A Budapest Bár koncertekben azt szeretem, hogy nem lehet vele mellényúlni (legalábbis nekem még nem sikerült). Legutóbb decemberben lett volna koncertjük Szombathelyen, amit betegség miatt lemondtak, így Groeningenbe kellett mennem, hogy lássam őket, ahol egy templomban léptek fel.
A felállás tegnap este - az állandó zenekar mellett - Behumi Dóra, Frenk, Keleti András, Mező Misi, Németh Juci és Szűcs Krisztiánnal volt. A sportház nem volt fullon, de nem hazudok azzal, ha azt mondom, hogy szinte megtelt. Csendesülős koncertnek indult, a büféknél azért páran lötyögtek, de a színpad előtt csak egy páros táncolt a koncert nagy részében (ők ezért kaptak is egy CD-t a zenekartól a végén).
A visszataps után már többen a színpad elé vonultak, volt ott Desperado, bubamarás Szilvafácska - ez utóbbi alatt már tényleg ment az "ereszd el a hajam", még fájós bokájú főszerkesztőnket is látni véltem önfeledten táncolni az első sorban.
A koncertről felesleges is lenne leírni, hogy ki milyen hangon énekelte ki melyik hangot és a hangosítás alatt melyik énekest és hangszert értettük tisztán, illetve melyiket nem, belefért. Németh Juci közösen és egyedül is megint egy izgága kislány és egy szexi nő szerepében tombolt a színpadon. Az Ördögtáncra szerintem mindenki emlékezni fog, aki ott volt.
Frenk megint tökéletesen tisztelgett a Tonight-tal David Bowie emléke előtt. De most tényleg ne menjünk bele az énekesenkénti elemzésbe, mert akkor kiderülne, hogy örökös Heaven Street Seven rajongóként erősen elfogult vagyok Szűcs Krisztián felé és bekezdéseken át dícsérném. Sőt, még az is kiderülne, hogy Mező Misit most hallottam először a zenakarral, annak ellenére, hogy 2014 óta tagja a Budapest Bárnak.
Mező Misi egyébként hozza azt a vonalat (Gipsy Kings, Desperado, Bordal), ami nekem kicsit idegen még a Budapest Bár nótás világától. Sőt, a Nem tehettem róla feldolgozás alatt kicsit magnás érzésem is volt, de amúgy jó volt, tetszett, nem lógott ki a sorból.
A koncerten a mindentvivő kedvencem a Húszezer éjszakás kaland volt - nekem itt ért a csúcsra az egész budapesti nótakaland a sportházban. Ezért zárszóként hallgassák meg Önök is e remek dalt:
