Csak üdvözölni tudjuk a Lamantin Jazz Fesztivál szervezőinek döntést. Mármint azt, hogy egy év kihagyás után újra felállították a jazzsátrat Szombathely Fő terén, még ha csak két napra is. Hiába tartják ezt a stílust a vájtfülüek kiváltságának, nem illik hozzá a puccos környezet.
Inkább az egyszerű székek, sátorvégi sörcsap, szellőben szállingózó sátorponyvák világa ez. Még akkor is, ha a kánikulában (és a sátorban) csöpögött orrunkról a veríték. Itt megint jön a mindenmásodikemberismerős fíling, és a fellépőkkel is lehet koccintani a büfé előtt.
Hat óra előtt értünk a sátorhoz csütörtökön, és rögtön megbántuk, hogy nem jöttünk előbb. Egy, az improvizációs tábor hallgatóiból álló zenekar játszott, és a színvonal alapján a főműsorba is befértek volna. Némi gyakorlással ott lehetnek az improvizációs műfajok élvonalában. Együtt és egyenként is.
Aztán jött a Muddy Shoes, Fekete Jenő zenekara. Semmi meglepetés és semmi csalódás, voltak itt már ők. Rendesen odateszik amit kell, lejátsszák a blues nagy alakjainak számait és ennyi. Mint egy hagyományőrző csapat, akik viszik tovább a dolgokat. Persze, a közönség ünneplése nem maradt el, itt hálás a nagyérdemű, ritka dolog, hogy ez a műfaj ennyi ember ellőtt szólal meg.
A német Luca Sestak Duo bátor kezdeményezésnek tűnik. Egy zongorista és egy dobos, pörgős boogie voggie. Azért hiányzott a bsszusszólam, némi próbajellege volt így a dolognak. Virtuóz előadás volt, de van még hová fejlődni, főként a hangszerelés terén. Hangulatot azért csináltak.
Lurrie Bell's Chicago Blues Exploison. Az est sztárvendége, egyenesen Chicagóból. Lurrie Bell maga a chicagói blues, ott született, nevelkedett, tanult, zenélt és zenél. Klasszikus bluesalapokra és jellegzetes, a mi fülünknek talán túl éles gitárhangra épülő nyugodt előadásmód.
Az eleje nem is volt különösebben ütős, a zongorakísérettel olyan volt, mintha egy nívósabb jazzkocsmában ültünk volna. Aztán megszólalt a Hammond orgona, és máris más volt a dolog. Kevesen használják ma már a Hammondot, drága, ráadásul félaukisztikus, nehéz és kényes hangszer. De a hangját még nem sikerült lemásolni szintetizátorral.
És ettől kezdve lett igazi buli a koncert. Láthatóan tudatosan volt feléplítve, a második felében már a klasszikus bluesalapoktól is eltértek. Gyakorlat és tudás teszi a mestert, na.
Folytatás ma este, már jazz-szel.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
