Örömteli, hogy sok várakozó honfitársunk az elmúlt napon megkaphatta az általa választott típusú védőoltást. Ez jó, mert a múlt szombati terasznyitást követően az asztaltársaságok tagjai között is több lesz az oltott.
Jó, mert az egyetemre, vizsgaidőszakra visszaigyekvők is kisebb eséllyel fertőzik meg egymást. Jó azért is, mert a fiatalok is kisebb eséllyel viszik haza idős, veszélyeztetett rokonaiknak a betegséget. Szintén jó, mert végre nem kell szorongani a nyaralás esetleges elmaradása / belföldre korlátozódása miatt.
És háziorvosként tevékenykedve jó, mert kevesebb érdeklődő telefon fog befutni nap mint nap azzal az egyszerű, fontos, egyszersmind mindeddig megválaszolhatatlan kérdéssel: “Mikor fogom végre megkapni az általam megfelelőnek vélt típusú oltásomat?”.
Történt, ahogy történt. Egészségügyhöz értőként ez egy teljes mértékben derűre okot adó híradás. Azonban az egészségügyben dolgozóként néhány kérdés is napvilágot látni vágyódik bennem.
Mondhatják, hogy okafogyott, hiszen túl vagyunk rajta; de szeretném, ha azok is értenék, akik nem látnak bele az egészségügy mindennapjaiba, vagy akiknek történetesen ellátása maradt el a kialakult helyzet miatt, vagy mondjuk akik nem informálódhattak időben ahhoz, hogy részt vegyenek a programban.
Mindössze néhány nappal ezelőtt ugyanis homlokegyenest ellenkező tartalmú információk szivárogtak ki a kormányhivataltól, miszerint egyelőre Pfizer vakcina nem várható. Sajnálatosnak tartom, hogy az oltások szervezésében és kivitelezésében eddig fő szerepet vállaló háziorvosoknak úgy kellett értesülniük eme akcióról, hogy
1. a betegek hívogatják telefonon, hogy “úgy hallom, van Pfizer”;
2. az oltakozni vágyó fiatalember édesanyja telefonál, hogy hogy fordulhat elő, hogy a fiatalabbik gyermekét hívta az orvosa, az idősebbet meg nem;
3. (és ez a legszomorúbb) teljesen összeomlott a betegellátásban mindennap használt EESZT rendszer, ami azt vonta magával, hogy sem e-receptet írni, sem leleteket megnézni, sem COVID vizsgálatkérőket feladni, sem beadott oltásokat a rendszerbe rögzíteni nem tudtunk. Ráadásul a portál honlapján az a nyilvánvalóan téves tájékoztatás szerepelt, hogy a “betegellátás folyamatát a dolog nem érinti".
Dehogynem...
Fentiek mellé jóval a rendelési idő lejártán túl kérte kormányhivatali munkatársunk, hogy mivel az internetes rendszer üzemképtelen, legyünk szívesek értesíteni az oltásra várakozókat arról, hogy adódott hirtelen ez a lehetőség… A kivitelezésre azt kell mondjam, hogy a lehetőségekhez mérten kiválóan sikerült.
Sokan jelentkező volt, gyorsan haladtak. Várni kellett, de hozzám járó páciensek elmondása alapján másfél-két órán belül végeztek - ennyit ügyfélszolgálatokon is elüldögél az ember. Ráadásul az időjárás is megvillantotta őszinte mosolyát. S bár végeredményben boldogok kellene legyünk, mivel újfent sok honfitársunk jutott védőoltáshoz, egészségügyben dolgozóként felmerül bennem egy-két kérdés:
- Amennyiben ez egy előre tervezett kampány volt, mi okból nem értesült róla az egészségügyi szakma? Miért nem történt legalább elméleti hatástanulmány, hogy hogyan fogja érinteni például az EESZT rendszert? (Egyszerű a matematika: adott N regisztrált, Q beoltott, a vélhetően jelentkezők száma R=N-Q.)
- Vagy talán a szakma tájékoztatásának számít, hogy délelőtt bemondja a rádió és/vagy elhangzik a tévében? (Jellemzően ilyenkor munkaidő van, az aktív lakosság jelentős része dolgozik.)
- (Inkább következtetés:) Amennyiben előre tervezett kampány volt, akkor nem volt teljesen helytálló kormányhivatal napokkal ezelőtti kijelentése, miszerint a Pfizer oltóanyagot egyelőre a várandósok és 18 év alattiak oltására teszik félre.
- Amennyiben ad hoc ötlet volt, akkor ki hozta a döntést és miféle szakmai egyeztetés eredményeképpen? Legalább egy e-mail erejéig nem lett volna praktikus (de legalábbis etikus) tájékoztatni az érintett egészségügyi dolgozókat?
- (Ez már szubjektív:) Nem hangzik-e furcsán, hogy délelőtt azt mondom az érdeklődő páciensnek, hogy “nem, nem lesz Pfizer”, pár órával később pedig felhívom, hogy “most tessék menni Pfizer oltásra!”?
Remélem, mindenki levonja a megfelelő következtetéseket, tanulságokat. Maximálisan oltáspárti orvosként a legfőbb kívánságom az lenne, hogy a jövőben korrekt és naprakész információval szolgálhassunk a pácienseknek a tekintetben, hogy mire számíthatnak, ha oltakozhatnékjuk támad. Nyilvánvalóan ezt szeretnék azok is, akiknek módjukban áll az eddigi rendszeren itt-ott picit változtatni.
Kis Gergely dr.
háziorvos
Szombathely
