Blogoszauruszok, vagyis az első úttörők
Az úgy volt, hogy a londoni Tim Berners-Lee a nyolcvanas évek hajnalán kiötlötte: kéne valami, amivel a világ különböző pontjain dolgozó kutatók gyorsan tudnának egymás rendelkezésére bocsátani információkat, és még a telefonkagylót sem kell felemelni hozzá. Ez lett a world wide web alias világháló, ami a magyarországi rendszerváltás évében látta meg a napvilágot, és amin 92-ben az említett úr elsőként hozott létre egy olyan hirdetőtábla-jellegű oldalt, ami az internet újabb és újabb vívmányairól tájékoztatott, amolyan linkelősdi alapon. (Nézze meg a világ legelső weboldalát itt, mert archiválták ám!)
Példáját sokan követni kezdték, egyre több olyan oldal jelent meg, ami hiperlink-gyűjteményt adott közre, de már magvas kommentárokat fűzve az ajánlott oldalakhoz. 1994-ben Justin Hall, az amerikai Swarthmore Főiskola növendéke, aki saját honlapján addig szintén csak új weblapokra mutató linkeket szúrogatott be, szép lassan elkezdte saját életének történéseit is taglalni ugyanitt, napról-napra dátumozva azt, ars poeticaként így jellemezve oldalát: "néha, mielőtt este ágyba bújnék, átgondolom a napomat, hogy hogyan kapcsolódik az egész életemhez, és mit tanultam belőle." Nem sejthette, hogy ezzel egy tulajdonképpeni forradalmat indít el.
Az egyesek szerint legelső, még ma is működő online naplót, a Scripting News-t a ma már ötvenes éveit taposó Dave Winer amerikai webguru hozta létre 1997 áprilisában. Őt azóta a New York Times nemes egyszerűséggel a protoblogger jelzővel illette, a PC World pedig úgy jellemezte, mint a modern internetes tartalomipar édesapját. Blogról azonban ekkor még senki nem beszélt.
Azt mondta weblog, de még csak meg sem gazdagodott belőle
A weblog kifejezést a hippiküllemű Jorn Barger honosította meg 1997 decemberében, amikor röviden akarta kifejezni, hogyan "loggolja a webet", azaz rögzíti a szörfölései során felfedezett újdonságokat az ő naplója is az elsők közt volt, Robot Wisdom néven ismerte meg az első geek-generáció.
Az már kevésbé örvendetes, hogy Barger egy három évvel ezelőtti cikkben csapzott hajléktalan módjára, topis ingjében, burjánzó arcszőrzete előtt tart egy táblát a kezében: "a weblog szó kiötlése soha egy centet sem hozott a konyhára" (lásd a fotón, alant.) Az oldala mondjuk még él, úgy tűnik, a domain regisztrációját még fedezni tudja; igaz, ehhez korábban felhívást kellett közzétennie, annyira lecsúszott anyagilag.
De vissza a múltba: Peter Merholz alkotta meg a játékos we blog kifejezést, ebből már könnyedén született meg 1999 tavaszán a blogolni ige. Ugyancsak ez az az év, amikor a média először tesz említést a "web zsurnalisztáiról", és a ma már Google fennhatóság alá tartozó Pyra Labs is ekkor indította útjára a világ első és ingyenes blogszolgáltatóját, a Bloggert, ahol a mai napig bárki megnyithatja saját naplóját.
A Blogger leváltja az addig fennálló paradigmát, jön a csődület
És ez volt az - na meg a hasonló szolgáltatók megjelenése később, mint a Word Press és a LiveJournal -, ami gyökeresen átírta a blogolás arculatát: addig ugyanis csak olyanok tudták hallatni a hangjukat, akik tisztában voltak azzal, hogyan kell megcsinálni egy weboldalt, kronológiailag fordítva a lap tetejére elhelyezni a friss bejegyzéseket, vagyis minimum passzióból be kellett nyalni a HTML kódolást.
