Joska menni Ámerika, és akarni maradni ott – ez eddig rendben. Sok Jóska ment Ámerika meg sok Maris – nem beszélve a Gáborokról. Csupó Gábor, az Immigrants rendezője, a Simpson család és a Fecsegő Tipegők kitalálója is menni Ámerika. Jugoszláviából kúszott át egy négykilométeres alagúton, Ausztriában ért ki, aztán irány Hollywood!
Nem könnyű...
Biztos nem volt neki könnyű... Teljesen át tudom érezni a helyzetét! Mert nekem sem volt könnyű átvészelni azt a bő egy órát, míg Joska (aki a hírek szerint legalább részben maga a rendező) megpróbált beilleszkedni az amerikaiak közé, amíg kalandmentesen eljutott sehonnan sehová. Bizony nem volt könnyű. Sőt, kifejezetten nehéz volt. És nem csak nekem, ezt bizonyítja, hogy a vígjátéknak szánt műremek egyetlen poénján sem hahotáztak a körülöttem ülők. Illetve egyszer hallottam valakit nevetni! Amikor kiértünk a mozi elé, az egyik srác élesen felkacagott:
Gyerekek, ez de szar volt
!
Az állítólagos gegparádé első problematikus pontja (tudniillik, hogy miért nincs se füle, se farka a történetnek, se felütés, se lezárás?!) kis utánajárással érthetővé válik. Ez a... khmm... vígjáték... ugyanis nem egészestés mozinak készült, hanem tulajdonképpen a Simpson családhoz hasonló röpke epizódokból monyákolták össze ilyen. Úgy talán jók is voltak az etüdkék, ki tudja. De így, hogy egymás mellé rakták őket, cakk-cakk, és a figurák azonosságán kívül nincs kapcsolat a részek között – hát így nem jók. Nagyon nem. A kedves néző kapkodhatja a fejét, nézegethet ide-oda, hogy akkor most hol is van? Meg mi is van? És persze miért?!
Se vicc, se cselekmény, se eredetiség
Javíthatna ezen a (nem)élményen a vicces, leleményes szöveg – de nem teszi. Mert nem vicces és nem is leleményes a duma. Elképesztően erőltetett, többségükben a nemiségre kihegyezett poénok sorakoznak egymás után. Jó helyen jó hely a közhely – itt nem volt az. Pedig akadt belőle bőven. A szövegben, a cselekményben… Árulkodó lehet, hogy a film valószínűleg legnagyobb gegje az, amikor a strandon a kevertvérű, mulatt bikinis bombanőtől megkérdezi a mi Joskánk, netán magyar is van-e benne, s miután a hölgyemény azt válaszolja, hogy az pont nincs, akkor ez a reakciója:
És szeretnéd, ha ma este lenne benned?
Ha-ha. Mekkorát nevettünk megint...Ez a film elvileg arról szól, mennyire nehéz érvényesülni túl az Óperencián, az álmok országában, ahol minden sarkon ül egy cilinderes Joe bácsi egy zsáknyi dolláron, és kajánul mutogat. A téma lerágott csont, de beül az ember megnézni egy ilyet, hátha... Aztán megbánja. Mert csak azt tudja meg, amit már eddig is megtudhatott több más opuszból, elbeszélésből: hogy munkát találni illegális bevándorlóként bizony nehéz, hogy a feketén güriző emigránsok bérének nagy részét elsikkasztják, mivel jogi státusz híján nem nagyon ugrálhatnak ellene, hogy a gazdag magyar a szegény magyart már csak vérségi alapon is felkarolja odakint, hogy ott mindenki a sztárok bűvöletében él (pláne Hollywoodban, ahol a történet játszódik), hogy egymás hegyén-hátán laknak bérlemény-putrikban a kínaiak, indiaiak, mexikóiak, csóró magyarok, oroszok, és hogy tulajdonképpen minden csak a szerencsén múlik.
