Az van, hogy a Magyar Telekom nagyot gondolt, és kommunikációs szakemberek, illetve közéleti személyek - ahogy írják: nyelvészek, tudósok, újságírók, protokollszakértők, bloggerek, színészek - segítségével elkészítette az e-Etikettet, a digitális együttélés nagy-nagy szabálykönyvét. Az információs hipersztráda jellegéből adódóan adta magát a kérdés is: ez most komoly? Tudatában annak, hogy amúgy különösen kockázatos ilyen médiazivataros időkben, amikor totalitárius pártállamot idéző módszerekkel akarják kussoltatni a magyar sajtót, effajta sajtóközleményeket közzétenni, rátelepedtünk az oldalra, hogy megnézzük, mi fán terem ez a kicsi rigó.
Nem számítottunk rá, hogy annyira kellemes meglepetés ér itt majd minket, hogy az még a magenta színvilágot is feledteti. Az oldalról először is kiderül, hogy a német testvérvállalat állított össze először ilyen ajánlásgyűjteményt, ami összeszedte, hogy mire kell ügyelnünk, ha e-mailt vagy SMS-t küldünk, belépünk egy blog kommentszekciójába vagy egy chatszobába, ésatöbbi. A dokumentum magyar megfelelője 92 darab, a legújabb kor eszközeihez kapcsolódó tömör ajánlást rakott össze.
Az internet a demokrácia része. A demokrácia pedig felelősséggel jár - adja meg az alaphangot az első pont az Internethasználat szekcióban. A folytatásban olyan javaslatok következnek, melyek egy gyakorlott webjunkie előtt akár nevetségesen evidensek is lehetnek, mégsem haszontalanok, hiszen friss és zsenge zöldfülűek mindig akadnak, valószínűleg ezen a karácsonyon is sokezer nagymami fog internetes kapcsolattal ellátott laptopot kapni ajándékba.
A szomszéd wifije sosem zöldebb?
Olvashatjuk például, hogy bármilyen oldalra is lépünk be, ne felejtsünk el kilépni onnan, takarítsunk magunk után (ugye, hogy néha elfelejtjük? E sorok írója is épp a minap fedezte fel az egyik frekventált telefonüzletben, hogy valaki bejelentkezve maradt a Facebookján a tapogatható teszttelefonok egyikén). "Publikus helyeken használd óvatosan a webkamerát, ne okozz másoknak kellemetlenséget!" - szól a soron következő ajánlások egyike, aztán olvashatunk még forrásfelhasználásról, barátaink címéről érkező spamekről, továbbá arról, hogy nem illik a szomszéd wifijére rátelepedni (ez ellen tudnánk azért érvelni, aki hülye haljon meg-alapon, de hát ilyet meg nem mondunk, ugye).
Az e-mailezésről is külön blokk szól, és csak egyetértően tudunk bólintani az olyan jótanácsok láttán, hogy "Több megabyte-os anyagokat csatolmányként ne küldj, inkább töltsd fel Ftp-re, és a linket továbbítsdl!", vagy hogy "Mindig legyen tárgya az e-mail-ednek, és az tényleg foglalja össze a témát". Kár, hogy pont az maradt ki a szabályok közül, hogy ne küldj tovább aki-nem-küldte-tovább-meghalt típusú leveleket, mert az ilyen mértékű babona nem áll meg a digitális világban, és heveny ostobaságra vall.
A mobilozás stílusa is maga az ember
Az egyik leggyakrabban használt eszköz a mobiltelefon, szinte természetes, hogy erről szól a legkiterjedtebb fejezet. Ravaszul van megfogalmazva a legtahóbbaknak, hogy "A néma és tárgyalás üzemmódokat nem véletlenül találták ki, használd őket!", és helyénvaló az a paragrafus is, hogy "Minden hívás kezdeményezésekor tisztázzuk a legelején, hogy alkalmas-e az időpont a beszélgetésre!" Szó esik még a visszahívásokról, a szám titkosításáról, a nyomót hagyó SMS-ekről, és hogy nem mindegy, mit tárolunk a mobilunkon.
Nagyjából ülnek a javaslatok, bár a "Légy toleráns mások mobilhasználati szokásaival szemben, még ha ez néha nehezedre is esik!" eléggé bajosan tartható akkor, amikor egy nárcisztikus kamasz a legújabb béna VIVA-slágert ordíttatja a telefonjáról.
Nem csak magunkért vagyunk felelősek
"Nem csak azért vagy felelős, amit magadról írsz, hanem azért is, amit másokról megtudsz" - így az egyik ajánlás az utolsó, social media címet kapott szekcióban, itt is mindent összefoglalnak, amit iWiW, Facebook, Twitter, és egyéb közösségi oldalak vonatkozásában tudni érdemes, és nem is nagyon találunk fogást rajta. Annyira nem, hogy így a végére még egyszer be is dobjuk a linket az oldalhoz, legyen mivel nyitni a család legújabb internetezőjénél. Nehogy csupa nagybetűvel írja meg élete első e-mailjét, és küldje körbe mindenkinek forwardolva.
