Egykoron, a megboldogult békeidőkben tartotta magát egy mondás Vas megye fővárosában, miszerint aki üzletet tud nyitni az aranyháromszögben, vagyis a Fő tér, a Király és a Kőszegi utca vonzáskörzetében, az örökre megalapozza az életét. A 90-es évek beszámolói szerint a helyi lakosság közel fele, közvetve vagy közvetlenül a kereskedelemből tudta biztosítani a kellő életszínvonalat. A tendencia a kétezres év fordulójától kezdve rohamos visszaesést mutat. Azóta egyre több olyan üresen álló, letakart kirakatú boltot láthatunk szerte a városban, melyet a galambok toalettként, a graffitisek nagyméretű ingyen vászonként, az egerek pedig a szaporulat kellemes hajlékaként használnak.
Gyilkos multik?
Most egyébként különösen aktuálisnak érezzük a helyi kereskedők ügyét, hiszen a költségvetés elfogadásának napjait éljük. Ilyenkor a megszokottnál is jóval többször hallhatjuk azt a mondatot, hogy a városnak márpedig bevételre van szüksége. Az egyik jelentős forrás a vállalkozásoktól behajtható iparűzési adó, az ennek befizetésére kötelezettek körét ráadásul a közgyűlés nemrég ki is bővítette 
Emelik a helyi adókat Szombathelyen 2011. December 13. 15:46 . Logikus: minél több vállalkozás működik a városban, annál több az adóbevétel is. Ehhez azonban életképes cégekre, valamint a stabil lábakon álló nagyfoglalkoztatók mellett a kisebb vállalkozásokra is szükség van. Pontosabban szükség lenne…
A málladozó falú épületekkel kísért üzletpusztulásnak számtalan oka lehet. Sokan a betelepülő multikat hibáztatják. A gigacégek között még olyan is akad, amelyik ingyen járattal szállítja a vásárlókat a shoppingcenter (így trendi…) bejáratáig. Ezekben a mindig változó akciókkal becsalogatott nyájas érdeklődő egy helyen találhat meg mindent: a virágtól, az újságon át a fogkeféig, ráadásul még ehet is valamit, ha éppen arra szottyan kedve.
A bevásárlóközpontok sorában kivételt jelent a Savaria Pláza, ahol valljuk be őszintén (sajnos) nem tapossák le embertársaik kislábujjáról a tyúkszemet a vásárlók. Arról már nem is beszélve, hogy az egymás tőszomszédságába települő üzletek között megoszlik a forgalom, így ahelyett, hogy legalább egy cégnek lenne megfelelő bevétele, inkább többnek lesz kevesebb.
Ócó, acciósz! Osztrákok helyett kínaiak
A hosszú évekkel ezelőtt osztrák részről még élénken érzékelhető bevásárló-turizmus mára időszakossá redukálódott, és napjainkban sokkal inkább a magyarok járnak rendszeresen Burgenlandba tejért, ruhákért, vagy éppen benzinért, ahelyett, hogy a sógorok költenék nálunk az eurójukat. (Sajnos ténykérdés: Szombathely minden területen sokkal többet profitálhatna Ausztria közelségéből. No, meg a profit mellett tanulni is lenne mit…)
A kisebb boltok egyébként nem is tudnak vetélkedni a bevásárlókomplexumokkal, így a szerencsés esetben kellő szakértelemmel és minőségi termékekkel felvértezett kiskereskedők állandó vevői köre lassacskán ugyan, de fogyóban van. Apropó, vevők! Az elmúlt években a multik mellett gombamód szaporodtak el, egyben a szó átvitt értelmében a hazai kereskedők nyakát ki is tekerték a távol-keleti (na jó, kínai) üzletek.
Ezekben a boltokban kedves kicsi emberek valahogy így kínálják a portékát a népnek:
ócó, acciósz, nem rossz.
Az árak többségében valóban alacsonyabbak, sokszor a minőség sem feltétlenül tré, így érthető, hogy egyre ritkább az a magyar vásárló, aki soha nem lépte még át egy kínai bolt küszöbét.Aztán itt vannak még más helyi ügyek is, úgy mint a nemrég megemelt építményadó 
Nyöghetik a brutális építményadót a helyi vállalkozások 2012. February 10. 16:02 , amely mértékét figyelembe véve országosan a középmezőnyben van ugyan, ettől függetlenül még nem hat üdítőleg sem a döglődő, sem pedig a jól működő vállalkozások helyzetére. Emellett még az egyre magasabb bérleti díjakat is ki kell(ene) nyögniük a kisebb cégeknek.
