Hétvégén a magyar fővárosban az egy négyzetméterre átlagosan eső szellemi lángelmenyalábok magasabbra csaptak, mint bármikor máskor az évben. Megrendezték ugyanis az idei Brain Bar Budapestet, ahol a jövőről szenvedélyesen gondolkodó, a világ minden részéről érkező szakemberek csatornázták ki elképzeléseiket rogyásig tömött széksorok előtt és csaptak össze vitákban két napon át.
Kreativitás, mesterséges intelligencia, robotkorszak, a következő évek városai, trendforradalmak, smart-mindenség: dupla presszókkal sem volt könnyű lépést tartani az egymást feszes, tizenöt-húsz perces váltásban követő elmeviharokkal, amik a színpadokról ömlöttek az érdeklődőkre ezen a hétvégén. Cserébe burjánzó zöld növényzettel és nassolnivaló répával meg uborkával pakolták tele a programsornak helyet adó Akváriumot - az egykori Gödör Klubot -, hogy legyen, ami ellenpontozza a sziklakemény geek tartalmat. Amik között volt, ami nem mondott újat, de volt, ami (illetve aki) igen.
Megtudtuk például, tudja meg így Ön is, hogy
Az okosító hétvége sztárja a bajszos úr az űrből
A Brain Bar Budapest belépős buli volt, éppen ezért különösen érdekes, hogy a legkülönlegesebb és legérdekesebb előadást kivételesen bárki ingyen megnézhette. Máshol is tartották, a jó időben mindig turisták által körberajzott Szent István téren, a Bazilika tövében. Aki pedig rámarkolt a mikrofonra, az Chris Hadfield volt, a már messziről is barátságos kanadai űrhajós, aki a minden korosztály számára szuperszórakoztató YouTube-videóival vált ismertté. Főleg azokkal, amiket a súlytalanság állapotában készített a Nemzetközi Űrállomáson, ahol háromszor is járt. (Bónusz vicces tény: a fia magyar lányt vett feleségül, tisztában is volt vele, hogy a Nap a Duna melyik oldalán fog felkelni.)
Hadfield előadása és annak módja annyira lehengerlő volt elejétől a végéig, hogy mostantól képletesen átadjuk neki a szót, és mindenféle kommentár nélkül egyszerűen csak leírjuk, amit mondott, hogy aki nem volt ott, az is kapjon ízelítőt a bajszos zseniális meséléséből.
A Nagy Napról
"Egy asztronauta számára az a nap, ami a legfontosabb, amire egész életében készült, amikor minden összejön, az az a nap, amikor elhagyja a Földet. De egyúttal a hatalmas rizikó napja is, ilyen tekintetben a házassághoz hasonlítható."
"Szóval felébredsz azon a napon, felépítik a masszív védőruházatot a tested köré, egy kiskocsi pedig az indítóállomáshoz visz, ahol egy űrhajó csak arra vár, hogy kihajítson téged a bolygó atmoszférájából. És ahogy kifordultok a kis utcába, előrehajolsz, hogy minél előbb lásd az űrhajót, pont úgy, mint egy kisgyerek. Miközben azt látod, hogy mindenki más éppen eltávolodik tőle, hiszen mégiscsak egy kétmillió tonnás bombára fogsz felülni."
A kockázatról
"Veszélyes dolog az űrhajózás. Akkor még nem tudtuk, de ma már vissza tudjuk követni, hogy az első kilövésem alkalmával mennyi esélye lett volna egy tragédiának. Az Atlantis Űrrepülőgép 1995-ös indításakor az első kilenc másodpercben bekövetkező elhalálozás esélye egy a 38-hoz volt. Ha az Air Canada légitársaság ilyen lezuhanási rátával indítaná el a gépeit, akkor naponta tizenhat repülőjük veszne oda."
