A nyolcvanas években, gimnazistaként zavartak a szövegcentrikus, minimál dalai. Ha megjelent a képernyőn, átkapcsoltam - még gitározni se tud, legyintettem rá. Depeche Mode-ot akartam, meg U2-t, fütyültem én Cseh Tamásra. Aztán 20 évesen, Kapolcson egy éjszaka, egy füstös kis kocsmában minden megváltozott.
Nem tudom már, hogyan keveredtünk oda, hétköznap volt, nem hömpölyögtek fesztiválozó tömegek az utcákon, mint pár évvel később, nyár volt, letudott vizsgaidőszak után sátraztunk Kapolcson az iskolaudvaron, gyógynövényes kert közepén.
Éjszaka egy füstös kapolcsi kocsmában kötöttünk ki, már minden zárva volt. Ott ült egy tízfős társaság közepén, egy bárzongoránál Cseh Tamás. Csatlakoztunk, nem mondták hogy nem lehet, bementünk hát. Már nem tudom, hogy is volt, csak azt, hogy valaki (mintha ő lett volna) zongorázni kezdett. Cigivel a kézben, spontán, ami épp eszébe jutott, azt énekelte. A többiek, akik tudták a dalokat, fújták vele. Órákon át improvizált, hajnalig jöttek-mentek a fröccsök, a füst is egyre nőtt, de senkinek sem akaródzott visszamenni a sátrába. Maradtunk.
Húsz évesen nem tudtam hova tenni ezt az egészet, annyira szokatlan volt, annyira a hatása alá kerültem. Egy évem ment rá, hogy végig hallgassam, újra és újra az összes Cseh Tamás dalt, sorra szereztem be a lemezeket. Fontos lett nekem a kilencvenes évek közepén minden szava, Cseh Tamásnak és Bereményinek.
Élőben még egyszer-kétszer láttam, megszerettem színpadi jelenlétét is, de ezt az éjszakát egyetlen koncert sem tudta felülmúlni. Interjút, lett volna rá lehetőségem, nem mertem készíteni vele, nem akartam közhelyes kérdésekkel elrontani az emlékem. Ma már egy kicsit bánom...
Pais-H Szilvia
Több mint ezerkétszáz dalnak volt a szerzője
Ha valaki meg akarja érteni a rendszerváltozás előtti Magyarországot, akkor végig kell hallgatnia a Cseh Tamás-dalokat.
Az 1943. január 22-én született művész megszólalásának módja és dalainak témái miatt minden albuma fontos valamiért, hiszen mindig az aktuális korszakot énekelte. Csak állt egy gitárral a színpadon és mesélte Magyarországot, a szerelmet és a bánatot a maga szívfacsaró módján. 1943. január 22-én született Budapesten. Pályáját általános iskolai rajztanárként kezdte, és a tanítás mellett adta elő Bereményi Gézával közösen szerzett dalait.
Több mint ezerkétszáz dalnak volt a szerzője, amelyek mindennapi élethelyzetekről, vágyakról szólnak. 17 albuma jelent meg, A „Mélyrepülés” 1988-ban megkapta „Az év lemeze” díjat.Tagja volt a Gyurkó László által alapított Huszonötödik Színháznak, majd a Katona József és a Bárka Színház társulatának. „Első indiánként”, barátaival a Bakonyban létrehozta a mai napig működő magyar indiántábort. Indiánnaplónak indult "Hadiösvény" című regényét, csak harminc év után adták ki. Szerepelt Jancsó Miklós, Grünwalsky Ferenc, Gothár Péter és Tímár Péter filmjeiben. A Liszt-, és Kossuth-dijas előadóművész, Bakonybél község díszpolgára, hatvanhat évesen, súlyos betegségben, öt esztendeje hunyt el.
Feiszt György