Az automatizált platformok megjelenése ajtót nyitott az amatőröknek is, lezárult egy éra, és jött egy fürgén fejlődő új, amiben az esély mindenkinek az ölébe hullott, hogy szabadjára eressze gondolatait. Ekkorra már a linkcsokrok is csak mellékes szerepet kaptak, a hozzájuk fűzött kommentárok a fejükre nőttek, és a webnapló már egyértelműen azt a személyt tükrözte vissza, aki vezette.
A számok magukért beszélnek: 1999-ben mindösszesen 23 létező blogot jegyeztek, ám a detonáció lélegzetelállító léptékben zúdott végig a hálón: 2000-re a becslések szerint már többezer blog nőtt ki a bitek labirintusaiból, három évvel később már 2,4 és 4,1 millió közötti számról beszélhetünk. A világ legnépszerűbb blogkeresője, a Technorati 2007 decemberében több, mint 112 millió blogot talált szerte a világon (ez Magyarország lakosságának tizenegyszerese).
Megremeg a hírgyártás
Míg a kezdeti blogok gyakori jellemzője volt, hogy afféle előszűrőként funkcionálnak a weblapok millióinak értéktelen vadhajtásokkal teli dzsungelében azzal, hogy csakis a világhálón megjelenő legelképesztőbb, legérdekesebb, vagy leghülyébb dolgokra hívják fel a figyelmet, a blogszaporulat épp azt okozta, amit eredetileg meggátolni akart: hirtelen ismét túl sok lett az információ.
Ez legkevésbé a média zászlóshajóinak tetszett: a személyes webnaplók mellett ugyanis megjelentek a politikával, gazdasággal, egyéb specifikus területekkel foglalkozó blogok, s a lapok, amik addig az igazság letéteményeseinek szerepében tetszelegtek, hirtelen nagyon is sérülékenynek kezdhették érezni magukat.
Félelmük nem volt megalapozatlan: a bloggerek szabadszájúságukból adódóan hajlamosak a száraz hangú hírportálok által közzétett híreket újraemészteni, és tartalmas gondolatokkal, felpaprikázva továbbköpni azokat, rámutatva addig nem megvilágított összefüggésekre. (Amelyik online hírlapnak megjött az esze, természetesen elindította saját blogjait.)
Karrierek és életek a blogolás oltárán
De a blogok másutt is gondot okoztak: 2002 februárjában például bekövetkezett az első precedens értékű botrány, amikor Heather Armstrongot, a Dooce blog íróját azért rúgták ki, mert elejtett egy olyan mondatot a munkahelyéről szóló egyik bejegyzésében, hogy "az ázsiai adatbázis-adminisztrátor kibaszottul idegesítő." Azóta a "dooced" kifejezés a blogolás miatti lapátra kerülések szinonimájává vált, többek pedig a jelenség áldozatává: körbejárta a világot például az a sztori is, amikor 2004-ben a Delta légitársaságtól tessékeltek el egy stewardesst, csak azért, mert online naplójában egyenruhában pózoló, kihívó fotókat tett közzé magáról.
Ismertek az olyan történetek is, amikor autokratikus berendezkedésű államok odáig mentek el, hogy félelemben tartsák a bloggereket: Kubában a rendőrség olyan szoftvereket telepít hotelekbe és internet-kávézókba, amik államellenes kulcsszavakra mozdulnak rá, Tunéziában a nemzeti bloggyűjtemény nem teszi közzé a hatalom nézeteivel ellentétes oldalak linkjeit, Kínában a közelgő olimpia miatt megerősítették az állami kontrollt az internethasználat felett, Észak Koreában meg csak egy belső hálózat létezik, információáramlás az országból kifelé-befelé aligha. Világhírűvé vált egy 22 éves egyiptomi diák esete is, akit tavaly négy évre bebörtönöztek, mert kritizálta Hosni Mubarak elnököt.
Enciklopédiát lehetne írni a blogolás, mint bitekbe ágyazott szócső hatásairól, de bővebb pórázra most nem eresztjük történetünket. A következő alkalommal viszont bemutatjuk a világ, illetőleg Magyarország általunk legérdekesebbnek tartott blogjait.