Olyasmi ez, mint a Vasfüggönyös sztori a Skodával, aminek a csomagtartóját akarja belülről látni az osztrák határőr - és a kocsi hátuljára mutogat, mert a fejlett nyugaton nemigen láttak még farmotoros járművet. Ezt is, azt is megírták már ezerszer. Elsőre jót nevettünk. Másodikra unjuk. Ezredikre meg... Ráadásul hozzájön még egy elnagyolt, sablonos kép a magyar, az orosz és az amerikai emberekről - amúgy általában, persze. Megtudhatjuk, hogy a magyar kényes és lusta elvember, az orosz bivalyerős, hatalmas szívű vodkatartály, az amerikai meg hülye sznob, homokos és semmirevaló. Ennyi. Tényleg csak ennyi lenne?!
A negatív karakterek a legszimpatikusabbak
Nincs tehát történet, nincs fordulatos cselekmény. Mi menthet még meg egy rajzfilmet? Bizony! A figurák!!! Azt nyilatkozta Csupó Gábor:
Lehet, hogy egy show gyönyörűen van animálva és rendezve, de ha az egész egy nagy baromság, vagy ha nem jó a sztori, akkor senkit nem érdekel a műsor. Viszont ha jól van megírva és van mondanivalója, akkor az animáció lehet egészen egyszerű is.
(Mint például a South Park és a Simpsons.)Hát, az mindenesetre biztos, hogy az egyszerűséghez tartotta magát. Az Immigrants Joskáját, Vladislavját, Anjáját és a többi szereplőt egyszerű vonalvezetéssel gnómra, elnagyoltra rajzolták. Rondák. Talán még a filmben a tömeget képviselő Pamela Anderson (műtét utáni és még műtét előtti) kebelcsodáit hordó cicababákra is lehet ezt mondani. A figuráknak alig van mimikájuk, egyéniségük semmi, nem szeretnivalók, jellegtelenek, gyermetegek. A legjobban kimunkált és legszimpatikusabb még talán Gréta, a halálfejű, nimfomán házisárkány – pedig nagyon is negatív szereplő.
Tehát ők sem mentik meg a filmet. Mi lehet még úszóöv a fuldoklónak, ha a fuldokló egy rajzfilm? A zene! Nos, a kilencvenes évek nagy diszkó slágereit válogatták össze. Amiket mindenki ismer, amiktől mindenki kicsit otthonosabban érzi magát. Szükség is volt erre, mitagadás...
Hibázni, persze, szabad. Na de ekkorát?!
Csupó Gábor élete és munkássága előtt le a kalappal! De mindenki hibázhat. Mondjuk, ekkorát talán mégsem kéne... Pláne nemzetközi kooprodukciós rajzfilmben. Olyan rossz a helyzet, hogy még a celebek sem segíthetnek rajta. Pedig jutott belőlük magyar és küldföldi is bőven
az eddig soha nem látott legnagyobb magyar sztárparádé
-ként hirdetett filmbe. Ott kornyadozott Stallone, Ch. Aguilera, M. Douglas meg fajtársaik, és volt valami köze az Immigrants-hez Fárbry Sándornak, Oroszlán Szonjának, Hernádi Juditnak, Szabó Győzőnek, még a szombathelyi születésű Hujber Ferinek is (aki a magyarul már alig beszélő Joska - jessssz! – magyarhangja) és további neveknek, amiket gondosan fel is soroltak a plakáton.
De még ez is kevés. Az mégsem járja, hogy egy vígjáték ahelyett, hogy hasizomlázat okozna, elképesztő érdektelenségével és fárasztóságával a nézőben azt a kényelmetlen érzést éleszti fel, hogy menni kéne, de mégicsak kínos film közben csakúgy kisétálni a moziból. Van, akinek álmaiban Amerika integet vissza, ahogy azt a stáblista alá kevert régi sláger tartja - én sokkal szerényebb vagyok. Csak egy jó filmről álmodozom. Hogy elfelejtsem végre ezt. Ami egyszerűen rémálom volt...
Az
Immigrants - Joska menni Amerika
november 5-ig fut az Agora-Savaria Filmszínház óriásvásznán. Tessék megnézni, aztán megírni szépen itt a fórumon, hogy valóban olyan rossz a film, vagy csak a recenzens kelt fel ballábbal.
