Pontosan egy éve, 2025 márciusában, 63 éves korában hunyt el Komondi Gábor, a Nyugat.hu újságírója, Rezeda blogunk szerzője, a Falco és a kosárlabda nagy szerelmese. Súlyos betegség után, pár hónap alatt hagyott itt bennünket.
Gábor meghatározó alakja volt a szombathelyi újságírásnak, publikációi révén – amelyek a Rezeda blogon és a Huppa című oldalon is megjelentek - országos hírnévre is szert tett. Dolgozott a Vas Népe című megyei napilapnál, a munkatársa, majd főszerkesztője volt a szombathelyi városi televíziónak, dolgozott a Nyugat Rádiónak, az utóbbi években pedig lapunk, a Nyugat.hu állandó munkatársa, szerkesztője, sporttudósítója volt.
Ő maga így írt
Azt hihetnénk, hogy az újságot az újságíró írja, holott maga az élet
2022.
December
03.
18:21
nyugat.hu-s munkájáról:
Szerkesztőként az a feladatom, és az okoz örömet – ami az olvasónak is jó –, hogy friss, ropogós, érdekes híreket, jó írásokat és nagyszerű podcasteket teszek, tehetek fel a Nyugat.hu-ra.
A hír szent, a vélemény szabad. Olyan alaptétel ez, amit minden újságnak be kell tartania, s mi itt, a Nyugat.hu-nál erre törekszünk, ami egyáltalán nem egyszerű, mert ma már a világunk is sokszor annyira abszurd, hogy az is képtelenségnek tűnik, ami amúgy igaz.
Tények és hazugságok tengeréből kell olykor kihüvelyezni a történteket, de sokszor az, akinek amúgy ez a kötelessége volna, elhallgatja a tényeket, az igazságot sokszor még kiperelni is nehéz.
De ez az újságíró baja... az öröme viszont az, hogy a lapot szerkesztve azt is látja, hol, mennyien olvassák. S egyrészt örül annak, hogy Indonéziában is figyelik a cikkeit, ott is olvassák, másfelől viszont elgondolkodik azon, hogy az USA-ban egy adott pillanatban miért olvassák többen, mint mondjuk Celldömölkön. Ebből is látszik, hányféle igénynek kell megfelelni, de ezért is szép ez az egész.
A kollégák pedig így búcsúztak anno tőle:
Józing Antal, újságíró:Gábor nemcsak újságírónak, de írónak is kitűnő volt. Miközben üzenetet közölt, mesterien bánt a nyelvvel is, amiért titokban irigyeltük. Az igazságot gyakran játékba csomagolta, de ennek a játéknak mindig mélysége volt.
Pusztai Krisztina, újságíró:Mindig vártam, hogy Komondi kolléga havonkénti interjúja 
„Ha nem dolgozhatnék, nem is élnék” – mondja „Pista pincér”, aki hatvanöt éve van a szakmában 2024. June 10. 19:57 megjelenjen a Nyugat.hu-n, amit a szerkesztés mellett készített. De még ennél is jobban szerettem, amikor eseményekről tudósított. Az utóbbi egy-két évben sajnos már egyre ritkábban történt ilyen.
Élmény volt olvasni, ahogy „Pista pincér” meglepetésbulijáról, 
„Pista pincér” 80 – meglepetésbuli és örökös főpincéri cím 2024. December 01. 14:38 Zsoldos Báró Zoltán születésnapi koncertjéről 
Szombathely és blues-zenész fia végleg egymásra talált 2023. September 22. 06:29 , egy puskaporos hangulatú Haladás egyeztetésről Egy dolog teljesen biztos: lesz Haladás – akármilyen kacifántos módon, de lesz 2024. June 25. 21:33 , vagy éppen a sportház nyitásának hatvanadik évfordulójáról 
Hatvanéves a szombathelyi Agora MSH – született: „Sportpalota” 2023. October 01. 06:45 írt. Olyan könnyed, izzadságszagtól mentes stílusban, amit tanítani kellene, de nem lehet. Ez az övé volt.
És nagybetűs kolléga is volt. Amikor a szerkesztésnél váltott, mindig minimum fél órával hamarabb ült a géphez: "Na, menj Krisztikém, már vagyok! Foglalkozz a gyerekkel, átveszem" - írta. Köszönöm, Rezikém!
Roznár Gyöngyi, főszerkesztő:Ez a kedvenc képem rólad, Gábor. Támogatásgyűjtő kampányunkhoz fotóztuk a szerkesztőség tagjait – éppen fájt a lábad, bicegtél, másztad a lépcsőket, de nyilvánvaló volt: neked ott kell lenned. És hiába állsz a kép szélén, látszik, stabil alapunk vagy te nekünk! És most kicsit meginogtunk.
Gáborral a '90-es években dolgoztam először együtt egy Vas megyei hetilapnál. Ő volt a főszerkesztő, én külsős újságíró. Nem tartott sokáig, tapasztalatszerzésnek jó volt, Gábor erősen kritikus, humorral átszőtt stílusa később sem kopott meg. Aztán másfelé sodródtunk, de tartottuk a kapcsolatot, örültem, amikor pár éve csatlakozott a Nyugat.hu csapatához. Nemcsak kolléga volt hanem barát is, akitől nehéz szívvel búcsúzom.
Így írta le életét Gábor blogjában
1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.
Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.
A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.
És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.
El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.
Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.
Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.
Csak azt nem tudom, hol.
