2-nek nevezett jelenség lényegét abban látja Ethan Zuckerman, a Global Voices alapítója, hogy a közönségről mint az emberek jól körülhatárolható csoportjáról egyre kevésbé beszélhetünk. A neten elvileg bárki aktívan részt vehet a témák meghatározásában és a tartalmak feltöltésében. Ez kedvez a tényfeltáró újságírásnak, hiszen ahány elkötelezett író, annyi forrása lehet a tényeknek.
Másrészt az már most látszik, különösen egy-két globális kihatású esemény kapcsán, hogy a civil média, a blogok által nyilvánosságra hozott információkat a hagyományos média is felhasználja. (A 2005-ös londoni merényletsorozat média beszámolói kapcsán kiderült, a civil újságírók előbb érkeztek a helyszínre és publikálták értesüléseiket, mint a tévés, rádiós stábok.)
A hagyományos média vigyázó szemeit a fizetett hírszolgálatok és kiépített tudósítói hálózatok mellett egyre inkább a blogszféra jelenségeire veti. Ezt példázza, hogy a Global Voices mozgalmat a globális hírüzlet zászlóshajójának számító Reuters is támogatja, felismerve, hogy a nap huszonnégy órájában működő civilek első kézből származó információiból előbb-utóbb akár címoldalas hír is születhet.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
