Amikor Szombathelyen még tanárképző főiskola volt, s a rendszerváltásban még csak reménykedtünk, ha egy nő egy igazán divatos ruhát akart, elment a Kossuth Lajos utcai kis butikba, a „Mészároshoz.” Mert Mészáros Józsefnek különös érzéke volt az idők szeléhez és a divathoz. Ő nyitotta meg az első butikot Szombathelyen, és jó ízléssel szerezte be azokat a darabokat, amiket aztán árultak.
Később a kis butik nagyobb lett, a helye is változott, de a hangulat és a ruhák minősége nem. Mészáros József és felesége tudta, hogy kell egy üzletet vinni, a vásárlókkal bánni. Így lett fogalom a „Mészáros”. És vele együtt Ő.
Később feladta az üzleteit, már csak a háttérből irányította a boltok hasznából vásárolt ingatlanokat, s abban lelte örömét, ha egy igazán szép üzletbelsőt, vagy az utca hangulatához illő üzletportált épített.
Jó kereskedő és vállalkozó volt, értett hozzá, mikor mit kell tenni. Ha végigment a városon, nem nagyon volt olyan ember, aki meg tudta volna őt előzni köszönésben. Mindenkivel szívesen beszélgetett, s ebbe a Fő tér közismert koldusa is beletartozott. Nem kérkedett semmivel, mindent a maga egyszerűségével kezelt és élt meg.
Látszólag minden sikerült neki. Látszólag, mert fiatalon megtámadta a szervezetét a gyilkos kór, amivel azonban sikeresen megvívta a maga harcát. Rá öt évre autóbalesetben elvesztette imádott, kiemelkedő tehetségű fiát. Ezek után a munkába menekült, de nem változott. Nem sajnáltatta magát és nem kesergett. Szerette az életet és az embereket, nyitott maradt, még ha mostanában érezte is, másként működik a világ.
Kerülte nyilvánosságot, nem szeretett szerepelni, én is hiába kapacitáltam évek óta egy nyugatos beszélgetésre. De sokszor mondogatta: egyszer majd meglesz ám az az interjú! Tél elején hallottam, hogy rosszabbra fordult az állapota, de nem volt szívem felhívni őt. Mit mondhattam volna, azt, hogy Jocó, kifutunk az időből?
A sors egy harmadik nagy csapást mért rá, amely március 24-én legyőzte őt. Odahaza, szerető családja körében elment. Az idén nyáron már nem látjuk őt fekete sortjában, hófehér ingében, lazán hátára csapott pulóverében sétálni, beszélgetni a Fő téren.
A világ kevesebb lett egy igazi Úriemberrel!
