Felesleges volt a szervezők aggódása, attól tartottak, hogy nem lesz komoly érdeklődés az általuk csak alternatív programként emlegetett sorozatra 
The Doors koncert a Savaria moziban 2013. February 18. 13:13 . Alternatív, mert nem játékfilmekről van szó, mert jó 40 évvel ezelőtti eseményeket elevenít fel, és mert ma már rétegzenének számít, amiről ezek a filmek szólnak.
Csak a koncert
A The Doors zenekar alig néhány évig létezett, tulajdonképpen már egy évvel Jim Morrison 1971-es halála előtt megszűnt, még ha voltak is későbbi próbálkozások. De a közönségen végignézve nem csak a korosabb korosztály volt jelen, igaz, ők voltak többségben, de láttunk huszonéveseket is.
A zenekar által közvetített életérzés, szubkultúra máig is létezik, nem mesterséges termék, mint a mainstream popzene. Ereje, varázsa van, és ez nagyon átjött a filmen, ami az együttes 1968-as hollywoodi koncertjén készült, persze, azóta digitalizálták, feljavították.
Semmi sallang, csak a koncert. Néhány közönségkép, talán itt hiányoltunk valamit, nem éreztük a hatvanas évek végének hangulatát. Persze, tudomásul kell venni, hogy a korabeli felvételnek a koncert megörökítése volt a célja.
Elementáris eksztázis
Azért voltak érdekes dolgok. Egyrészt az, hogy milyen egyszerű volt a színpadkép, hogy a zenészek mögött hatalmas hangfalak voltak, valószínűleg csak innen szóltak a hangszerek, közben a gitáros állítgatta is a hangerőt. Hogy a keverős végig a dobdobogó mellett állt, és ott tekergette a potmétereket. Hogy a színpadot sötétzöld szőnyeg borította, és alig voltak vezetékek.
De itt nem is a technika volt a lényeg. Ez nem egy koncert, hanem egy szeánsz volt. Morrison karizmája vitte az egészet, és persze, a lengyel származású billentyűs, Manzarek, aki a korai blues és jazz elemeit ötvözte úgy, hogy elementáris eksztázisba torkollt a hangorkán.
Mert a Doors-szeánszon az eksztázis volt a lényeg, ami itt még természetesen, önmagából eredendően érkezett meg. Jim úgy merült transzba, mint egy indián varázsló, úgy táncolta körül a mikrofonállványt, mint sámán a tüzet.
A korszak igazi művészete
Azért, persze, tudatunkban ott motoszkált a tény, hogy a filmen 24 éves Morrison három évvel később meghalt. És, hogy mennyi minden maradhatott benne művészetéből. Mert ez az volt, a beat és a kezdődő rockkorszak igazi művészete, amit még nem torzított el semmi.
Úgyhogy, csak ajánlani tudjuk a filmet mindenkinek, aki fogékony az alternatív kultúrák iránt. Mi pedig már készülünk a Savaria mozi Rock legendák sorozatának következő fejezetére, ami nem más lesz, mint Jimi Hendrix woodstocki koncertjéről készült film. Igazi csemege, március 19-én este hatkor a Savaria moziban.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