A kilövésről
(Elindítja a tévéfelvételt az első kilövéséről, ami irtózatosan félelmetes, fülsüketítő robajjal teríti be a Szent István teret.) "Kifejezni is nehéz, milyen erő dolgozik azokban a gyorsítórakétákban. 45 másodperc alatt már a hangsebesség határán túli sebességgel röpít. Nyolcvanmillió lóerő munkál benne. Egy Jaguár 500 lóerővel bír, értik, ugye? Hogy pályára állítson, nyolc kilométer per másodperc sebességgel tol előre, végül 48 kilométerre a Földtől, a hangsebesség hatszorosának elérése után a rakéták leválnak, hogy az óceánba zuhanjanak, és hirtelen a brutális rázkódást halálosan sima haladás cseréli fel, plusz az érzés, hogy iszonyatosan nehéznek érzed magad, úgy, mintha betont öntenének a mellkasodra, amíg lélegezni is alig tudsz. De tulajdonképpen egy király utazás, melegen javaslom mindenkinek!"
Arról, hogyan dolgoznak együtt egyébként ősi ellenségek, mint az USA és Oroszország
"Tizenöt különböző náció, ami a Föld felszínén rivalizál egymással, felismerte, hogy vannak célok, amik értelmet adnak az életnek, és amikért össze érdemes fogni. A Nemzetközi Űrállomás tagadhatatlanul az eszünkbe vési, hogy mire vagyunk képesek mi, az emberi faj, amikor jól csináljuk a dolgokat."
Az űrbéli napfelkeltéről
"Tizenhatszor kerülöd meg a Földet egy nap. Szóval a lassú naplemente, amit odahaza megszoktunk, ennyiszer következik be. Ahogy a napfelkelte is. Először a Föld sötét felén vagy, a horizonton ott dereng ez a lilás-ködös fényaura, ami egyszercsak elkezd több színben játszani, mintha valaki folyékony szivárványt öntött volna rá, és alig pár másodpercen belül a Nap szinte kirobban a vonal mögül, olyan perzselő meleggel, hogy el sem hinnéd. 150 kilométerre vagy tőle, de semmi nincs köztetek, csak egy szál üveg."
Az űr csodálatos kegyetlenségéről és Sandra Bullockról
"Az űrben elképesztő dolog lenni. De az űr kegyetlen. (Kollégájáról, Chris Cassidyről mutat egy felvételt, amikor az űrsétára ment, hogy megjavítson valamit.) Chris válla felett, ahova a nap süt, 150 Celsius fok tombol. Ruhájának az a része, ami árnyékban van, mínusz 140 fokban is van. Ez azért lehetséges, mert semmi nem mozgatja meg a hőmérsékletet. Plusz az űrruha olyan kemény, mint egy röplabda, már a kezet megmozdítani is iszonyatosan melós. Amikor leveted a ruhát, gyakran konkrétan véresen jössz ki belőle, mert valahol biztosan lehorzsolódtál. Amikor Sandra Bullock tért vissza az űrsétájáról a Gravity című filmben, a haja rendben, csittifitti - na, ez nem ilyen. Viszont az leírhatatlanul drámai, amikor kint vagy a hajó mellett a súlyos uniformisban, ahogyan az egész, hétmilliárdos népességű bolygótól és annak komplett történelmétől egyetlen dolog választ el, a saját kezed, amivel markolod az űrállomás valamelyik kiálló alkatrészét."
A kudarc létfontosságáról
(Miután Elon Musk, az űrutazás forradalmasítására gyúró amerikai üzletember rakétája sikerrel landolt egy drónhajón, és ezt Hadfield bemutatta videón) "Muszáj arra bátorítani magad, hogy kudarcot vallj. Sőt, a legjobb, ha nagyot buksz valamiben, mert abból tanulsz a legnagyobbat. A korai siker szörnyű tanár: csak rossz berögződéseket tanulsz, vagy leginkább semmit. Fel kell készülnünk arra, hogy belesülünk valamibe, mert ez az út az végső eredményességhez."
Hát, ha most lennék kilenc éves, máris írnám a szerelmes levelet a NASA-nak.
