A Bang Goes The Theory azzal vált a BBC egyik legnépszerűbb tudományos tévéműsorává, hogy nem száraz híreket közöl új kutatási eredményekről, hanem gyakorlatba ültet át mindenféle közkeletű elméleteket - például sütöttek már tojást papírban, vagy ami még látványosabb, döntöttek le téglafalat nyomáskülönbséggel működő ágyúval -, most a zaccmeghajtású jármű tesztelése került napirendre.
Ezzel a káprázattal azonban nagyon meggyűlt a bajuk, még akkor is, ha a Car-puccinonak elkeresztelt autót végig hangosan éltették az egyik kisvárosban, amint keresztülhajtott: a Londonból indult mintegy 400 kilométeres út alatt többször megmakacsolta magát, volt, hogy a műsorvezető Jem Stansfieldnek két órán át kellett rostokolnia az út szélén Birmingham mellett, mialatt technikusaik kipucolták a motort. "Hát nem a legmegbízhatóbb módja a közlekedésnek, de ezt eddig is tudtuk" - vágta ki magát a nagyszájú showman, aki egyben fejlesztőmérnöknek sem kutya (részt vett a kocsi összerakásában is). Közben kamionok tülköltek és emberek éljeneztek, amikor meglátták a lerohadt alternatív szuperjárgányt.
A második világháború alatt Skandináviában már működtek biomassza meghajtású kocsik
A Bang Ghoes The Theory stábjának vállalása persze eleve magában hordozta a kudarc esélyét, hiszen a jármű érdekessége, hogy semmi mást nem töltöttek bele, mint 11 ezer csészényi presszókávénak megfelelő használt kávézaccot, ennyivel kellett eljutnia Londonból Manchesterig. 100 kilométerenként persze után kellett tölteni újabb adag kávémaradvánnyal. Maga az autó fénykorában egy 1988-as VW Scirocco volt, és az eBayen vásárolták 400 angol fontért. Átalakítását követően a működési elv a következőkben merült ki, és ha belegondolunk, nem is túl bonyolult: a csomagtartóban speciális kemencével égetik el a zaccot, ami így gyúlékony gőzöket kibocsátva lesz a robbanómotor szolgálatára - benzin helyett. És hogy miért erre esett a választásuk? Mert a második világháborús német olajembargó alatt már üzemeltek ilyen autók, csak azok még fával, a kávézacc kalóriaértéke viszont a fáénáél is magasabb, forróbban ég el nála, és kevesebb hamu marad utána.
A kocsi azonban egyszer csak megadta magát. "Sajnos olyan időpontot választottunk, amikor a brit autópálya úgy döntött, hogy aznap bedugul. Egy ilyen motorral a dugóban ülni nem a világ legokosabb dolga" - mondta Dermot Caufield, a show szerkesztője, utalva arra, hogy az egy helyben állás nagyon megviselte a technológiát, ami az úton 90-110 kilométeres sebességen egyéb iránt kezesbárányként viselkedik. "Elvonási tüneteink lesznek, amikor ismét beülünk normál autóinkba" - tette még hozzá.
Végül sikerült helyrerakni amit kellett, így a fantasztikusfilmekbe illő utazás fináléjában érzelmek zivatara zúdult rájuk, taxisofőrök nyomták dudáikat, emberek integettek és kiáltoztak a járgányt látva, ami valahol kísértetiesen emlékeztet a Vissza a jövőbe átalakított DeLoreanjára, a csomagtartójából ágaskodó gigantikus hengereivel és a tetőig kúszó fémcsövekkel.
"Ilyet még senki nem próbált ki eddig, és ez az egész nem is a megbízhatóságról szólt. Hanem az energiáról, és arról, hogy az emberek gondolkodjanak el rajta, hogy ilyet is lehet" - mondta Jem, aki május harmadikára ígéri a furcsa turné adásba kerülését a BBC One-on.