Mindeközben a Kossuth és a Kőszegi utcában is üresen állnak a frissen felépített/ felújított, egyébként szép és kifejezetten modern hatású, ám ettől függetlenül még kiadásra váró üzlethelyiségek is. Előbbiről bővebben ide klikkelve olvashatnak 
Új üzletközpont a szombathelyi Kossuth utcában 2012. February 16. 09:47 .
Betűkirakó a volt pogiház üvegén
Igazságot tenni persze nem szeretnénk, nem is tudunk. Helyette inkább körülnéztünk a városban. A helyzet siralmas, az élre mindenképpen a Paragvári utca sarkán lévő egykori pogiház kívánkozik. Az omladozó üzlet kirakatának felirataiból ugyanis a játékos kedvű, anyanyelvünkkel vélhetően közelebbi barátságot nem tervező személyek különböző kifejezéseket is alkottak. Így lett a helyben sütöttből helyben ütött, az almásból szánalmas, a sajtosból hashajtós.
De, hogy a felsorolás elején szereplő, a zombik egyik fontos testrészére vonatkozó szó pontosan miből jött létre, azt legőszintébb törekvéseink ellenére sem sikerült kitalálnunk. (Rendben bevalljuk, egykor mi is megpróbáltuk kirakni a betűleves apró tésztáiból a kedvenc focicsapatunk, vagy a nekünk tetsző pirospozsgás kislány nevét…)
Biztosan nem lesz a város büszkesége a többek között a piac felé vezető aluljáró sem. A falfirkákkal telerakott hírlapüzlet mellett ugyanis a Pentagon eszpresszó sem túl bizalomgerjesztő. Utóbbit ráadásul könnyebb is közelről szemügyre venni, mint jenki druszájának főhadiszállását.
Üzletek az árnyékos oldalon
Az eszpresszók sorát a Napsugár nevet viselő helyiség gyarapítja, immár az élet árnyékos oldalán. Apró helyesírási hibára bukkantunk a Dózsa György utca sarkán szintén üresen ásítozó vegyeskereskedés nevében: a magyarosított femily valójában family, feltéve persze, ha be szeretnénk tartani az angol nyelv szabályait. A Bíró családot mindenesetre ugyanúgy elfogadhatónak, sőt a mai amerikanizált világban üdítően formabontónak gondolnánk.
Lehúzta a rolót a legendás, a legfalánkabb hupikék törpicsek nevét viselő büfé is. A reklámjában pizzát, óriás hamburgert, illetve csüngő gyrost kínálgató helyiség ételeiből egykor bizony még mi magunk is megkóstoltunk egyet-kettőt… Nagy bánatunkra jó ideje nem nyalhatjuk már a szintén városszerte ismert Király utcai Kismackó cukrászda fagyiját sem.
Sajnos, a Széll Kálmán utcai Dzsini ajándékbolt működtetői sem tudták kiengedni a sikeres üzletelés szellemét a palackból, így az Aladdin legjobb barátjának finoman magyarosított nevét viselő partiüzlet nem lett a város fényesen csillogó ékköve.
Bár jó ivó a magyar, a gazdasági válság, na meg a fent részletezett okok néhány borozót és presszót sem hagytak nyugalomban működni. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy a néhai Kistalpas borozóban már nem mérnek kisfröccsöt, de az ablaküvegen bazaltnyommal megjelölt Kudu presszóban sem fogyaszthatnak már semmit a porzó veséjű vendégek.
A sort sajnos napestig lehetne folytatni a kismamákat váró butiktól a városházával szemben lévő modern épületen át a cipőboltokig és a bezárt gyógyszertárakig. (Ezeket mind szemügyre vehetik képgalériánkban.) Ahogy a szakértők mondják: üzleteket csak stabil gazdasági helyzetben nyitnak nagy számban a vállalkozók. Ezek után viszont nem lesz meglepő, ha a későbbiekben a jelenleginél is több letakart kirakat fogadja a járókelőket.
